Siam feltérképezése – a határok eredete és a büszke nemzetállam

A régió és befolyási övezetei 1750-ben, a modern nemzet létrejötte előtt

Hogyan alakult ki a mai Thaiföld? Annak meghatározása, hogy pontosan ki és mi tartozik vagy nem tartozik egy országhoz, nem most történt meg. Thaiföld, korábban Sziám sem jött létre egyszerűen. Kevesebb, mint kétszáz évvel ezelőtt a királyságok régiója volt valódi határok nélkül, de (átfedő) befolyási övezetekkel. Lássuk, hogyan jött létre Thaiföld modern geotestje.

A „független” vazallus államok hierarchiája 

Korábban Délkelet-Ázsia főnökségek (egy olyan rendszer, amelyben több közösség élén egy főnök áll) és királyságok foltja volt. Ebben a premodern társadalomban a politikai viszonyok hierarchikusak voltak. Egy uralkodónak hatalma volt a közeli falvak kisebb helyi uralkodói felett. Ez az uralkodó azonban egy magasabb úrnak volt alárendelve. Ez a lépcsőzetes piramis egészen a terület leghatalmasabb uralkodójáig tartott. Röviden: vazallus államok rendszere.

Intuitív módon ezeket a (városi) államokat külön királyságoknak tekintették, amelyeket thai nyelven muangnak (เมือง) is neveztek. Bár hierarchikus hálózaton belül működött, a vazallus állam királya saját birodalma független uralkodójának tekintette magát. A magasabb uralkodó alig szólt bele az alatta lévő uralkodókba. Minden államnak saját joghatósága, adója, hadserege és jogrendszere volt. Így többé-kevésbé függetlenek voltak. De amikor arról volt szó, az államnak alá kellett vetnie magát a magasabb uralkodónak. Beavatkozhatott, amikor szükségesnek látta.

Ezek a hatalmi viszonyok nem rögzültek: ha a körülmények változnak, megváltozhat a királyságok helyzete is ebben a rendszerben. Az erőviszonyok mindig változhatnak. A hierarchikus kapcsolatok bizonytalanságait nagyon konkrét módon lehetne rendezni: háború. A háború idején a fronton lévő városok voltak az első áldozatok. Kénytelenek voltak élelmet és embereket biztosítani, vagy kifosztották, elpusztították és elnéptelenedtek. Néha emberek egész tömegeit vitték el hadizsákmányként.

mellékfolyó államok

A vazallusnak ezért kérésre – ahol szükséges – a főispán rendelkezésére kellett bocsátania a munkaerőt, csapatokat, árukat, pénzt vagy egyéb javakat. Cserébe a főúrnak védelmet kellett nyújtania. Például Bangkoknak meg kellett védenie vazallus államait Burmával és Vietnammal szemben.

Egy vazallus államnak több kötelezettsége is volt, ezek közül a legfontosabb a behódolás szertartása és a hűségeskü volt. Minden (néhány) évben egy vazallus állam ajándékokat küldött a felsőbb uralkodónak, hogy megújítsa a kapcsolatokat. A pénz és az értéktárgyak mindig benne voltak, de a legfontosabb az volt, hogy ezüst- vagy aranylevelű fákat küldjenek. A thai nyelven „tônmáai-ngeun tônmáai-thong” (ต้นไม้เงินต้นไม้ทอง), malájul pedig „bunga mas” néven ismert. Cserébe a főúr nagyobb értékű ajándékokat küldött vazallus államának.

Különféle sziámi államok tartoztak Sziám királyának. Sziám viszont eladósodott Kínának. Paradox módon ezt a legtöbb thai tudós okos profitszerzési stratégiaként értelmezi, nem pedig a behódolás jeleként. Ennek az az oka, hogy a kínai császár mindig több árut küldött Sziámba, mint amennyit Sziám adott a császárnak. Ugyanezt a gyakorlatot Sziám és az alárendelt államok között azonban behódolásként értelmezik, még akkor is, ha ezen államok uralkodói éppúgy érvelhettek, hogy ez csupán szimbolikus barátság volt Sziám felé, és semmi több.

Egy francia térkép Sziámról 1869-ben, a vazallus államok vörös vonalától északra

Több mint egy főúr 

A vazallus államoknak gyakran több főispánja volt. Ez egyszerre volt átok és áldás, amely bizonyos mértékű védelmet nyújtott a másik ura(k) általi elnyomás ellen, de kötelező kötelezettségeket is jelentett. Ez egy stratégia volt a túlélésre és a többé-kevésbé függetlennek maradásra.

Az olyan királyságok, mint Lanna, Luang Phrabang és VienTiane, mindig több uralom alatt álltak egyszerre. Tehát Burma, Sziám és Vietnam hatalmi köreiben átfedésről volt szó. Két főúr beszélt a sǒng fàai-fáa-ról (สองฝ่ายฟ้า), három főúr pedig a sǎam faai-fáa-ról (สามฝ่ายฟ้).

De még nagyobb királyságoknak is lehet egynél több uralkodója. Például Kambodzsa egykor hatalmas birodalom volt, de a 14^de században nagy befolyást vesztett, és Ayutthaya (Siam) vazallus állammá vált. 17-től^de században Vietnám megnőtt a hatalom és ők is behódolást követeltek Kambodzsától. A két erős játékos közé került Kambodzsának nem volt más választása, mint alávetni magát a sziáminak és a vietnaminak. Sziám és Vietnam egyaránt vazallusának tekintette Kambodzsát, míg Kambodzsa királya mindig függetlennek tekintette magát.

A határok kialakulása a XIX^de század

19 közepéig^de században a pontos határok és a kizárólagos uralom olyasmi volt, amit a régió nem ismert. Amikor a britek a 19. elején^de században akarták feltérképezni a régiót, meg akarták határozni a sziámi határt is. A befolyási övezetek rendszere miatt a sziámi hatóságok reakciója az volt, hogy Sziám és Burma között nincs valódi határ. Több mérföldnyi erdő és hegy volt, amelyek nem igazán tartoztak senkihez. Amikor a britek arra kérték, hogy határozzanak meg pontos határt, a sziámiak azt válaszolták, hogy ezt maguknak kell megtenniük, és további információkért konzultálniuk kell a helyi lakossággal. Végtére is, a britek barátok voltak, és így Bangkokban teljesen biztos volt abban, hogy a britek igazságosan és tisztességesen járnak el a határ meghatározásakor. A határokat írásban állapították meg, és 1834-ben a britek és a sziámiak megállapodást írtak alá erről. Az angolok többszöri kérése ellenére továbbra sem volt szó a határok fizikai kijelöléséről. A britek 1847-től kezdték el részletesen feltérképezni és megmérni a tájat, és ezzel egyértelmű határokat jelölni.

A sziámiakat irritálta a pontos meghatározása, hogy kihez mi tartozik, ennek ilyen módon történő elhatárolását inkább az ellenségeskedés felé tett lépésnek tekintették. Végtére is, egy jó barát miért ragaszkodik ahhoz, hogy kemény határt állítson fel? Ráadásul a lakosság hozzászokott a szabad mozgáshoz, például rokonlátogatáshoz a határ túloldalán. A hagyományos Délkelet-Ázsiában az alany elsősorban mesterhez volt kötve, nem pedig államhoz. Azok az emberek, akik egy adott területen éltek, nem feltétlenül tartoztak ugyanahhoz az uralkodóhoz. A sziámiakat igencsak meglepte, hogy az angolok rendszeresen ellenőrizték a határt. A brit hatalomátvétel előtt a helyi uralkodók rendszerint városaikban tartózkodtak, és csak amikor lehetőség nyílt rá, burmai falvakat raboltak ki, és visszahurcolták velük a lakosságot.

A sziámi terület átadási ceremóniája 1909-ben

Siam véglegesen felkerült a térképre

19 közepéig^e században Sziám egyáltalán nem hasonlított jelenlegi formájához. A térképeken, beleértve magukat a sziámiakat is, Sziám egészen Phichai, Phitsanulok, Sukothai vagy akár Kamphaengphet fölé futott. Keleten Thaiföldet egy hegygerinc határolta, amely mögött Laosz (Koraat-fennsík) és Kambodzsa feküdt. Laosz, Malajzia és Kambodzsa területe közös és változó uralma alá került. Tehát Sziám elfoglalta mondjuk a Chao Phraya folyó medencéjét. Maguk a sziámiak szemében Lan Na, Lao és Kambodzsa területei nem tartoztak Sziámhoz. Csak 1866-ban, amikor a franciák megérkeztek és feltérképezték a Mekhong menti területeket, Mongkut király (IV. Ráma) rájött, hogy Sziámnak is ezt kell tennie.

Így volt ez a 19 második felétől^de században, hogy a sziámi elit azon kezdett aggódni, hogy kinek a birtokában vannak olyan földek, amelyekkel az előző generációk nem törődtek, sőt el is adtak. A szuverenitás kérdése áthelyezte a befolyást (hatalmi központokat) azokról a városokról, amelyeket egy adott földterület ténylegesen irányított. Ettől kezdve fontossá vált minden földterület biztosítása. Siam hozzáállása a britekhez a félelem, a tisztelet, a félelem és a barátság iránti vágy keveréke volt valamilyen szövetség révén. Ez ellentétben áll a franciákkal szembeni hozzáállással, amely meglehetősen ellenséges volt. Ez a franciák és sziámiak közötti első összecsapással kezdődött 1888-ban. A feszültség fokozódott, és 1893-ban tetőzött, a francia „ágyús diplomáciával” és az első francia-sziámi háborúval.

A csapatoknak mindenütt területet kellett biztosítaniuk és tartaniuk. Csulalongkorn (V. Ráma) király idején megkezdődött a nagyszabású térképezés és felmérés a határok meghatározására. Nemcsak a modern földrajz iránti érdeklődése miatt, hanem kizárólagos szuverenitása miatt is. A sziámiak, franciák és angolok között 1893 és 1907 között létrejött szerződések és térképek döntően megváltoztatták Sziám végleges formáját. A modern térképészetben nem volt helye a kisvezéreknek.

Sziám nem egy szánalmas bárány, hanem egy kisebb farkas 

Sziám nem volt tehetetlen áldozata a gyarmatosításnak, a sziámi uralkodók nagyon jól ismerték a vazallusságot, és a 19.^de században a politikai földrajz európai szemléletével. Sziám tudta, hogy a vazallus államok valójában nem tartoznak Sziámhoz, és annektálni kell őket. Különösen az 1880-1900 közötti időszakban volt harc a sziámiak, a britek és a franciák között, hogy kizárólag maguknak igényeljenek területeket. Különösen a Mekong (Laosz) medencéjében. Ez keményebb határokat hozott létre átfedés vagy semleges területek nélkül, és rögzítette a térképen. Bár… még ma sem határozták meg pontosan a határ teljes szakaszait!

Fokozatos folyamat volt, hogy a helyeket és a helyi uralkodókat (katonai) expedíciós csapatokkal Bangkok fennhatósága alá vonják, és beépítsék a központosítás modern bürokratikus rendszerébe. Az ütem, módszer stb. régiónként változott, de a végcél ugyanaz volt: a bevételek, az adók, a költségvetés, az oktatás, a jogrendszer és egyéb adminisztratív ügyek Bangkok általi ellenőrzése kinevezésekkel. A kinevezettek többsége a király testvére vagy közeli bizalmasa volt. A felügyeletet a helyi uralkodótól kellett átvenniük, vagy teljesen át kellett venniük az irányítást. Ez az új rendszer nagymértékben hasonlított a gyarmati államok rezsimjéhez. A thai uralkodók kormányzási módját nagyon hasonlították az európaihoz, és nagyon fejlettek (civilizáltak). Ezért beszélünk a „belső gyarmatosítás” folyamatáról is.

Egy szelektív „mi” és „ők”

Amikor 1887-ben Luang Prabang fosztogatók (a helyi Lai és kínai Ho) áldozata lett, a franciák vitték biztonságba Luang Prabang királyát. Egy évvel később a sziámiak ismét megszerezték Luang Prabangot, de Chulalongkorn király attól tartott, hogy a laosziak a franciákat választják a sziámiak helyett. Így született meg az a stratégia, hogy a franciákat idegenként, kívülállóként ábrázolják, és hangsúlyozzák, hogy a sziámiak és a laosziak azonos származásúak. Azonban a laoszi, lai, theang stb. számára a sziámiak éppúgy „ők” voltak, mint a franciák, és nem a „mi” részei.

A „mi” és „ők” szelektív képe a második világháború elején jött létre, amikor a thaiföldi kormány kiadott egy térképet, amely a dicsőséges sziámi birodalom veszteségeit mutatja be. Ez megmutatta, hogy különösen a franciák fogyasztották el Sziám nagy részét. Ennek két következménye volt: megmutatott valamit, ami soha nem létezett, és a fájdalmat konkrét, mérhető és világos dologgá változtatta. Ez a térkép ma is számos atlaszban és tankönyvben megtalálható.

Ez illik ahhoz a szelektív történelmi önképhez, hogy a thaiak egykor Kínában éltek, és külföldi fenyegetés kényszerítette őket arra, hogy délre költözzenek, ahol azt remélték, hogy megtalálják a megígért „Aranyföldet” (สุวรรณภูมิ, Sòewannáphoem), amelyet már nagyrészt megszálltak. És hogy a viszontagságok és az idegen dominancia ellenére a thaiföldiekben mindig megvolt a függetlenség és a szabadság. Harcoltak a saját földjükért, és így született meg a Sukhothai királyság. A thaiföldieket több száz éve fenyegették idegen hatalmak, különösen a burmaiak. A hős thai királyok mindig segítették a thaiföldi diadalt országuk helyreállításában. Minden alkalommal még jobban, mint korábban. A külföldi fenyegetések ellenére Sziám virágzott. A thaiföldiek szerint a burmaiak a másikak, agresszívek, terjeszkedők és harciasak. A khmerek meglehetősen gyávák, de opportunisták voltak, és a bajok idején megtámadták a thaiföldieket. Ennek tükörképe volt a thai jellemzői: Békés, nem agresszív, bátor és szabadságszerető emberek. Ahogy a himnusz is mondja most nekünk. A „másik” képének kialakítása szükséges a riválisok feletti politikai és társadalmi kontroll legitimálásához. A thai, lévén thai és thaiság (ความเป็นไทย, jött pen Thai) minden jót jelent, ellentétben a másikkal, a kívülállókkal.

Samengevat

A 19. század utolsó évtizedeiben^de században véget ért a királyságok foltvarázsa, csak Sziám és nagy szomszédai maradtak, szépen feltérképezve. És a 20 elejétől^Ste században azt mondták a lakosoknak, hogy a legbüszkébb thai néphez tartozunk, és nem.

Végül egy személyes megjegyzés: miért nem lett Sziám/Thaiföld sohasem gyarmat? Az érintett felek számára a semleges és független Sziám egyszerűen több előnnyel járt.

Források és egyebek:

• Siam Mapped: A nemzet geotestének története, Thongchai Winichakul, Silkworm Books, ISBN 9789747100563
• A sziámiak és a franciák csata: https://www.thailandblog.nl/achtergrond/kanonneerbootdiplomatie-de-eerste-franco-siamese-oorlog-1893-deel-1/
• Arról, hogy kit tekintenek „thai”-nak és kik nem: https://www.thailandblog.nl/achtergrond/isaaners-zijn-geen-thai-wie-mag-zich-thai-noemen-het-uitwissen-van-de-plaatselijke-identiteit/
• A nacionalizmus és a thai identitás megteremtése: https://www.thailandblog.nl/achtergrond/echos-uit-het-verleden-luang-wichit-wathakan-en-het-creeren-van-de-thaise-identiteit/