Ha egy nő kérdez valamit: SOHA ne magyarázz! (Feladó: Serkentő történetek Észak-Thaiföldről; 25. sz.)
Két barát körbejárta a régiót, hogy eladja vállalkozását. Erdőkön és mezőkön keresztül és a Mon-hegységhez közeli határvidéken. (*) Udvariasan szólva nem a legbecsületesebb üzletemberek voltak... Először a saját közösségüket csalták meg, később díszes praktikáikkal körbejárták a régiót. De gazdagok lettek, és sok pénzük volt.
Az édesburgonya kiásása nem kockázatmentes (Innen: Serkentő történetek Észak-Thaiföldről; 24. sz.)
Ez a történet az édesburgonya betakarításáról szól. (*) Elég sokat kell ásnod és gyökerezned, hogy kiemeld őket a földből! Néha ássz és ásol, és nem látsz egy darab krumplit sem. Az emberek néha nagyon mélyre ásnak, vizet dobnak bele, kötelet kötnek a burgonyára, és csak másnap reggel tudják kihúzni. Nem, tényleg nem lehet csak úgy kiásni egy édesburgonyát!
Emlékszel Fűrész bácsira? Nos, nem állította be mindet, emlékszel? Tulajdonképpen dögnek is nevezheted. Lampangból származott. Szeretett horgászni, de nem szerette. Erre is panaszkodott: 'Mindenki csak nagy pontyot fog, én meg semmit?' – Milyen csalit használsz? – Békák. 'Békák?? Mit gondolsz, mit lehet fogni csaliként használt békával? Fiatal harcsa kell, fiatal harcsa…
Bahosod, a bölcs szerzetes. Pácolt hal vagy arany? (Feladó: Serkentő történetek Észak-Thaiföldről; 22. szám)
Két barát akart bölcs lenni; meglátogatták a bölcs Bahosod szerzetest, és pénzt ajánlottak neki, hogy okos legyen. Fizettek neki kétezer aranyat emberenként, és azt mondták: "Most van pénzed, add nekünk ezt a bölcsességet." 'Jó! Bármit csinálsz, csináld jól. Ha fél munkát végzel, semmit sem érsz el. Ez volt az a lecke, amit annyi pénzért vettek. Egy szép napon úgy döntöttek, elmennek halat fogni…
Volt egyszer egy szegény khamu ember, és éhes volt. Nagyon nagyon éhes. Pénztelen volt. Aznap megállt egy gazdag asszony házánál. Kedvesen üdvözölte, és megkérdezte: "Kérlek, ehetsz nekem valamit?"
Három barát együtt lógott és kereskedtek. De az üzlet már nem ment jól, elvesztették minden pénzüket, és nem volt pénzük hazautazni. Azt kérték, hogy lakjanak a templomban, és három évig maradtak. Ha kaptak enni és volt mit csinálni, természetesen megtették. De három év után haza akartak térni, de nem volt útipénzük. Igen, most mi van?
Az egyik szerzetes vett egy lovat, egy kancát. És egy nap megvarrta azt az állatot. Ezt látta az újonc, akiről beszéltünk... És az egy gonosz kölyök volt! Amikor beesteledett, azt mondta a szerzetesnek: "Tisztelendő, hozok füvet a lónak." 'Elnézést? Nem, nem te. Valószínűleg rendetlenséget csinálsz. Jobb, ha magam csinálom. Levágta a füvet, megetette a lovat, mögé állt és újra megvarrta.
Az előző történet újoncának volt egy gyönyörű nővére. Két szerzetes a templomból beleszeretett, és a novícius tudta ezt. Szemtelen újonc volt, és tréfát akart játszani ezekkel a szerzetesekkel. Valahányszor hazament, vitt valamit a templomba, és azt mondta, hogy a nővére adta neki. – A nővérem adta neked ezeket a cigarettákat – mondta az egyiknek. És a másiknak: "Ezek a rizses sütemények a húgomtól vannak, neked."
Kasztráld meg, azt a szerzetest! (Feladó: Serkentő történetek Észak-Thaiföldről; 16. szám)
Mi történt? Egy szerzetes beleszeretett I Ujba. És valahányszor ételt hozott a templomba, azt mondta a templomi segítőknek és a kezdőknek, hogy tegyék félre az ételt. Csak azt az ételt ette, amit a lány kínált.
Ez két testvérről szól. Az apjuk adott nekik valamit a halálos ágyán. Minden fiának 1.000 bahtot adott, és azt mondta: "Halálomtól fogva minden étkezésed jó ételnek kell lennie." Aztán kivette az utolsó lélegzetét.
Két szomszédról van szó. Az egyik nem volt vallásos, a másik becsületes ember volt és volt. Barátok voltak. A vallásos ember oltárt helyezett a verandája falához, benne Buddha-szoborral. Minden reggel rizzsel kínált és tiszteletet mutatott Buddhának, este pedig vacsora után ismét megtette.
A meditáló remete és a női mellek (Innen: Serkentő történetek Észak-Thaiföldről; 12. sz.)
Ez a történet egy remetéről szól, aki elérte a jhanát (*). Ez a remete húszezer éve meditált egy erdőben, és elérte a dzsánát. Ez azt jelenti, hogy amikor éhes volt, és az ételre gondolt, elégedettnek érezte magát. Ha el akart menni valahova, csak gondolnia kellett, és… hoppa!… már ott volt. Húszezer éve meditálok ott. A fű már magasabb volt, mint a füle, de ő csak maradt.
Ki az okosabb: egy karen vagy egy thai? Egy libikókáról „egyenesen fel-le”… (Innen: Serkentő történetek Észak-Thaiföldről; 11. sz.)
Ez a történet a Karen-tanból származik. Egy thai és egy karen férfiról szól, akik nagyszerű haverok voltak. Ez a történet a szexről is szól. Tudod, a thai emberek mindig készen állnak a tervükre. Találékony emberek!
Porcelán csigákkal teli hüvely (Innen: Serkentő történetek Észak-Thaiföldről; 10. sz.)
Ebben a történetben ismét valaki, aki szexelni szeretne fiatal sógornőjével, akárcsak a 2. sztoriban. Az úriember ezúttal más módszert alkalmaz. Sógornak fogjuk hívni, mert nem ismert a név.
Egy másik történet Tan nagypapáról, most Daeng nagypapával, a szomszédjával. Daeng nagypapa kacsákat tenyésztett, és négy-ötszáz darabja volt. A kacsákat a pályáján tartotta, amely Tan nagypapa mezője mellett volt.