Édes emlékek

Sőt, a történetem címének is lehetne a címe: „Thaiföldön mindenfélét tapasztalsz”. De ez a lényegen kívül esik.

Hosszú évek óta élvezem a nyugdíjamat, évente megmenekülök a téli időszaktól Hollandiában, és az utazás gyakran január elején kezdődik egy Amszterdamból Bangkokba tartó retúr jegy megvásárlásával, hogy április elején újra otthon élvezhessem a tavaszt. Sajnos, és kétségtelenül nem én vagyok az egyetlen, már két éve harapok az ismerősen.

Pedig az Úr fent a mennyben minden bizonnyal támogatta ebben az évben ezt a hitetlent, nehogy túlságosan leszálljon rá a hideg. Igazi győzelem. Megkértem két hölgyet, akik húsvétkor az utcán hozzám fordultak megtérésre, hogy kifejezzék őszinte köszönetemet az égnek. A hívők iránti tisztelet kimutatása az agyamban van, de sajnos ez nem mindig kölcsönös. Az olyan témák, mint az eutanázia, az abortusz és a transzneműek, továbbra is élvezhetetlen téma bizonyos vallások számára. Véleményem szerint a legcsekélyebb tisztelet sem az olyan embertársak iránt, akik más érzésekkel születtek, vagy más a véleménye az élet befejezéséről.

Elmegyünk egy utazásra, és mindenki szabadon elmondhatja véleményét.

Ma a fényképgyűjteményemet böngésztem a számítógépemen, és olyan fotókra bukkantam, amelyek mosolyt csaltak az arcomra.

Menj és árulj el egy vicces esetet.

Még mindig látom, ahogy az egész a szemem előtt megy el. Egy kis folyóparti teraszon ülve, hogy őszinte legyek, már tényleg nem emlékszem, hol volt pontosan, szórakozott tekintettel néztem a kisgyerekeket, akik a rakpartról merülnek a folyóba. A fiúk hímtagja meztelen, a lányok pedig szerényen fürdőruhába öltöztek. Igen, ennek így kell lennie Thaiföldön és sok országban.

A legszebb ugrásokat hajtották végre. Bukfencek, sőt meztelen fiú, fürdőruhába öltözött lánnyal a hátán. Csodálatos mosollyal szemtanúja voltam mindennek a teraszról.

Elővettem a fényképezőgépet, hogy megörökítsem a jelenetet.

A legtöbb ugrást nagy bravúrral hajtották végre, és többször is taps hallatszott a teraszról. De nem minden a tervek szerint alakul, három fiú együtt megy úszni, és az egyiknek elromlik valami. Látom, ahogy fájdalmasan megragadja a férfiasságát, és srácként azt hiszem, tudom, mi történt a korlátnál. A fényképezőgéppel készenlétben röviden rögzítettem az ügyet.

Amikor kecses ugrással próbált merülni a jóval alacsonyabb folyóba, kiderült, hogy „felfüggesztése” kevésbé kellemes módon érintkezett a híd korlátjával, és a fiú férfiasságát szorongatva fájdalmában elszaladt.

Vissza kellett gondolnom Wim Daniëls történetére, aki egy könnyed cikkben ezt írta: „Az ember teremtésében már elkövettek egy hibát. A herék felfüggesztése egyenetlen, a férfi nemi szerveket tekintve - bármilyen helyzetben - aligha beszélhetünk valódi kialakításról. Hogy bunkó szitokszóvá vált, amely többet mond ebben a kontextusban, mint elég.”

Ennyi szenvedés mellett le kellett ülnöm a teraszon, kortyolgatnom az italomat, és meg kellett néznem az általam készített fényképeket. Kicsit később látom, hogy ugyanaz a gyerek vidám arccal tér vissza társaihoz. Hívd, hogy jöjjön hozzám, de kissé félénken meztelenül sétál a baráti társaságához, ahol szeretettel fogadják.

Egy pincérnő szállítson ki néhány doboz üdítőt a teraszról a még jelen lévő vízfröccsökhöz. Hangos ujjongás következik.