József Ázsiában (15. rész)

Az egyébként forgalmas Beach Road

Bár a tágas, fürdőszobás, nagy erkélyes, tengerre néző szállodánkra nincs panaszunk, kicsit mégis úgy éljük meg, mintha Thaiföld csapdájában lennénk.

Nagyon csendes mindenhol, de szerencsére itt-ott még nyitva van néhány étterem, hogy kiszolgálja a kevés vásárlót.

Ma este a nagyon nagy Avani Resortban egy zongoraművész játszott a társalgóban egy közönség előtt. A Cozy más, de beletörődtünk abba, hogy nagy valószínűséggel határozatlan ideig kell Pattayán maradnunk. Az egyetlen vigasz az a tudat, hogy Hollandiában sem állnak jobban a dolgok. Talán még kiváltságosak is vagyunk itt. Nem adjuk fel, és optimisták maradunk. Szerencsére édes cimborám is túljutott a kezdeti sokkon, és ő is értelmes és nyugodt maradt ezzel kapcsolatban.

Egy kis sokk

Ma este beszéltünk egy amerikaival, aki szintén a szállodánkban száll meg. Elmondta, hogy az egyik nap a hotel ideiglenes bezárásáról fognak megbeszélni, mert szerinte a hatalmas szállodában jelenleg csak kilenc szoba van foglalt. A recepción azonban semmit sem tudtak róla. Meglátjuk, és máris egy másik szállás van a fejünkben. A nyugalom megőrzése most a mottó.

élelmiszer

Szállodánkban nincs különleges étkezési lehetőség, így a Second Road mentén sétálunk, ahol szintén nagyon csendes és alig van forgalom. A jól ismert Mike's Shopping Hallnal szemben elsétálunk a másik oldalon lévő árkádhoz, ahol néhány ember ül a sarkon egy egyszerű vendéglőnél, és ahogy haladunk tovább, észrevesszük, hogy ott minden zárva van, kivéve egy svéd éttermet, ahol tárt karokkal fogadnak bennünket, ezzel hatra növelve a vendégek számát.

Visszasétálva a szállodánkba veszünk még egy üveg Jacob's Creek Shiraz Cabernet-t, hogy a lehető legkellemesebben töltsük az estét a szobánkban. FaceTime telefonhívást kapunk Las Vegasból, és ott is néma; még a híres Stripen is halljuk.

Emberek helyett galambok a parton

Megváltozott a világ!

Szerencsére remekül alszunk, és reggelente nehezen kelünk ki az ágyból. De a ránk váró királyi reggeli és a hűsítő zuhany gondolata felébreszt.

Délután egy kamerával felfegyverkezve sétálok végig a Beach Roadon, hogy készítsek néhány fotót. Már nem ismeri fel az egyébként forgalmas utcát és strandot. Üres napozóágyak, összecsukott napernyők, egy-egy bódé itt-ott italokkal, de vásárlók nélkül, röviden; alig látni élőlényt a tengerparton.

Vagy legalábbis azért, mert a galambok boldogan hancúroznak, és szó szerint nem bánják a koronavírust. Pedig a csendnek van egy jó oldala is, mert mindenki kedves, a járókelők pedig nagyon barátságosan köszöntik egymást. Úgy tűnik, hogy az emberek a kialakult helyzet miatt jobban kötődnek egymáshoz.

Napnyugta

Este fél nyolc körül nézzük a gyönyörű naplementét és azt a meleg izzást, ami utána a tenger fölött lóg.

Miután egy egész napot a szállodában töltöttünk egy rövid szünettel, bemegyünk azon kevés étterem egyikébe, amelyek még este is nyitva vannak, hogy kiszakadjunk az egészből. Így nem halunk éhen és nem lesz egy üveg bor sem a gyönyörű szobánkban. Csak az a bizonytalanság, hogy mi történik ezután, de fenntartjuk a lelket.