Bangkok helyszín: körülbelül farang…

Amikor 2001 viharos őszén, nem sokkal azután, hogy az ikertornyokat a filiszteusok lerobbantották, - már nem is lehetett viharosabb - az Angyalok Városában telepedtem le, hogy angoltanárként/túravezetőként építsek egy életet. cserkész/férj , rábukkantam egy havi folyóiratra, aminek szívesen lettem volna a seequu alapítója. „Farang Magazin”. Megint elkéstem...

A magazin a magát újságírónak kikiáltó kanadai bűnözők, Jim Algie és Cameron Cooper csodálatos csodagyereke volt. A kanadai médiavilágban elszenvedett számtalan megsemmisítő vereség után ez a két úriember, akik bizonyára nem kevesebben voltak, úgy döntött, utazás naar Thaiföld, a Mosolyok Országában, hogy létrehozzanak egy havi folyóiratot, „amely nem szólt mindenkinek, nemhogy bárkinek”.

Az első év során ennek a két szokatlan médiakalandornak az agyszüleménye még részben fekete-fehér volt, és az első példány címlapján – színesen – az alapvető „ázsiai hátizsákos utazó” nem túl friss arca szerepelt; szőke raszta egy szempár fölött, amelyen ez állt; „Baszd meg apa, vonj ki az örökségemből, ha akarod, de ezek a gombák a legjobb dolog, ami történt velem, amióta elhagytál anyámat és engem”.

A hippidalom felé bólintás éppen ez volt, egy kacsintás a későbbi epizódokban.

A következő években a havi folyóirat stílusos, fényes utazássá fejlődött, tele cikkekkel, amelyeket a szerkesztők és az írók törzscsoportja írt, akik olyan ázsiai utakat tapostak, ahol a hippik ritkán merészkednek. A szerzetesek sötét tetováló világa Bangkokban. A védett fajok kereskedelmének sötét mélységei a Chatuchak piacon. Egy ausztrál nő szökései, aki sportnak szánta annyi thai férfit, amennyit csak lehetséges, hogy aztán ismét eldobja őket egy „g'day”-vel. Egy karen milíciával kimenni a burmai dzsungelbe, egy olyan milíciával, amely négy évtizede harcol a juntával abban az országban.

Néhány év elteltével Cameron úgy döntött, hogy a magazint Untamed Travel névre kereszteli. Ennek oka az volt, hogy a „farang” egy thai szó, jelentése „nyugati”. A beküldött történetek azonban gyakran más délkelet-ázsiai országokat is érintettek, és a „Farang” elnevezés klausztrofóbiás lett.

2004-ben a szerkesztőség megállapodást írt alá a Bangkok Posttal a terjesztésről és a hirdetők toborzásáról. A klímának bekapcsolva kellett lennie. A hirdetők azonban ezt nem tették meg. Amikor megkérdezték, miért, Cameron akkor azt mondta; „Nem hiszem, hogy a cégek lenyomhatnak minket. A cégek nem szeretik a számukra nem világos dolgokat. Az „Untamed” nem erről szól Thaiföld eladni, ha egy szappanról lenne szó. Azért kezdtem ezt, hogy az ázsiai látogatók bepillantást engedjenek a világnak egy olyan részére, amely lenyűgöző a hiányosságaiban. Az üdülőhelyek eladják magukat.”

2007-ben ért véget. Cameron és a haverjai már nem engedhették meg maguknak a bérleti díjat a Thanon Samsenben lévő izzasztóműhely feletti kis irodában. Munkatársai, Thai és Farang felajánlották, hogy fizetés nélkül folytatják a munkát. Mindenki úgy érezte, hogy itt az újságírásnak egy olyan formáját művelik, amelyet még számtalan országban nem találtak fel. Sajnos a főszerkesztő bedobta a törülközőt. Folyamatosan az olvasóra és önmagára kacsintgató csúcsmagazin, végtelen mennyiségű ön- és egyéb gúnyolódással, megszűnt.

Szégyen. Van itt valami nagy feladat...?