Egy hét esős évszak Isaanban (vasárnap és zárás)
A nap ismét megadta magát, a felhők a mi részünk a nap elején. Pedig harminc fokot mutat a hőmérő, reggel nyolc óra van. Az Inkvizítor pedig lusta. Igazából az előkertben le kellene nyírni a füvet, de nincs kedve hozzá. Szerencsére ez Isaan, nem egy kakas, aki erről kukorékol. De Inkvizítor a felső teraszon a székében görnyedve szemlélődik a világán.
Szorgalmas szerető, aki a boltot szervezi. A segédmotoros kerékpáron össze-vissza ugráló Piak, láthatóan ma sincs túl nagy munkabírása. Egy nagy lármás mostohalány, aki még ma is élvezi a tegnapi vacsorát, mert egy bizonyos pillanatban az Inkvizítorral felkapott a kuncogás a visszaút közben, ez még mindig a fejében jár, mert minden alkalommal kitör a nevetésben, amikor felnéz. A kutyák a karámban vannak, tegnap este létrehoztak egy új menekülési lehetőséget, amit vissza kell állítani. A halak a tóban élvezik a ma már szinte kristálytiszta és oxigéndús vizet. A két macska az Inkvizítor közelében keres társaságot, túlszárnyalva egymást. Cat Toulouse mentálisan felépült a néhány nappal ezelőtti kutyatámadásból, mert fölénybe került.
Az emberek jönnek-mennek az utcán, láthatóan sok dolguk van ma az embereknek. A falusiak minden méretű traktorral a szántók felé veszik az irányt, beleértve a kézzel toltakat is. Janus gazda jön a sajátjával karaván múlt, legelőhelyet keres. A szomszéd Pao Sid udvara már túlzsúfolt, a lao kao-rajongók már úton vannak, elnyúlnak a bambusz függőágyakban. Taai sógornő visszajön a város piacáról, imádja (sertéshússal töltött és fűszerekkel fűszerezett tészta), tudja, hogy az Inkvizítor szerint ez egy finomság.
Annak ellenére, hogy vasárnap van, az üzlet beszállítói készen állnak. A jégkockás teherautó az első, naponta jön. Vidám ember, mindig barátságos és szívesen dolgozik. A következő egy másik teherautó. A sörcsípő. Időközben jó elvtárs lett, és a segédje is kezdi értékelni az Inkvizítor furcsa humorát. Az Inkvizítor úgy látja, hogy ismét tizenkét karton Chang sört raknak ki, ami azt jelenti, hogy jó eladások voltak a héten.
A Red Bull emberei kicsit később érkeznek. Ez a fő termékük, az energiaital és a márka kávéja. De ezek az emberek kereskedelmi képzésben és oktatásban részesülnek. Ez sokszor vicces: bejönnek egyforma egyenruhába öltözve, és elkezdenek egy rövid dalt harsogni. Aztán mélyen meghajol az egyikkel , majd tegyél a pultra egy mappát a „hét ajánlataival”. Ragaszkodásuk néha eltúlzott, De Inquisitor gyanítja, hogy ezekkel az ajánlatokkal kell kiegészíteniük a bérüket, és erre százalékot kapnak. De az Inkvizítort megkeményedik ezekben a dolgokban régi szakmai élete, és ezt a keménységet átadta kedvesének. Tegyék a dolgukat, és ha valami érdekes, kérdezze meg az önköltségi árat. Olcsóbb, mint amennyit most fizetünk. Rendben, ha egyenlő vagy drágább, tárgyalj, és ha nem mozdulnak, utasíts vissza.
Vasárnap jön a tojásos ember is. Oldalkocsiján menedékkel. De Inquisitor rejtélye, hogy melyiken fekszik egy hihetetlenül magas halom tojás, hogy hogyan nem törnek el a mély kátyús utakon való túrázása során. Sweetie szándékosan vásárolja tőle a tojásokat, és igaza van annak ellenére, hogy egy hűtőkamionnal rendelkező nagy cég rendszeresen látogat, abban a reményben, hogy átveheti az eladást. A mi emberünk valaki a faluból, hát a perifériáról. A csirkéket biogazdálkodásban tartja, erősnek és egészségesnek tűnnek, bőven van mozgásterük, és természetesen táplálkozik, mert az ipari takarmány túl drága számára. Azt a csirkefarmot vezeti családjával, négy fiával és feleségével. Ezt jól csinálják, időnként De Inkvizítor is bejön, és tudja, hogy minden nagyon rendben van. Nem, hagyd itt azt az ipari cuccot.
Nem sokkal dél után ismét kisütött a nap, mégis belga barátunk jött. És íme, ezúttal nem lett sikeres, a De Inquisitor Duvel-állománya érintetlen marad. Egy kis beszélgetés és egy-két óra múlva hazamegy. Jel a szerelemnek, hogy dobja fel az Inkvizítort valami mókáért. A tegnap kiásott dísznövényt cserépbe kell tenni, de már nincs. Menj innen, drága lányom átveszi a boltot.
Mindig szórakoztató meglátogatni azokat a primitív-hangulatos növényboltokat, amelyek számtalan csábító helyen találhatók a Kham Taklaa felé vezető fő összekötő út mellett. Türelmesnek kell lenni és keresgélni a felhalmozott kupacokban. Mindegyikben nagyjából egyforma a választék, főleg a barna díszedények minden méretben, de keressük a rejtett kincseket. Szép forma, szép szín, valami eredeti kell. Kettőt találunk, nem tudunk választani a kettő között, majd mindkettőt magunkkal visszük. Aztán közös kertészkedés, mert az eega szerint néhány jól megtermett cserepes növényt kell a földbe tenni. Jó együtt dolgozni és megbeszélni a dolgokat, és utána gyorsan látni az eredményeket.
Az elmúlt hetekben senki sem jelent meg a boltban a vasárnapi muy-thai televízióban. Valaki a faluban felrakott egy készüléket a teraszára, valahol egy házban, ami jól el van rejtve hátul, és odamennek megnézni. Veszély nélkül komolyan fogadhatnak, a De Inquisitor által megakadályozott üzletünkben maximum húsz bahtig volt a szabály, és ez nekik kevés. De Inquisitor nem akar sok pénzt fogadni, elvégre az üzlet egy összekötő úton található, és soha nem lehet tudni, hogy a rendőrség átmegy-e. Így ezen a vasárnapon is korán zárhatunk, édes elege lett, és hatkor zárunk.
Hangulatos otthon, ahol hárman eszünk spagettit, a lánya kedvenc ételét. Az Inkvizítor együttélése a tinédzser lányával óriásit javult az elmúlt hetekben. Már nem szenved attól, hogy tíz év távollét után mással kell megosztania édesanyját, hogy máshol keresse a szükséges pénzeket. Azt is észreveszi, hogy stabil kapcsolatról van szó, ráadásul kezdi megérteni Az Inkvizítor szülői módszerét. Megérti, hogy neki is hozzá kell járulnia a családi élethez. Most automatikusan kitakarítja a hálószobáját és a fürdőszobáját, rendszeresen mosogat, és időnként panasz nélkül elmegy a boltba. Ez még jobbá teszi a hangulatot az Inkvizítor házban.
És ezt az érzést, atmoszférát De Inquisitor még tovább akarja javítani. Eddig az volt az elve, hogy "ha kimegyünk pár napra, csak a kedvesével fogom csinálni", mert "magánéletet akarok, egyedül akarok időt tölteni vele". Most rájön, hogy ez rossz. Ezt nem mindig lehet alkalmazni, a lánya egyszerűen része a kapcsolatnak, Az Inkvizítor előre tudta, hogy ott van. Így a következő hétvégén ahelyett, hogy Bangkokba vagy Pattayába utazna szerelmével néhány napra, úgy dönt, hogy három napra Nong Kai-ba megy hármunkkal. Sweetie-sweet és a lánya ragyogni kezd, amint megtudják a hírt. Az Inkvizítor pedig még boldogabb.
Esős évszak Isaanban, nem is olyan rossz. Mint bárhol máshol a világon, itt is sokkal szebb, amikor kisüt a nap, de mi az a három-négy hét, amikor kicsit erősebb a nedvesség az év többi részéhez képest?
Rés
Köszönjük ezt a gyönyörű heti beszámolót!
Kár, hogy már a végén járunk. Sok ihletet kívánok az Inkvizítornak, hogy tényeivel és megfigyeléseivel hamarosan ismét magával ragadjon bennünket. Az utolsó bekezdésben a mostohalányról. Túl gyakran egy korábbi kapcsolat gyermekeit soha nem fogadják el igazán. A teljes elfogadás érzéséről a felnőttnek kell gondoskodnia, ha ez sikerül, ez itt a helyzet. Akkor emberként jól csinálod. Üdv Inkvizítor!
Köszönöm ezt az új sorozatot. Ismét jobb képet kaptam Isan életéről, és az életed leckéi is hozzájárulnak az emberi kapcsolatok jobb megértéséhez. Jó szórakozást hármatokkal Bangkokban, Pattayán vagy Nong Khaiban.
Kár, hogy ennek a hétnek megint vége!!! Minden nap nagyon vártam!!! A Kanomtjiep, ahogy én nevezem, különleges finomság, kissé durva tartalommal. Azt hiszem, Hollandiában meg sem kóstolhattam volna. Amúgy nem voltam ott a sertéshús szerelmese. Itt sem szeretem a Lotust, de a kajás bódék és a piac rendben vannak (furcsa, hogy itt ez így működik).
Mivel azt hiszem, ismerem egy kicsit az Inqisiteurt, nagyon jó, hogy Liefje-lief lányával egyre jobb a kapcsolata - szerintem ez már több mint néhány hete !!!
Végezetül az a kérdés, hogy természetesen továbbra is írjatok erre a blogra, mert annyi embernek hagyta, hogy élvezze a mi Isaanunkat és a thai emberekhez való fantasztikus hozzáállását!!!
Ma, vasárnap a zár, minden részt élveztem, ne dobd el a zár kulcsát, akkor várhatjuk a folytatást. Köszönöm, hogy megosztottad tapasztalataidat, lebilincselően leírtad.
NicoB
Nagyon szépen köszönöm az újabb szép történetsorozatot az Isaan mindennapi életéről. Nagyon élveztem és várom a következő sorozatot
Remélem, semmi sem akadályozza meg az Inkvizítort abban, hogy megossza velünk azokat a hullámvölgyeket, amelyek rá, kedvesemre és lányára, Nong Kai-ban várnak.
Újra és újra elolvastam minden szót, és élveztem az Inkvizítor stílusát, humorát és életét. Így egy farang és egy thai nagyon szépen együtt tud élni a tisztelet miatt. Egészségére.
Igen, én is remélem, hogy ezt a regényt tovább írják, bestseller!
Gyönyörű! Nem vagyok kukkoló. De az Inkvizítor életébe való betekintés függőséget okoz ;~)
Remélhetőleg jól értem az Inkvizítort, és az „esős évszak” sorozatának most vége.
De kezdődik egy újabb évad, amit remélhetőleg újra élvezhetünk?
Minden jót!:~)
Rudi,
Hozzád tartozom az egyik első olvasód, egyben az elsők között voltam, aki hozzászólt, és mindig azt mondtam neked, hogy oké, a történetednek soha nem lesz vége, de valamikor, egy időközönként ezt össze kell kötni.
A történeted soha nem lesz kész, Thaiföldön ez nem lehetséges!
Thaiföldről is írtam egy jó ideje darabokat, először egy másik blogon, de most már egyedül. De veled ellentétben én Pattayáról írok. Sokan mindig azt mondják: Pattaya nem Thaiföld!
Engem ezen idegesíthetek, Pattaya pont annyira Thaiföld, mint Bkk Nong Kai vagy Korat. A legtöbben csak a bárokat, a tengert és a Walking Streetet ismerik Pattayában, és bár én csak másfél km-re lakom tőle, egy teljesen más városba kerülsz velünk, egy Pattayába, amely százszor nagyobb, mint a strand és a bár, egy olyan városba, ahol hétköznapi emberek élnek, mint te és én, de egy városban.
Vannak születések, halálozások, esküvők is, csakúgy, mint Isaanban, nos, az én életem a thaiok között, sok iszani származású, és tényleg nem felejtik el a gyökereiket, alig különböznek a tiédtől, de vidék helyett város.
Csakúgy, mint a te történeted, az én történetem sem lesz soha vége, Thaiföld minden nap végtelen inspirációs forrás!
Minden nap történik valami, ami körül sztorit lehet szőni, újra és újra csodálkozva nézel, és azt mondod magadban, hogy megint álmodom, ez tényleg nem lehetséges, ezt most egyetlen macska sem hiszi el, amikor azt mondom a belga barátaimnak, hogy őrültnek mondanak, de én ezt itt a saját szememmel látom? Egy thaival minden lehetséges, nem normális, hogy néha milyen megoldással rukkolnak elő!
Egy nap tényleg össze kell csomagolnod, sok thaiföldi rajongó sikere lesz, de azt hiszem, mostanra rá fogsz jönni! De nem kell itt megállni, egyetlen író sem áll meg az első könyve után! És azt hiszem, a számtalan válasz itt sokat mond, különösen az Ön számára!
A Thailandblognak van egy nagyon jó, ha nem a legjobb írója a soraiban, és egy csodálatos kiegészítés, ennek én, mint hűséges olvasó, nagyon örülök, és sokan velem!
Remélem egyszer találkozunk, nagyon lebilincselő, kellemes és szórakoztató beszélgetésre számítok. És nyugodtan tegyél bele néhány Duvels-t, a kedvenc sörömet, elvégre belgák vagyunk, nem?
Üdvözlettel Pattayáról.
Rudy.
Köszönöm a csodás történeteiteket, a következő sorozatig...
Olyasvalaki, aki a kezdeményezést a kedvesére, egy kicsit a mostohalányára tudja bízni, de továbbra is irányítani tudja. Erre emlékszem ebből a történetből. Kevés ilyen van. A legtöbben ott élvezik a nyugdíjas évet, és nem törődnek semmi mással.
Valaki, aki tökéletesen beilleszkedett a helyi falu életébe. A kertet (kicsit) kedve szerint alakíthatja, rendezheti. Azt mondanám, hogy egyensúly van az erőfeszítés és a pihenés között. Csak a helyi nyelv tudását kell kiegészíteni.
Valaki, aki le tudja írni élményeit szép és könnyen olvasható történetekbe, és tájékozódásképpen megosztja a blog olvasóival. Azok a történetek, amelyek (egyes) olvasókat is inspirálnak. Azok a történetek, amelyek a még dolgozókat nyugdíjazásról álmodozzák.
Valaki, aki élvezheti az életet a kedvesével, és aki meg tudja oldani vele a problémákat. Mindhárman boldogok együtt, mert a mostohalányt nem tudjuk elfelejteni.
Ilyen ember az Inkvizítor. Nekem teljesen mindegy, hogy belga, flamand vagy holland. A történetek számítanak. A történetek tanulságosak. Azok a történetek, amelyek leírják Isaan szépségét, és figyelmeztetnek minket „a gubancokra”…
Élveztem. Csak kár, hogy csak 3 évszak van Thaiföldön... De ez a három évszak minden évben visszatér, és ki tudja, lehet, hogy újra és újra elolvasom ezeket a történeteket. Miért ne? Nem mindig ugyanazok a filmek kerülnek elő a tévében?
Az Inkvizítor, köszönöm ezt a sorozatot. Már nagyon várom a következő sorozatot. Biztos vagyok benne, hogy egy napon - és lehetőleg hamarosan - új ihletet fogsz találni ehhez!
Élvezd ezt minden nap!
Üdvözlet az amúgy is meleg és napsütéses Brüsszelből!
Remek történetek, csak így tovább!