Nem volt olyan egyszerű visszatérni Thaiföldre
Az út Lizzy lányával (majdnem 8 éves) a szülőföld felé szinte gond nélkül telt. Csak a Goldcar, az autókölcsönző cég adott meg holland telefonszámot. Próbálja elérni ezt a Schipholban egy thai SIM-kártyával. A Hertz-es hölgy azonban gond nélkül megengedte a vezetékes telefon használatát.
Azt hittem, béreltem egy Ford Focust. Fiat 500L lett, bár nagyobb, mint a normál modell, de 6 fokozattal szerelték fel. Ehhez hozzá kell szokni, az automata sebességváltós Toyota Fortuner után.
A problémák csak a Thaiföld felé vezető úton kezdődtek. Amikor bejelentkezett Schipholba, az Emirates lány nem értette a „tartózkodás meghosszabbítását”. Megpróbáltam elmagyarázni és rámutatni, de még mindig nem süllyedt el, hogy Thaiföldön élek. És azon az egyetlen bejegyzésen piros pecsét szerepelt, ezért érvénytelen volt. Ebben az esetben sem fogadná el azt az állításomat, hogy a bevándorlási bélyegző helyesen jelezte az érvényességet”. Így az útlevelemmel először az egyik felügyelőhöz ment, majd egy másik magasabb beavatotthoz. Végül engedélyezték a bejelentkezést.
Évekkel ezelőtt az ABN-Amro társalgót használtam Schipholban, kicsi, de hangulatos. Mivel korán jártam Dubaiba, megkerestem ezt a társalgót. Kiderült, hogy lezárták, akárcsak a szükséges külföldi bankszámlákat ennél a banknál. A megfelelő bankkártyával rendelkező ügyfelek azonban használhatják az Aspire 41-es társalgót. Természetesen nem rossz változás, tekintettel az ételek és italok széles választékára. Figyelemre méltó: a társalgó saját füstölővel rendelkezik, akkora, mint egy nagy seprűszekrény.
Amikor megérkeztem a Marechaussee-ba, a szőke kurva megkérdezte, hova megyek „azzal a gyerekkel”. Megpróbáltam elmagyarázni, hogy nem Lizzyt próbáltam elrabolni Hollandiából, hanem visszahozni szülőhazájába. Az MB (Marechaussee-Bitch) papírokat akart látni. Átadtam az iratcsomagot, benne Lizzy anyjának engedélyével, útlevelének másolatával, Lizzy születési anyakönyvi kivonatával és a holland igazságügyi minisztérium nyilatkozatával, miszerint Lizzyvel utazhatok. Nem volt rajta dátum, és ez a BM szerint rossz volt. Minden évben ugyanazt a nyilatkozatot kell kitöltenem és kelteznem. Megjegyeztem, hogy ez az út már a harmadik alkalom, hogy gond nélkül elhagytam az országot vele. A kurva: "Ezt nem tudhatom." Nem lehetne ezt bejegyezni a Marechaussee gigantikus adatbázisába? „Lehet, hogy holnap egy másik férfi elhagyja az országot a lányoddal” – vágta rám. Mire én azt válaszoltam: „Akkor nem ismered a lányomat…”.
Lizzy mindvégig türelmesen várt. A kurva egy pillantást sem vetett rá, és egyetlen kérdést sem tett fel neki. Megkönnyebbült sóhajjal hagytuk el Hollandiát.
Arrogancia a Mauchaussee tetején.Megértem,hogy nem akarnak gyerekeket elrabolni.De ha minden papír rendben van.Néha egy kis kedvességet nehéz manapság találni.
Tavaly Thaiföldön is jártam az Emirátusokkal
A check-in pultnál megértik az 1 éves thaiföldi tartózkodás meghosszabbítását, ami az útlevélben egyáltalán nincs feltüntetve és felügyelőt és ismét magasabb rangot hívtak, és meg kellett adnom a thaiföldi lakhelyemet is.
Egyáltalán nincs problémám a többi légitársaság check-in pultjával
Szóval azóta nem repülök többé emirátusokkal
Először is, minden körülötte zajló szóváltás és a fedélzeti szolgáltatás valóban kedvetlen, majd Bangkokba érkezéskor a bőrönd törött.
Szépen megírva, mint mindig.
Csak egy dolog a marechaussee-i szukáról: Évente 1 gyereket „rabol el” külföldön valamelyik szülő. Úgyis átcsúsznak. Ezért nem igazán lehet hibáztatni az MB-t a szigorú ellenőrzéséért. Végül is csak veled fog megtörténni…
Az éles ellenőrzést valamivel barátságosabb feltételekkel is el lehet végezni.
Még egy „sajnálom a kellemetlenséget, de ki kell végeznem”.
Tapasztalataim szerint ez szinte mindig mindkét oldalról jön. A barátságtalan viselkedés ritkán provokálatlan.
Ahhoz, hogy sok konfliktus nélkül éljük át az életet, minden bizonnyal segít, ha:
1. Megpróbálhatod/megpróbálhatod belehelyezkedni valaki más helyébe. „Az előttem utazó fáradt lehet”, „az a tiszt ma már 100 hiányos nyomtatványt látott” stb.
2. Tud 3-ig számolni, mielőtt (újra) reagálna: légy türelmes. Ne állj azonnal szembe valamivel, hagyd, hogy egy időre elmerüljön.
3. Mosoly és barátságos hangnem. – Hello uram, tudja…? *mosoly*” helyett „Hé, hol van...?!” *mogorva tekintet*.
Ha mindkét fél sikerrel jár, akkor valójában nem lenne ok a negatív eszkalációra (arrogancia, bohóckodás, ugatás).
Bár nem voltam ott, kétlem, hogy a tiszt eleinte arrogáns és rosszkedvű volt. Gyakran előfordul, hogy sokan elég durcásan tudnak reagálni, ha extra gondosan ellenőrzik őket, nos, és akkor a pult mögött álló nőt könnyen szukának lehet nevezni.
Nagyon idegesítő, Hans. De gyakoriak az embercsempészet és az emberrablások. Ha ne adj isten, valaki elrabolná Lizzyt külföldön, biztosan nagyon mérges lenne a túl könnyű csekk miatt. Legyen elégedett a szigorú ellenőrzésekkel, bármilyen bosszantó is.
Lizzynek is van holland útlevele? A fiam igen, és minden évben gond nélkül és extra papírok nélkül együtt mentünk át minden ellenőrzésen. Lehet, hogy köze van a vezetéknevekhez és a nemhez?
Hivatalosan a nemzetközi megállapodás értelmében (tehát a thai és a holland határőrségnél/határőrségnél is) minden kiskorúnak fel kell mutatnia szülői beleegyezését.
Tehát nem számít, hogy egy kiskorú apával, anyával vagy mindkét szülővel (vagy szülői felhatalmazással rendelkező gyámmal) utazik. Mindig lehet kérni, hogy mutassuk meg, hogy minden rendben van.
Önmagában logikus: akár Bosnak, akár Na Ayutthayának hívják Lizzyt, és Bos úrral (és esetleg anyjával) érkezik a határra. senki nem érzi a szagot vagy:
1. Hogy Mr. Bos valójában az apa: lehet Hans testvére vagy egy teljesen más személy, akinek (véletlenül?) ugyanaz a vezetékneve, mint Lizzynek. Például egy unokatestvér megpróbálhatja magával vinni a gyereket, így a családnév önmagában nem mond el mindent
(és hogy van-e szülői felhatalmazása)
2. Bár egyértelmű, hogy az egyik szülő itt van a határon, és hatalma is van… honnan tudja a határőr, hogy a másik szülő tud-e erről, és Bos úr nem döntött úgy ma reggel hirtelen, hogy elrabol egy gyereket.
3. Még akkor is, ha egy férfi és egy nő van előttük, és a gyerek ezek közül 1 vezetéknevet visel… A határőr nem tudja megszagolni, hogy ezek is mindkét szülő, és mindkettőjüknek van-e még engedélye, és nem pl. bírót vagy más tekintélyt megfosztottak az áhítattól.
Tehát a határőr:
V. Kérjen igazolást a szülői felhatalmazásról (még akkor is, ha 2 szülője van)
B. A másik szülő engedélyt adott (ha az egyik szülő nem utazik veled)
Tehát elméletileg minden kiskorúnak, aki átlépi a határt Thaiföldön, Hollandiában vagy bárhol máshol, ellenőriznie kell, hogy minden rendben van-e. A gyakorlatban ez nem lehetséges, ha minden gyerekkel ezt csinálod, és ha valami nem 100%-os a megállapodások szerint, akkor hosszú sorok várnak rád, és a gyerekek megtagadják a repülést, mert egy apróságot elfelejtettek valahol a papírokat.
Lát:
https://www.defensie.nl/onderwerpen/reizen-met-kinderen
https://www.rijksoverheid.nl/documenten/formulieren/2014/02/06/formulier-toestemming-reizen-met-minderjarige-naar-het-buitenland
De a jó szándéktól eltekintve a KMar természetesen tisztességes, barátságos és tiszteletteljes módon szólíthatja meg az embereket. Nem lesz mókás munka dobozba bélyegezni, de egy kis együttérzés az utazó iránt a legkevesebb.
Csak a schengeni övezeten kívül, helyes Rob V.? Remélem nem Spanyolországnak és mindennek?
Nem értem, miért nem kérdeztek soha ezekről a papírokról. Biztos azért, mert olyan megbízhatónak nézek ki, másokkal ellentétben 🙂
555 biztosan. És igen, nincs ellenőrzés a schengeni térségen belül (nyitott határok):
„Azokat a szülőket is ellenőrzi, akik csak gyermekükkel utaznak be vagy onnan ki a schengeni övezetbe”
– Kmar oldal
A többi tagállam is ezt használja, legalábbis elméletben. Bár a tényleges gyermekrablás eseteiben azt olvassuk, hogy a gyerekek például Németországon keresztül távoztak. Azon is csodálkozom, hogyan képes egy német vagy lengyel tisztviselő megérteni vagy értékelni egy holland nyomtatvány értékét. Vagy Hollandia egyszerűen fanatikusabb/szigorúbb a vezérléssel?
Rövid válasz: a KMar-nak meg kell határoznia a prioritásokat. Nem lehet mindenkit alaposan ellenőrizni, erre nincs idő és pénz. Egy tinédzser fiával tisztességtelen úr kevésbé esik magasra a skálán, mint egy tisztességes úr egy (fiatal) lányával. Még akkor is, ha utólag kiderül, hogy Mr. Chaste nem az apa, hanem például és a bácsi, aki elrabolta a gyereket. De nagyobb az esélye annak, hogy a tinédzser nem fogja tudni, hogy valami nincs rendben, mint egy fiatalabb gyereknél.
Legalábbis az érzésem ezt mondja. A KMarnak biztosan lesznek utasításai (kockázati profilok stb.), de nyilvánosságra hozzák? Aki igazán tudja, mondhatja.
Ezért volt olyan rosszkedvű. Túl sok rossz szülőt engednek át, és ezt ki kell venni.
Sok mindent el kell fogadni, de mindannyian emberek vagyunk, és ez egyben azt is jelenti, hogy lehet egy normális baráti kérdéssel kezdeni.
Tino és Rob, nálam volt minden papír, köztük az anya útlevelének másolata írásos engedéllyel. És még a születési anyakönyvi kivonat is, amiben egyértelműen benne van, hogy én vagyok az apa. Lizzynek thai és holland útlevele van, mindkettőben az én vezetéknevemmel. Mit kell még tennie/megmutatnia az embernek, hogy harmadszorra (!) hagyja el Hollandiát. Nem én rabolom el Lizzyt Hollandiából, hanem visszahozom az anyjához.
Kedves Hans,
nem semmiért, de te tényleg eléggé kivétel vagy, egyedül utazol a 8 éves lányoddal. Az, hogy lebarnult, nem jelent semmit: hemzsegnek a színes holland gyerekektől Hollandiában. Senki sem tudja, hogy csak a gyerekét hozza vissza.
Valójában azért mondom ezt, mert irigy vagyok rád: Minden évben elmegyek Hollandiába, és a 9 éves fiam minden évben nem hajlandó apuval menni néhány hétre. Egy lépés sem mama nélkül.
És őszintén szólva, gyanítom, hogy sok gyereknél ez a helyzet….
Aztán meg kellett küzdened egy hangya-sn**királlyal. Természetesen nem helyeslem a viselkedését. Megértem azt a tényt, hogy ellenőrzi a gyermekrablást. Nagyon jó, hogy papírokat kér, kár, hogy egy hiányzó i miatt nyafog, és szomorú, hogy ilyen hangnemben csinálták.
Kedves Hans Bos! Volt egy hasonló esetem évekkel ezelőtt, amikor az osztrák feleségemtől való válás után el akartam vinni közös fiunkat Németországból egy hétre nyaralni szülővárosomba, Manchesterbe (GB).
A fiam már 13 éves volt, és saját német útlevele volt, amiben ugyanaz volt a vezetéknév, mint a brit útlevelemben.
Még az exem beleegyező levele és a fiam sem engedte meg, hogy bejelentsem, hogy valóban az apja vagyok.
15 perces össze-vissza beszélgetés után végre bejött a német vámos, akik közölték velem, hogy az engedély egyáltalán nem bizonyíték, bárki megírhatja.
Nem segített rajtunk a fiam kijelentése sem, hogy a saját apjával utazhatott.
Utolsó próbálkozásom, hogy még be tudjak jelentkezni, az volt, hogy a volt feleségem egyáltalán otthon volt, hogy a vámos hajlandó telefonálni vele, ami szerencsére az utolsó pillanatban sikerült is.
Ezért Hans jól el tudom képzelni, hogy akárcsak az én esetemben, azzal a kockázattal, hogy lekésik a járatát, elég kétségbeeshet egy ilyen ellenőrzés.
Teljesen egyetértek veled, Hans. Ha én vagy a feleségem a lányunkkal utazunk Thaiföld és Hollandia között, mindig elegendőnek tűnik a nem utazó szülő nyilatkozata. A lányunknak az én vezetéknevem van (bár a feleségemmel "összeálltunk" (tehát nem házasok), és a lányunk 95%-ban thaiföldinek néz ki. Mindig magánál hordja mindkét útlevelet (NL + TH). Soha nincs probléma. Nekem van egy tanácsot.Ha hozol anyakönyvi kivonatot kérj az önkormányzattól nemzetközi anyakönyvi kivonatot.Születési anyakönyvi kivonathoz is kell mindkét országban.Mehet az a MB kávézni.
Kedves Hans Bosch!
Az én szememben és elmémben tökéletesen megfelelsz a jogaidnak.
Azt is megmondhattad volna, hogy miért engedték be először
ne utazásból származzon.
Nagyon ferdének találod, és nem szereted, ha megbeszélheted a darabokat, ami már önmagában megerősítés.
Kicsit több tisztelettel lett volna helye.
Met vriendelijke Groet,
Erwin
Persze ez a hangnemtől függ. Schipholban, legyen szó vámról vagy Marechaussee-ról, ez túl gyakran nem megfelelő. Rendszeresen hallom a thai emberektől is, akik Hollandiába látogatnak. De az ezen az oldalon sokat dicsért thaiföldi 'hivatalnokok' sem a vevők, sem a vendéglátás terén nem jeleskednek, ne törje a számat! Ez a szakmai deformációhoz kapcsolódik, bár ez nem mentség.
A politika az évek múlásával egyre szigorodik, tegnap olvastam egy újságban egy cikket, ahol azt írták, hogy NL-ben minden nap elrabolnak egy gyereket, ez lehet motiváció.
Hans előkészítette a darabjait, így a hölgy lehetett volna egy kicsit barátságosabb, de mindent ellenőriznek, és ez jó jel.
Több mint 20 évvel ezelőtt a lányom 14 évesen egyedül jött Thaiföldre
Semmilyen dokumentum vagy semmi más nem történt... semmit sem kérdeztek a bejelentkezéskor ..
5 éve az én fiam is ugyanez volt 15 évesen. A légitársaságnak mindenféle okmányt és engedélyt kellett leadnia, fiát anyának kellett átadnia a légitársaság képviselőjének, és átadta nekem a BKK-ban…
Visszaút ugyanaz a történet.
„Nehéz”, de tekintettel arra, hogy mi történhet manapság, nem vagyok vele elégedetlen
Amikor így olvasom ezt a történetet, bizonyos elfogultságot fedezek fel az íróban. Nem mindig könnyű kezelni egy tekintélyt, ezt magam is tapasztaltam, sokszor érzés és értelmezés kérdése, hogy miért megy rosszul egy beszélgetés, és ébred fel a bosszúság. Ez az egyik vagy mindkét fél esetében előfordulhat. Természetesen a Holland Királyi Marechaussee-nak megvannak a maga utasításai ezzel kapcsolatban, és jobb lenne, ha minden érintett számára egy megközelítési módot alkalmaznánk. Az, hogy az embereket néha ellenőrzik, néha nem, zavaró és nem helyes. Létre kell hozni egy jelentési pultot, ahol minden érintett jelentkezhet és ellenőrizhető. Akkor nem lesz görbe arc, és a bosszúság egy részét megelőzheted. Nyilván nem volt rendben egy papír, és rámutattak, és ez láthatóan nem megengedett, mert a többi marechaussei nem csinálja ezt?? A több mint 40 éves rendőri munka során az a tapasztalatom, hogy mindig vannak olyanok, akik folyamatosan panaszkodnak, és azt mondják, hogy soha nem csinálják jól, ennek persze megvannak az okai, de ezek gyakran személyes jellegűek. A megértést gyakran nehéz megtalálni, és mindig segít abban, hogy a másik személy helyébe helyezkedjek, és az ő szemszögéből nézzem a helyzetet. Ne lépj előre a lábujjaidra, az nem fog menni.
Az, hogy ez a marechaussee-i hölgy felteszi a kérdést, hogy merre tart az út, nagyon jogos, és fontos megfigyelési feladata van, ahogy azt már mások is jelezték. A gyenge gyógyítók büdös sebeket ejtenek, és örülnek, hogy kontrollt alkalmaznak, bár ez több megértést és időt igényel. Természetesen ez építő jellegű kritika, és remélem, hogy ez hozzájárul a véleményformáláshoz, és hogy a marechausseei szuka kifejezés, bárkit is érintsen, elhagyható. A tiszteletnek és a megértésnek mindkét oldalról érkeznie kell. Továbbá az érintett személy szabadon panaszt tehet, és így feljelentheti az esetet. A nyelvezeten azonban kicsit igazítanék, mert az azonnal a panaszos számára nem kívánatos színezetet ad az egésznek.
Valójában egyetértek veled, Jacques. Nem voltunk ott, Hans Bos szerint a KMar az első pillanattól kezdve tiszteletlen volt vele szemben. Nem tudjuk ellenőrizni, ugyanazért a pénzért Hans is morcosnak tűnt az első pillanattól kezdve, és ez tovább fokozódott mindkét fél morcosságától. Bizonyára vannak olyan köztisztviselők, akiknek nem telik a napjuk, és arrogánsnak tűnnek: „Uram, nem töltötte ki azt a rovatot, és köteles megtenni! Ez nem jó." Vs „Jó napot, uram, köszönöm a papírokat, jelezhetem, hogy elfelejtett egy dobozt? Ez tulajdonképpen normális, erre legközelebb oda tudsz figyelni?” Ha az állampolgár úgy érzi, hogy félig bûnözõként bocsátják el, és ingerülten reagál, a dolgok kicsúsznak a kezükbõl.
A tiszteletnek és a kedvességnek mindkét irányban kell járnia. Mindannyian nem vagyunk tökéletesek, ezért először is mutassunk némi megértést a másik iránt. Senki sem várja az ugatást.