Egy trópusi szigeten landolt: Masszázs Ubonban

Els van Wijlen több mint 30 éve él férjével, „de Kuukkal” egy kis brabanti faluban. 2006-ban jártak először Thaiföldön. Lehetőség szerint évente kétszer mennek oda nyaralni. Kedvenc szigetük Koh Phangan, ahova olyan, mintha hazajönnének. Ezúttal az isani Ubon Ratchathaniban landoltak.

Egy kedves lány, aki észreveszi, hogy taxit keresek, megfelelő angolul azt tanácsolja nekünk, hogy menjünk ki a reptérről, hogy ott egy "rendes" taxiórát vegyünk. Elmondása szerint a reptéri limuzinok nagyon drágák, és a repülőtéri limuzinok taxiórái nem nyújthatják szolgáltatásaikat a repülőtéren. Gyorsan hoz nekünk egy Ubon térképet, és látom, hogy lefotóznak vele… fogalmam sincs, ki készítette…

Megszívleljük őszinte tanácsát, és hátunk mögött a trolival vánszorogunk egy rögös úton, aminek úgy tűnik, hogy nincs vége, taxit keresünk sötétben és esőben. Örülünk, hogy egy tuktuknak van mersze titokban felhajtani a reptérre, hogy értünk. Szépen bevisz minket a szállodába. Egy kopott szálloda, igen.

Odaadom a foglalási bizonylatomat, és a foglalásunkat keresik, hosszas keresgélés. Nem beszélnek angolul és ha kérem probléma? bólint igen, ad egy kulcsot és mehetünk a szobánkba.

Fél órán belül jön valaki, aki kopogtat, és thai jelnyelven elmagyarázza nekünk, hogy egy másik szobába tartozunk. Oké, továbbmegyünk egy ajtóval, és belépünk egy másik szobába, ami pontosan mása az elsőnek. Jól megoldva.

Hát ez nem baj

Az elkövetkező napokban Ubon Ratchathaniban kerül sor az éves Gyertyafesztiválra, amelyet szeretnénk megtapasztalni. Utólag talán kicsit túlzottan magabiztosan, mert szerintünk falunkban az éves piac már kicsit mozgalmas. A szállodában nincs étterem, ajánlott a éjszakai piac Szerintünk ez egy nagyszerű terv.

A szállodában egy férfi mutatja az utat, mi gyalog indulunk el. Öt perc múlva ugyanaz a férfi a régi segédmotoros kerékpárján sétatempóban lovagol mellettünk. Valószínűleg erre kíváncsi falang jó irányba haladtak. Szélesen egymásra mosolyogva hárman tudjuk, hogy minden rendben.

Aztán többé-kevésbé véletlenül besétálunk az Ubonse Állatkert promóciós standjába, és mielőtt észrevennék, egy méter hosszú sárga kígyó van a nyakamban. A standon még mindig mindenféle egzotikus állat akad, de pókok szerencsére nincsenek. Megígérjük az Ubonse Állatkert fiataljainak, hogy valamelyik nap ellátogatunk az állatkertbe és tovább sétálunk; a bólogató térdű Kuuk, aki szívesebben látna egy kövér pókot.

Hamarosan megérkezünk a térre, ahol az összes bódé zuhog az esőben. Mivel egyik bódén sincs fedett asztal, a kicsit túl kicsi ponyva alá mászkálunk egy angolul beszélő vietnámival, aki finom falatot árul nekünk.

Vizes háttal túl későn döntünk, hogy esernyőt veszünk. Aztán látjuk, hogy az első úszók hajtanak. Hát ez nem baj, ezek az autók gyönyörűek és nagyok! Élvezzük az impozáns lebegéseket és a káoszt, ami már most is zajlik Ubon egyre zsúfoltabb utcáin. Már nagyon várjuk a következő napot, amikor igazán beindul a Gyertyafesztivál.

Forduljon a sarkon, le a lépcsőn

Visszatérve a szállodába, el akarjuk masszírozni a fáradtságunkat. Lehet, hogy a szállodánk egy lepusztult rendetlenség, de láttam valahol egy táblát, amelyen „masszázs” volt. Látod, erre nem számítottam. Kérdezem, kaphatunk-e még egy masszázst, mert már késő van. Nem probléma és kedvesen mutatják az utat: a sarkon, le a lépcsőn. Aztán hirtelen egy félhomályos teremben találjuk magunkat.

A masszázstábla egy nehéz faajtón lóg, az ajtó előtt pedig egy bárszék, azon a bárszéken pedig egy bajuszos férfi. Masszázs? – kérdezem, megfogom a kilincset, és megerősítést várok a bárszéken ülő férfitól. Mosolyog és kedvesen bólint.

Abban a pillanatban, amikor kinyitom az ajtót, érzem, hogy valami nem stimmel. Belépek egy nagy, félhomályos terembe. Látok egy zárt üvegdobozt. Abban a dobozban van egy állvány, és azon számos gyönyörű fiatal thai hölgy, akik a melltartóikkal babrálnak, reszelik a körmüket és persze mindannyian édesen mosolyognak, rám is….

Egy autentikus Ubon éjszakai klubban vagyunk.

Bangkokban a Patpongot is meglátogattam, de ez a klub már tényleg túl van a dicsőségen, és nem nézne ki egy 70-es évekbeli olcsó szexfilm díszletéből. Természetesen turistákat nem látni, csak egy thai vendégkör van.

Bárcsak láttam volna az arcunkat. Az arcvesztés itt elkerülhetetlen, de szerencsére minket ez nem zavar.

Behajlítjuk a lábunkat

Vicces megjegyzéssel: Ó, nem erre a masszázsra van ma szükségünk, hajtsuk meg a lábunkat. A vendégek és a bárszéken ülő bajuszos férfi láthatóan nagyon viccesnek találják, és bár nehéz belátni, tudom, hogy kinevetnek rajtunk.

Fáradtan kisodródunk a szobánkba és bemászunk a koszos ágyunkba. Aznap éjjel elég nyugtalanul alszom, és álmodom. Azt álmodom, hogy masszíroznak. Egy úszón, amely a zuhogó esőben közlekedik, és tele van kígyókkal a nagy uboni gyertyafesztiválon.