Cash és Mary?
A thai hozomány Sinsot már szóba került ezen a blogon jó néhány reakcióval, ami többé-kevésbé azt mutatta, hogy Farangnak, köztük a hollandoknak is nehézségei vannak ezzel a thai tradícióval.
A „sin sot” ismét felkapott téma a thaiföldi médiában, miközben egy vezető tisztségviselő ezzel próbálja magyarázni szokatlan gazdagságát.
Andrew Briggs szép történetet ír róla a Bangkok Postban, amit én fordítottam (néha kicsit szabadon). Vegye figyelembe a cikk címét is, egy szép szójáték a Cash and Carry-ről.
„Körülbelül 18 éve lehetett, hogy egy Bang Na-i bárban ültem thai barátommal, Vichiennel. Elég komor volt, és a második üveg Hong Tong whiskynket fogyasztottuk. Jómagam még fiatal voltam, és elbírtam két üveg Hong Tongot. De ennek vége, manapság Hong Tongban csak rézfényezőnek és patkányméregnek használják, de ez a lényeg!
Szegény Vichien. A szegény, szerelmes thai fiatalember megrázta a fejét. – Nem tudom, mit csináljak Rojanával – mondta. – Három éve vagyunk együtt.
A whiskyvel és jégkockával teli poharából még néhány korty után elhangzott a nagy szó: „És két hónapos terhes.”
Lehajtottam a poharam, és azt mondtam: – Tudom, hogy ez drasztikusan hangzik, Vichien, de… miért nem veszed feleségül?
Vichien pontosan erre várt. "Igazad van! Gyere menjünk." Egyenes arccal odakiáltott a kiskorú lénynek, aki egész este italainkat szolgálta fel: „Nong! Checkbin!”
"Hová megyünk?" Megkérdeztem.
"Rojana anyjához megyünk, és akkor engedélyt kell kérned tőle, hogy feleségül vehetem Rojanát, itt így csináljuk."
Így megismerkedtem ezzel a thai szokással, amikor egy „vén”-et vagy phuyai-t használnak arra, hogy a szülőket a leendő vőlegény nevében kérjék fel a lányuk házasságára.
– Ne felejtsd el megkérdezni a menyasszonyi árat – mondta Vichien, amikor a szülői házhoz közeledtünk.
Menyasszony ára? Ez a thai szó közvetlen fordítása, és sokkal hidegebben és klinikaibbnak hangzik, mint a thai „sinsot” szó.
Vichien elmagyarázta, hogy köteles pénzt találni, ha feleségül akarja venni Rojanát. – Megveszed őt? – kérdeztem hitetlenkedve. – Nem – válaszolta. – Pénzt ajánlok érte.
– Ez nem ugyanaz? – Nem – mondta.
Kinézett az ablakon, és megrázta a fejét. Tudtam, hogy ez mit jelent: „Az a hülye Farang egyszerűen nem érti.”
– Oké, mi is ez pontosan? Megkérdeztem. – Pénzt és talán egy kis aranyat – mondta Vichien.
– Szóval, és… mennyit?
– Nem tudom… 50.000 100.000 baht, talán XNUMX XNUMX baht.
„Nincs 50.000 bahtod!”, és amikor tátott szájjal bámult rám, hozzátettem: „Ugye nem tőlem kérdezed?!”
– Csak kölcsönkérem!
"Nem!"
– Közvetlenül az esküvői szertartás után vissza tudom adni!
"Lehetetlen. Hogyan?"
„Az ünnepség alatt adjuk át a pénzt, hogy mindenki láthassa. Közvetlenül ezután Rojana édesanyja visszaadja nekünk a pénzt.”
– Szóval mindez csak a bemutató kedvéért?
– Öhm… nem igazán. Nem egészen. Nos, bizonyos értelemben igen.”
Amúgy biztosan bent voltál néhány éve Thaiföld próbálta megérteni ezt a logikát egy thai embertől.
Közel 20 év telt el attól a végzetes estétől, amikor kopogtattam az ajtón, és Rojana édesanyja szembesült egy borongós külföldivel, aki tetves thai nyelven kérte Rojana kezét. Egyébként a hálószobájába menekült, amikor meglátott minket.
Rojana anyja azonnal beleegyezett, és azt mondta: „Vichiennek meg kell adnia, amit megengedhet magának”, amikor felvetettem az árcédula kérdését – ó, bocsánat, a bűnre gondolok.
Még mindig élénken emlékszem az egészre, valószínűleg azért, mert szembement a szülőhazám esküvői szokásaival és hagyományaival. Most már tudom, hogy az esküvői hagyományok a világ minden táján mások. Sok országban a menyasszony szülei hozományt fizetnek, örülve, hogy jó emberhez tudták párosítani a lányukat.
Annyi kérdésem volt még Rojana édesanyjához: „Öhm, tényleg visszaadod a pénzt a bemutató után?” – Bármit is csinálsz, ne kérdezz tőle – sziszegte Vichien, amikor még a bejárati ajtónál voltunk.
Kaphatok-e kedvezményt, ha garantálhatom, hogy Vichien legalább öt évig monogám marad, és nem lesz „mia noi”? Thaiföldön teljesen elfogadható az alkudozás, de honnan kéne én, egy ügyetlen farang, tudnom, meddig mehetek el?
Az évek során jobban megismertem a bűnös szerepét, és már nem mondok furcsa dolgokat róla. Mint sok minden ebben az országban, ez is csak egy show.
Nézze csak meg, mikor házasodik össze egy thai sztár vagy egy hi-so pár. Az egyetlen dolog, amiben biztos lehetsz (a három éven belüli válást leszámítva!), hogy pénz- és aranyhegy halmozódik fel a boldog párnak.
– Nézzen ránk – fiatalok és gazdagok vagyunk! Ezek a bűnök néha több tízmillió bahtba is belefolyhatnak.
Mindez eszembe jutott a Közlekedési Minisztérium állandó titkárának híre, olyan hír, amely még az árvíz hírét is letaszította a címlapokról. Ezt a magas tisztviselőt Supoj Saplomnak hívják; Vezetékneve ironikus módon úgy fordítható, hogy „anyagi javak vesznek körül”.
A házába akkor törtek be, amikor lánya esküvői ceremóniáján vett részt, de várjon egy percet, még nem kell sajnálnia őt.
A tolvajok azt mondják, hogy több százmillió baht készpénzt találtak otthonában, de Supoj ezt tagadja. A rendőrség gyanítja, hogy legalább 100 millió bahtot loptak el.
Százmillió baht? Ideges leszek, amikor kimegyek a házamból, és útközben rájövök, hogy egy 1000 baht bankjegyet hagytam az éjjeliszekrényemen. Tehát itt van egy köztisztviselő, aki számtalan műanyag zacskóba töltött 1000 baht bankjegyet, és itt-ott tárolta otthonában. Óvatosnak kell lennie, amikor kirakja az igazi szemeteszsákot.
Szerencsére Supojnak volt egy elfogadható kifogása arra, hogy egy kis afrikai ország készpénztartalékával egyenértékű készpénztartalékot tartson a házában. A lánya férjhez ment, emlékszel? Ez a pénz volt a bűn – mondta. Miért tartana különben ekkora mennyiségű készpénzt Lat Phrao palotájában?
Nem sok pénz repült Rojana háza körül Vichien esküvőjének napján.
Vichiennek igaza volt. A sinsot bemutatója sok „óóó” és „áá” kíséretében volt. Rojana édesanyja egy nejlonzacskóba tette a pénzt, és viccből felszaladt vele az emeletre. Amikor az összes vendég elment, a pénzt a szülők nászajándékba visszaadták a menyasszonynak.
Ez gyakran megtörténik, de nem mindig. A szülők időnként úgy döntenek, hogy megtartják a pénzt, majd elrakják valahol a házban, hogy a tolvajok ellophassák.
„Fösvény” – mondaná Vichien.
– Újra közzétett cikk –
Szuper szórakoztató történet.
Azt is jó tudni, hogy amikor a thai nők másodszor is férjhez mennek, már nincs szükség a bűnre. De sok thai család inkább kihagyja ezt, amikor a farang megkéri a lánya kezét.
A feleségem tegnap mesélt a városról.
Egy 60 év körüli gazdag vállalkozó hamarosan hatodik alkalommal megy férjhez, immár színésznőhöz. A sinsod 6 millió thai baht lesz és szerintem a család megtarthatja, mert a férfinak tényleg több mint elég pecunia.
A színésznő 28 éves, és a tévéből ismert. Egyébként nagyon szép alakja van.
Magasabb körökben a sinsod lehet egy nagy ház vagy egy drága német márka autókulcskészlete is. Ha a vőlegény elviseli, a család megtarthatja, ha nem, visszaadják.
Egyébként egy 4-5 csillagos szállodában 4-500 fős lakodalom is szép fillérbe kerül. Többet is tapasztaltam már belőlük. Szerencsére manapság egyre ingyenesebb a menü, és már nem a 10 fogásos kínai étel. A múltkor rengeteg európai étel volt. Egy szakács friss marhasültet vágott, egy sonkát, egy pad thai-t, és legalább 20 másik szakács készített valamit. Ezen kívül hatalmas büfé volt a teremben a legfinomabb falatokkal és apró falatokkal. 8 fős profi fotós csapat sétált körbe, és mindannyiunkat sokszor kellett lefotózni.
A gazdagabb családok számára nagyon fontos, hogy így ünnepeljenek egy esküvőt. Az a baj, hogy ezek a szállodák Sukhumvit környékén helyezkednek el, és hatalmas forgalmi dugók vannak odafelé. Néhány vendég több mint egy órát késett a forgalmi dugók miatt.
Tegnap olvastam valahol, hogy egy thaiföldi lakodalmas pár megdöntötte a koszorúslányok számának világrekordját. Közel 100 volt belőlük.
Szép kultúra itt Thaiföldön, minden nap lenyűgöz az ember…
Én is átéltem egy "Sinsot történetet" úgy 6 hónapja (más szó nem volt róla)
A barátnőm egy Buriram melletti kis faluból származik, és egy barát/szomszéd lány is ugyanebből a faluból származik, aki egy nagy éjszakai klubban dolgozik a pattayai Walking Streeten (átlagosan 1,5 millió baht forgalom éjszakánként)
Neki havi 20.000 baht fizetéssel, ami egy szórakozóhelyi alkalmazottnak sok, (átlagosan havi 6-7000 baht) De 17 évesen (elnézést, német mérték szerint 18 évesen) egyértelműen élen járt a szépség Buddán keresztüli megosztásában, és szép, szilárd keblében volt része, ami megmagyarázta a magasabb fizetést... Logikus a Taïse fogalmaihoz...
Én személy szerint furcsának tartottam, hogy ekkora fizetés mellett még mindig rendszeresen kölcsön akart kérni a barátnőmtől, de hát a kemény pénzügyi módszerek is kifürkészhetetlenek, és az én figyelmeztetéseim, hogy "sose adj kölcsön pénzt barátoknak"?! "Ezt nem látod többé"!? kedvesen intettek. Később, amikor meglátogattam a faluját, egy kicsit jobban megértettem a pénzkölcsönzést, és a kemény falusi közösségeket is...
Hozzátették, hogy nem járt az ügyfelekkel, volt egy állandó barátja.
Rendszeresen láttam ezt a barátot a nappali bulikon, és megismerkedhetett a "pasijával" is, egy kedves, 40-es éveiben járó burgundival. Félig thai származású, folyékonyan beszélt thaiul, évek óta Thaiföldön dolgozott és élt, és minden alkalommal megkapta a telefonszámát is. idő. , hátha valami bajba kerülök.
Az esküvő előtt a barátnőm egyre idegesebb lett, nem a nap folyása miatt aggódott, hanem, hogy jól sikerül-e a „Sinsot”.
Magán az emlékezetes napon a falu lakói folyamatosan várták, hogy magukkal vigyék a 2,5 millió bahtot tartalmazó tálcát, főleg 500 bankjegyben. (ez jobban 'látott')
Volt benne egy Toyota land cruiser is, de nem passzolt a mérleghez, és íjjal körülötte állt a szülői ház ajtaja előtt.
Nem láttam, hogy a kocsi kulcsai a tálban vannak-e vagy sem.
A szerzeteseket, őröket, rendőröket, zenészeket és taxisokat csak az italok és az ételek érdekelték.
A vőlegény édesanyja, aki szintén thai származású, úgy gondolta, túl meleg volt a részvételhez, és az apa külföldön van?!
Arra a kérdésemre, hogy “ szerinted meddig maradnak együtt”? a rövid válasz „egy év” volt
Most, hat hónappal később az ifjú házasok már nem "bolhafogók".(elvált) szüleinek mindkét otthonát teljesen felújították és kibővítették külön WC-vel, zuhanyzókkal, hálószobákkal és légkondicionálóval. 2 ütközés történt, amit készpénzben kellett fizetni. (ütközések a falujában vagy a környező területeken)
A gyönyörű thai hölgy ismét a szórakozóhelyen dolgozik! ! (Egy kis plusz pénz kereséséhez és elfoglaltsághoz)
Jeleztek már valami problémát az anyóssal? Ne akard, hogy ez így működjön egy babánál...! amit a barátnőm azzal magyarázott, hogy „nem őrült” (vagy nem Ő, gondoltam) És megértettem (gyanúsan), hogy talán még egy „Sinsot” lehetséges!
Továbbá 2 húga, akiket látni is gyönyörű, már készül a nagyobb munkára Pattayán. (az egyiket már felajánlották a barátnőm háta mögött, de udvariasan visszautasította)
A barátnőmmel a házasságról és a „Sinsot”-ról (2,5 millió sok volt) beszélgetve világossá tettem neki, hogy „az én hazámban” ez „nem” gyakori, és vegyes házasság esetén neki is alkalmazkodnia kell hazám szokásaihoz és kultúrájához… És egy kacsintással „használt és használt vagy”
Meglepetésemre a szüleivel folytatott tárgyalások egyik eleme is lehet, szemrebbenés nélkül mondta el.
Nos, a thaiföldi barátnőm egy homályos barátja a családjával él ezeken a hozományokon!! Feleségül megy egy külföldihez, és néhány hónap múlva a válás ismét tény, és a következő áldozatot általában már behozták… nagy üzlet… és a „bűnöst” soha nem hagyják el, és soha nem adják vissza. De igen, a kivételek megerősítik a szabályt.
Amikor 12,5 évvel ezelőtt feleségül vettem a feleségemet Isanban, úgy döntöttünk, hogy egy gyönyörű tányéron kihelyezzük a sinsot. A honatyám azonban ragaszkodott ahhoz, hogy az esküvőnk után visszaadják. Mivel annyi történetet hallottam az opportunista sógorokról, még azon a héten úgy döntöttünk, hogy apósomnak és apósomnak kínálunk egy európai nyaralást. Most 12,5 évvel később még mindig van egy csodálatos sógorom (és feleségem!), aki soha nem kért nikkelt. Tehát lehetséges!
Azonnal világossá tettem álláspontomat a Sinsot fizetésével kapcsolatban, és természetesen nem állt szándékomban fizetni vagy licitálni (attól függően, hogy hogyan nézzük) a feleségemért vagy a feleségemre.
A szertartást szervező sógornőmnek ezzel nem volt gondja.
A szertartás alatt kért egy Sinsot adományozást, mert az annak része, de megígérte, hogy utána visszaadja az összeget. Lehetőleg euróban – tette hozzá, mert szebben néz ki.
Szóval ezt tettem. A pénzt szépen kiterítettem egy aranyszínű tálba, és apósomnak ajándékoztam. Utána a sógornőm visszavette tőle a tálat és a pénzt, és valami selyemgézbe csavarta a pénzt és eltűnt vele.
Egy pillanatra aggódtam, amikor a pénz eltűnt a szemem elől, de ez indokolatlan volt.
A szertartás után a teljes összeget visszaadta nekem, ahogy ígérte.
Szóval elméletben fizettem egy Sinsot-ot, de a gyakorlatban mindent visszakaptam.
Nyitott vagyok más szokásokra, de bármennyire is szeretem a barátnőmet, soha, de soha nem fogok együttműködni hozományalapításban. jövőbeli házasság, mert tapasztalatom szerint szigorúan véve egy nő vásárlása valamiféle árucikknek tűnik.
Tisztelettel és kérlek bocsáss meg nekem, mert természetesen mindenkinek azt kell tennie, amit akar, és most már könnyű hallani, hogy az emberek azt mondják, igen, de ez csak a kultúra, és gyakran a megjelenés vagy a show, és utána az egész vagy annak egy része. visszakerül, lehet, hogy minden így van, de akkor is változatlan marad az én pozíciómban és semmi más.
Annak ellenére, hogy egyszerű háttérből származik, hogy a család felhasználhasson néhány plusz bahtot, megérti, hogy más kultúrából származom, és teljes szívvel elfogadta az érvelésemet anélkül, hogy ellenállást vagy csalódást okozott volna.
Nem mintha tudattam volna vele, de teljes bizonyossággal merem állítani, hogy ha így tette volna, hosszú távon szerettem volna véget vetni a kapcsolatnak.
Nem vagyunk házasok – nem is annyira az én nézőpontom miatt –, mert egyszerűen nem tartjuk szükségesnek, de úgy érezzük, évek óta házasok vagyunk, boldogok vagyunk, és úgy gondoljuk, ez rendben van. út.
Így is lehet.
Igen, így is lehet, valójában bármi lehetséges Thaiföldön, amíg mosolyogsz. Ennek ellenére nem igazán értem, mi a problémád, ha biztos vagy benne, hogy visszakapod a bûnöst. Ez a thai kultúra része, és nem szabad együtt aludni házasság előtt...legalábbis, ha a hölgy és a család nem akarja elveszíteni az arcát.
A Sinsodnak az a funkciója is, hogy kivásárolja a gyermek gondozási kötelezettségét a szülők felé. Ez tehát bevétel a szülőknek, de egy kis státusz is a többi falubeli/családtag felé, szóval a lányom megérte a pénzt, mert jól neveltük.
Ne felejtsd el, hogy ha van egy thaiföldi fiad, egy napon ő is megházasodik, és akkor fizetni kell. Ha van egy lánya, akkor pénzt kap, és az összeg a lány állapotától és kinézetétől függ.
Ez van, egyszerűen nem akarok részt venni abban a bűnös színjátékban, mert teljesen ellenkezik az alapelveimmel. Ilyen egyszerű lehet.
Mintha rabszolgát vennénk. Akárhogyan is nézzük, ez olyan, mintha emberektől vásárolnánk, mert ezt tiltja az Emberi Jogi Törvényszék és az EJEE.
Mindenkinek alkalmazkodnia kell. És a látszat kedvéért... magamnak élek és nem mások szemének.
@ Sir Charles, egyetértek Önnel, és ez ad majd néhány negatív megjegyzést, de ez nem érdekel. 2011 novemberében feleségül vettem a thai feleségemet, aki Bangkokban született. Soha, de soha nem volt szó hozományról, sem a jelenlegi feleségem, sem a családja részéről. Már két váláson mentem keresztül, és nem voltam erős anyagi helyzetben. Ezt neki is világossá tettem. Nekem nem okoz gondot az apjának segíteni egy kis összeggel, de hozományt soha nem fizettem, még az előző vietnami exemnek sem. Szerencsére soha nem volt gondunk, jó a kapcsolatunk, minden meg van beszélve. Ő maga dolgozik, és remélem, a kapcsolatunk örökké tarthat. Én is tisztelem a többi kultúrát, de véleményem szerint a hozomány nem kötelező. Nem gyakori ez a mi kultúránkban, és a holland kultúrának is számítania kell az ilyen típusú esetekben? Biztosan lehet kompromisszumot kötni? Bizonyos, talán indokolatlan érzések támadnak bennem egy ilyen hozomány kapcsán.
Sir Charles,
Személy szerint egy kicsit rossz érzésem van a szöveged olvasásakor, de lehet, hogy csak én vagyok így, és félreértem a szövegedet.
Általában egyetértek a megjegyzéseivel, de most nem igazán tudom, mit gondoljak a megjegyzéséről.
Kicsit még csalódott is vagyok, de hát persze, mindenki szabadon gondolhat, amit akar, és joga van a saját álláspontjához.
Azt írod, hogy mennyire vagy boldog, (amit őszintén kívánok neked), de az az érzésem, hogy a „mi” és a „mi” boldogság elsősorban akkor van, ha találkozunk a nézeteiddel.
Amint bevezetik a thai pozíciókat, a boldogság látszólag mellékes, és már nem ér semmit. Sőt, akár azonnal megszakítaná a kapcsolatot.
Ahhoz, hogy a Sinsot-on elfoglalt álláspont miatt véget vessünk egy kapcsolatot, úgy tűnik számomra, hogy a „boldog család vagyunk” érzés nem túl mély.
Ami minden bizonnyal meglepett, az az a rész, ahol azt írod, hogy megértik, hogy egy másik kultúrából származol, és teljes szívvel elfogadják a Sinsotról szóló érvelésedet, ellenállás és csalódás nélkül.
Helló, távol voltam egy ideje a világtól, vagy másik Thaiföldre költöztél?
Nem vagyunk házasok, írod.
Ez azért van, mert nem tartja szükségesnek, vagy a Sinsot-tal kapcsolatos nézetek köze van ehhez?
Valóban így is lehet...
Ó, kedves Ronny, a tomyam levest nem kell mindig olyan forrón enni, Thaiföld szokásai és szokásai is folyamatosan változnak.
Csak hogy jól kijöjjünk egymással és törődjünk egymással, ahogyan egy kapcsolatnak lennie kell, jóban vagy rosszban, nem ehhez kell egy házasság.
Az élet olyan csodálatosan egyszerű tud lenni. 🙂
Valóban, és persze nem az a helyzet, hogy a boldogság attól függ, hogy házas-e vagy sem.
Az egymás érzése, a kölcsönös tisztelet és támogatás, különösen a nehézségek esetén, meghatározza a kapcsolat alakulását. A házasság vagy a bûndíj összege másodlagos, vagy egyáltalán nem fontos.
Valójában túl gyakran megfeledkezünk arról, hogy az élet csodálatosan egyszerű lehet.
@Ronny,
Ahhoz, hogy Sinsod nézőpontja miatt véget vessünk egy kapcsolatnak, ki mered mondani, hogy nem mély az érzés.??
Szerintem inkább az az érzése támad az illetőnek, hogy megveszi a feleségét/barátnőjét, és tudod, hogy ezt évekkel ezelőtt megszüntették.
És mi a véleménye arról, hogy a honatyák nincsenek megelégedve az "áruért" felajánlott összeggel, és ezért ugyanolyan könnyen nem engedik előre a házasságot?
Néha 2-3 gyerekkel is, aki már benne van a vásárlásban?
LOUISE
Talán olvasd el az összes hozzászólást…
Talán akkor választ kap a kérdéseire
@ Ronnie,
Ahogy reagált „Sir” Charles válaszaira, nem is tudtam volna jobban megfogalmazni.
A nézeteid szívemből ütöttek meg.
És azt tanácsolom „Sir” Charlesnak, hogy próbálja felülvizsgálni szerintem nagyon önző álláspontját a sinsoddal kapcsolatban, hogy egy kicsit jobban tisztelje felesége nézeteit és azt a kultúrát, ahonnan ő származik.
Biztos vagyok benne, hogy nem örül ennek, de mint egy tisztességes thai nő, soha nem fog beszélni róla.
Leo Bosch.
.
Először is, nincsenek általános szabályok a sinsoddal és kedves Leo Bosch-al kapcsolatban, ne aggódj a barátnőm miatt, nem ismered, és eléggé artikulált, mert megnyilvánul erről a családjának és a falunak. Ez is Thaiföld.
Valóban, ahogy egy tisztességes nőhöz illik, ezt őszintén és egyenesen ki is fejezte családjának és falubeli társainak, amit abszolút tiszteletben tartanak. Ez Thaiföldön is lehetséges.
Boldogok vagyunk a magunk módján, és hát a boldogságért, és nincsenek általános szabályok.
Lehet ilyen egyszerű, Thaiföldön is.
Szinte fel akarom akasztani az egyik régimódi csempét, amelyen az áll, hogy „senki nem kap műsort az élet koncertjéről”. 🙂
Egyébként azt is kiemelhetem, hogy majdnem 2013 van, Thaiföldön is.
Valóban, Charles, ha így olvasom, ön és a felesége többek között ezen a téren is megegyezésre jutott. De láthatóan itt egyesek a sinsodtól való tartózkodást definíció szerint önzőnek tartják (farang a thai kultúra tisztelete nélkül tolja át akaratát). Ha visszautasítanád, miközben a partnered nagyon komolyan venné, és nem lennél hajlandó kompromisszumot kötni, akkor a dolgok másként alakulnának (a partner érzéseitől függetlenül nyomod át a saját akaratodat), de ez nyilvánvalóan nem így van, ha Így olvastam a szövegedet.
Azt mondanám, hogy élvezd az életet és legyetek boldogok együtt. 😀
@OROSZLÁN,
Egy házasság 2 emberből áll, mindkettőnek saját véleményük és származásuk van. hinni.
Ezeknek össze kell jönniük, és nem egy személy kényszeríti rá a törvényeit a másikra, mint te.
LOUISE
Hát a barátnőm is lassan a Sinsotról kezd beszélni.
Már nincs anyja, csak apja. Szóval nem kell annyira félnem egy anyóstól, de ő maga tárgyalja a bűne egy részét. Tehát ha úgy gondolja, hogy ezt csak a leendő anyósai döntik el, gondolja át újra… És azért, mert jó akar lenni az apjával, részben pedig azért, mert ez státusztétel a számára. Többször jártam a falujában, és az egész falu arról beszél, hogy elmegy egy faranggal, így szeretne jól kinézni.
Tehát tényleg nem az a helyzet, hogy csak a hölgy szépségén, korán múlik, az is, hogy ki az ellenfél. Ha magasabb bűnös összeget fizetnek, az jobb másik felét jelent, és ezt szeretnék megmutatni. A farang magasabb bűne ezért nem mindig a kapzsiság, hanem gyakran a bemutatás.
Véletlenül 2 napja beszéltem egy unokatestvérével, aki hamarosan feleségül megy egy angolhoz, és a sinsotról is sok a pletyka. De ő már pontosan tudta, hány éves vagyok, milyen munkát végzek, és hogy európai viszonylatban ez egy jó munka (persze a leendő férjét kérdeztem meg az Egyesült Királyságból), így aztán farangként is észreveszed, hogy van a szükséges pletyka.
Hát mit ne mondjak, ez Thaiföld. Ennek nincs szabványos módja, minden alkalommal más 🙂
Ismerek thai nőket, akik iparágat csináltak belőle. Meglehetősen jól tudtak angolul beszélni, és tudtak közvetíteni. Még thaiföldi párok is jöttek konzultációra, hogy farangot kössenek.
Néhány éve részt vett egy esküvőn, amit a menyasszony úgynevezett tanítója szervezett, ami státuszt és magabiztosságot ad, de a bőn százalékokból élt. Látszólag gyönyörű esküvő, zenekar, 400 fő, német férfi szép öltönyben, ő fehérben és minden más.
Ez volt az utolsó éjszaka is, amikor láttam. Egy évvel később a menyasszony háza mellett új házat építettek fiának. Igen, gondolhatsz róla, amit akarsz. Az a tapasztalatom, hogy egyes hollandok nem idegenkednek az effajta közvetítéstől, élükön thai kedvesükkel, a hozomány mintegy 40 százalékával, vagy akár az elmúlt 20 000 THB fix kamatlábbal. A történet másik oldala is.
37 évvel ezelőtt feleségül vettem egy Isaan lányt. Csak a törvénynek. Nem vagyok budhista, ezért nem veszek részt abban a Budha-dologban. Amikor a feleségem a sinsodról beszélt, az volt a válaszom; Téged veszlek feleségül, és nem a családodat. Szóval semmi bűn, egyenesen Belgiumba vittem. 12 éve élünk Thaiföldön és nagyon jól kijövök a sógornőimmel, sinsod nélkül is.
Én sem fizettem semmit. De más farangok fizettek, és még nem beszéltem senkivel, aki az esküvő után visszakapta a pénzét, bár kétségtelenül vannak ilyenek. Egy sokat fizetett farang azt hitte, hogy a sógoraival szemben fennálló „tartozás” kiegyenlített. Tévedés. A pénz miatti nyavalygás csak folytatódott. Felújításra, tönkrement autóra stb.
Az egész sinsod-hagyomány akkor van értelme egy thai család számára, ha a családja anyagilag segítette őt abban, hogy jó iskolai végzettséget szerezzen.
Egy drága iskolai oktatáson, amelyből a család – a nyugati világtól eltérően – úgy gondolta, hogy később anyagi hasznot húz, hirtelen meg kell osztani egy olyan házastárssal, aki nem járult hozzá anyagilag.
Ha valakinek nincs vagy kevés az iskolai végzettsége, és arra is van lehetősége, hogy egy anyagilag jobb helyzetben lévő emberhez (Farang) férjhez menjen, akkor szerintem teljesen feleslegessé válik a sinsod hagyomány.
Ilyenkor azonnal öntsön tiszta bort a családnak, aminek ők és a lehetséges menyasszony számára a határok, hogy ne legyenek utópisztikus anyagi álmaik.
Ha a család és a leendő menyasszony továbbra is úgy gondolja, hogy bűnözőt kell fizetni, akkor pontosan tudja, mire számíthat később ettől a nőtől és családjától.
Már majdnem 20 éve házas vagyok, és a sinsodról soha nem esett szó. Valójában 3 rai földet kaptunk Nakhon Ratchasima városában az édesanyjától nászajándékba. Szóval ez így van. A feleségem pedig soha nem volt férjnél és nem volt gyereke.
Üdvözlettel. Ben korat
Már egy ideje részt vettem az angol barátom esküvőjén, egy nagyszerű esküvőn, sok itallal és étellel, és egy hintóval, amiben a házaspárt körbevezették.
Összeütköztem a holland barátommal, aki velem volt, és azt mondtam, nézd, micsoda pénz és arany folyik itt az asztalon, igen, megértettem, hogy ez a bűn.
Néhány év elteltével a pár elvált és angol barátom jól gondolta, a széfben lévő aranyat beadom az aranyboltba.
Alighogy kimondta, elmegy az aranyboltba, a férfi nevetni kezd, és azt mondja, mit csináljak ezzel? Ez mind HAMIS arany, az ex mindent hamis aranyra cserélt, és közben elszaladt egy némettel és már régóta Németországban él.
Szóval légy óvatos, mielőtt azzal a sinsod 55555-tel kezdesz, annak is rossz vége lehet!!
A sógorommal sincs gond. Magam is meglepődtem az esküvőnk előtt, mert még nem hallottam róla semmit. Nem kértek nagy összeget, a feleségemnek is volt egy lánya, aki akkor 12 éves volt. Miután az összes vendég eltűnt, feleségem visszakapta a teljes összeget, és az arany (nyaklánc formájában) a mai napig rendszeresen lóg a nyakamban. Már majdnem 15 éve. Természetesen a buli teljes egészében az én költségemen zajlott, de ez logikus.
Az egész sinsod dolog annyira szexista, amennyire csak lehet, a lányokkal kapcsolatban azzal érvelnek, hogy „te fizeted a szülők nevelését és költségeit”. De ha egy fiúról van szó, akkor nem hallasz róla semmit.
Ráadásul a gyerekvállalás a szülők döntése, és természetesen nekik is, mint mindenhol a világon, fel kell nevelniük a gyerekeket és biztosítaniuk kell minden szükségletet.
A thaiföldi barátnőd családja élt és viszonylag jól élt, mielőtt megismerkedett volna veled, így biztosan nem érzi kötelességének, hogy bármit is adjon a családnak, és semmiképpen sem hatalmas mennyiségű bűnt. Személy szerint, ha férjhez megyek, én fizetem a bulit és a feleségemnek ajándékot, de ennyi.
Gyerünk, elolvastam az egész történetet és az összes kommentet...
És nekem úgy tűnik, hogy a sinsod olyan, mint egy bárbírság.
Fizetsz a bár főnökének bárbírságot, bírságot,
mert elviszi a bárból
és a főnök ezért már nem részesül belőle.
Valami ilyesmi, igaz?
Ebben az okoskodásban nem veszed meg a jövődet a bűnökért,
de kérje kölcsön a főnöktől, jelen esetben a sógoroktól.
Hát nem jó ötlet?
Egyetértek Charles-szal, minek házasodni? Arról szól, hogy jól érezzük magunkat együtt.
Házasság, akkora hülyeség. Elválasztási arány 1:2 ? Ez egy olyan okirat, amely megszabja a szabályokat válás esetén.
Valójában kíváncsi vagyok, mennyit érnek az ígéretek valójában a szerződésben, és megszegik.
Talán arra kellett volna gondolnom, hogy bíróság elé állítom a nőt, mert a válásom során korábban megszegte a fogadalmat, majd kártérítést kérek. OK, vége.