Buddha áldása
Az egyik legkedveltebb nyaralóhelyem kétségtelenül az Thaiföld, a tenger földje, érintetlen strandok és gyönyörű kis szigetek, amelyeket még nem rontott el a tömegturizmus.
A hegyi törzsek földje is, az északról érkezett hegyi népé, akik megőrizték saját ruhájukat és régi szokásaikat. Az északi táj éles kontrasztot alkot az ország délibb részével, ahol a strand- és napimádók kényeztethetik magukat.
muszlim
A szélső déli, Malajziával határos Yala és Patani tartományok lakói muszlimok, ellentétben Thaiföld túlnyomó többségével, ahol a buddhizmushoz ragaszkodnak. Ezt a két tartományt rendszeresen sújtják egy túlzottan fanatikus muszlim csoport támadásai. Még Bhumibol királynak sem sikerült eddig helyreállítania a békét az ország déli részén. Ez pedig sokat mond, mert a több mint hatvan éve uralkodó uralkodónak tekintélye és befolyása van, amelyhez a világon sehol páratlan népszerűsége párosul.
Taksin volt miniszterelnök kemény kézzel és a hadsereg bevetésével próbálta helyreállítani a rendet ott, de ez is kudarccal végződött. Egy saját muszlim állam, erről van szó, és életeket áldoznak fel. Kíváncsi vagy, mi birtokolja ezeket az embereket. Vajon egy természetfeletti hatalom, mint Krisztus, Allah, Buddha vagy bármely más Isten jóváhagyhatja-e az ilyen cselekedeteket, minden épeszű ember elgondolkodik. A válasz erre a kérdésre nyilvánvaló lesz.
Csak az őrültek követhetnek el ilyen visszásságokat, akik félreértelmezik Teremtőjük üzenetét. És valljuk be, több mint elég tény ismert a múltból, hogy nem minden bűncselekményt lehet az iszlám számlájára írni, bár Wilders továbbra is így szeretné látni. Más „hívők” is több mint botrányosan viselkedtek a múltban, és nem az Istenük elképzelésének megfelelően cselekedtek.
Szerzetesek
Thaiföld békés ország és az is marad, sok templommal és narancssárga köpenyes szerzetesek sokaságával. Bár a Thai Idegenforgalmi Közösség által használt régi „Mosolyföld” szlogen felülvizsgálható, mert a lakosság egyre kevesebbet mosolyog. Kora reggel láthatja a szerzeteseket, akik kimennek élelmiszert gyűjteni a szerzetesi családnak a helyi lakosságtól. A nap kihasználásához korán kell kelni, és a borotvált fejükkel egymás mögött sétáló szerzetesek egyedülálló látványt nyújtanak a gyönyörű -digitális- fotók készítéséhez. A nap nagy részét imával töltik a szerzetesek, és az emberek nagyon találékonyak a pénz megszerzésében, ami szintén nélkülözhetetlen a Buddhának szentelt életben.
Az országban sok helyen gombaszerűen növekszenek új templomok, és helyreállítják a pusztuló templomokat. A hívő, esetleg megrettent thai ki akarja venni csekély erszényét, ha van, hogy hozzájáruljon. Végül is soha nem tudhatod, hogyan kaphatnak el gonosz szellemek, amiért nem járulsz hozzá. A szellemek fontos szerepet játszanak sok thai ember életében. Nem véletlenül látunk sok ház bejáratánál úgynevezett „szellemházat”, vagy egyszerű kunyhót, ahol a szellemek megnyugtatására szolgáló felajánlások találhatók.
SzerzetesekKoh Samui
Koh Samui nagyobb szigetén tett látogatás során meglátogatom a sziget leghíresebb templomát: a Nagy Buddhát. A templom karbantartásra szorul, ami jól látható, és a bejáratnál látható színtelen szobrok is erről tanúskodnak. A lépcsőn felmászva szembekerülsz a nagy arany színű Buddha-szoborral, amely a magasból néz le rád. Valójában egy kicsit lenyűgöző dolog, és aligha érdemes meglátogatni. A figyelmem inkább a thaiak egy kis csoportjára irányul, akik egy jámbor mozdulattal hozzáadnak még néhányat a szépen egymásra rakott téglahalomhoz.
Az egyik szerzetes, látva, hogy nézem a jelenetet, int felém. Úgy áll, mint amolyan piaci árus egy bódé mögött az áruval: téglákkal. Nagyon hamar világossá válik számomra. Körülbelül negyven centért segíthetek egy új templom építésében, ha veszek egy követ. Bár nem éppen egyházilag, mégis letettem az asztalra azt a néhány érmét. Azonnal a kezembe nyomnak egy filctollat, amivel felírhatom a nevemet a kőre. Biztos lehetsz benne, hogy most, minden gonosz szellemtől megszabadulva, én utazás a motoromon.
Kevesebb, mint tíz lépéssel távolabb egy másik szerzetes fogad engem. Meg akar áldani, négy thai emberrel együtt, és ezzel persze nincs semmi baj. Bármilyen áldás az életben nem mindig ingyenes. Károstársaim mondják a példát, és egy-egy százbaht bankjegyet (kb. két eurót) tesznek egy csupasz ágú fába, amelyet már szépen feldíszítettek az adományok. Mivel nem akarok lemaradni, követem a példámat. E felajánlás után kicsit később egyfajta mennyország alatt ülünk együtt az ott felállított székekre.
Egy csomó ág
A narancssárga köpenyes szerzetes foglal helyet előttünk. Szó szerint lenéz ránk, és elkezdi - számomra érthetetlen - imáját. Kezébe vesz egy sor összekötött ágat, egyfajta vízforralóba mártja, s közben egy imát mormol, felénk integeti a vizet a bucikkal. Rám néz, és megkérdezi: "Te keresztény?" A fejemmel negatív mozdulatot teszek. "Te muszlim?" és megint balról jobbra mozog a fejem néhányszor. – Te, te semmi?
Igenlő bólintásomra mogorva pillantást vet rám, megragadja a botcsomót, és egyfajta esőt enged rám. Alig látok át a szemüvegemen, átázik az ingem, ami még kellemesnek is tűnik a hőségtől, és mielőtt ennyi tudatlanságon mérges lennék, Buddha prédikátora elmenekült. A thai emberek, akik természetesen megkapták a szükséges fröccsöket is, udvariasan köszönnek, és azt mondják: "Mai die", ami azt jelenti, hogy helyteleníti a szerzetes viselkedését.
És így látja, hogy mindig a tudatlanok teszik rossz színben a hitet. Az, hogy az ember Isten képmására és hasonlatosságára teremtetett, kétségtelenül mesének kell tekintenünk, különben a kételyeim tovább súlyosbodnak.