Thai kultúra és víz (2. rész)

Egy korábbi bejegyzés a thai kultúráról és a vízről írt. A víz és az élelmiszer elválaszthatatlanul összefügg. A halak fontos szerepet játszanak a thaiak életében és kultúrájában is.

A thai nyelv egyik legkorábbi felirata a következő kifejezést tartalmazza Sukhothai királyságából: „Nagy Ramkhamhaeng király idejében Szuhothai földje virágzott. Halat tesz a vízbe, és rizst a mezőkre." A történészek szinte biztosak abban, hogy ezek Nagy Ramkhamhaeng király, a Sukhothai Királyság uralkodója (1279-1298) és a thai ábécé megalapítója szavai.

A leírásból kiderül, hogy a halak mennyire fontosak voltak a lakosság számára. A termékeny területeken átfolyó sok folyó miatt elegendő hal állt rendelkezésre. Az emberek azonban azt hitték, hogy a halakat a természetszellemek adták az emberek táplálására. A hal megölése evés céljából más viszonyt mutat, mint a buddhista értelemben vett más állatok megölése és megevése.

Hagyomány például, hogy dagálykor a megfeneklett halakat visszahelyezik a vízbe, hogy vallási érdemeket szerezzenek, az úgynevezett „tambunt”. Ez a használat továbbra is érvényes. A Watban élő halat vásárolhat, amelyet aztán egy közeli vízbe enged.

Az esős évszak végét követő novembertől februárig tartó hűvös évszakban a halak a tápanyagban gazdag víz miatt a legjobban táplálkoznak. A rizst is lehet ilyenkor betakarítani a földről, és bőven van élelem. Így jött létre a közmondás: „Khao Mai Pla Man” vagy „új rizs, nagy hal” (laza fordításban). A legtöbb házasság az év ezen csúcspontján köttetett.

A megmaradt halat megszárították vagy sóval tartósították. Ezek a tartósítási módszerek számos ízváltozatot eredményeztek, amelyek még mindig megtalálhatók a különféle ételekben.