Kérdés Maarten háziorvoshoz: Fülfájdalom merülés után

Maarten Vasbinder Isaanban él. Szakmája a háziorvos, ezt a szakmát főleg Spanyolországban gyakorolta. A Thailandblogon válaszol a Thaiföldön élő olvasók kérdéseire, és orvosi tényekről ír.

Kérdése van Maartenhez, és Thaiföldön él? Ezt küldd el a szerkesztőnek: www.thailandblog.nl/contact/ Fontos, hogy helyes információkat adjon meg, például:

• kor
• panaszok)
• Történelem
• Gyógyszerhasználat, beleértve a kiegészítőket stb.
• Dohányzás, alkohol
• Túlsúlyos
• Választható: laboratóriumi eredmények és egyéb vizsgálatok
• Lehetséges vérnyomás

Fényképeket küldhetsz a címre [e-mail védett] mindent megtehet névtelenül, a magánélete garantált.

Megjegyzés: A válaszlehetőség alapértelmezés szerint le van tiltva, hogy a jó szándékú olvasók ne keverjék össze a nem orvosilag alátámasztott tanácsokat.

Kedves Martin!

Most olvastam M. történetét a merülés utáni fülfájásról. Jómagam az SSI-vel (scuba school international) kezdtem búvárkodni, majd áttértem a PADI-ra, ahol 2 évvel ezelőtt a mentőbúvároktatást követtem és sikeresen teljesítettem a teszteket. Egyik búváriskola sem foglalkozik közvetlenül a „fülfájás” témájával.

A „nyíltvízi” alapképzésen a „nyomás” témát kezelik, de fülfájdalmat nem társítanak. Azt mondják, hogy a belső fül és a külső fül közötti nyomáskülönbség megszüntetéséhez „tisztítani” kell. A legtöbben egy pillanatra befogják az orrát, majd úgy tesznek, mintha erőteljesen fújnának. Azon szerencsések közé tartozom, akik orrhúzás nélkül tudnak egyenlíteni.

A fülfájás (nagyrészt) magyarázatához szeretnék visszatérni a „nyomáshoz”. Ha a búvár feje közvetlenül a víz felett van, a belső fülre és a külső fülre nehezedő nyomás egyenlő, vagyis a légköri nyomás körülbelül 1 bar. Tengerszinten ez a nyomás kissé változhat a merülési hely feletti nyomásterülettől függően, tehát alacsony nyomású vagy magas nyomású területtől függően. Önmagában azonban ez az enyhe nyomásváltozás lényegtelen a fülfájás szempontjából.

Sokkal fontosabb a nyomásváltozások, amint a csésze alámerül. Kezdetben csak a külső fület érintik. Kiképzése során M. búvár valószínűleg nem hozta létre a kapcsolatot a fülfájdalma és a víz alatti nyomásingadozások között.

Merülés közben a külső fülre nehezedő nyomás 1 bar-ral növekszik 10 méter merülési mélységenként. Tehát 10 méter mélyen 2 bar nyomás van, 20 méteren 3 bar és ... 40 méteren 5 bar.

Látható tehát, hogy a nyomásingadozás az első 10 méteres ereszkedés során a legnagyobb, ahol a nyomás 100%-kal nő, mégpedig 1 bar-ról 2 bar-ra. Az első 10 méter csak a kezdő búvár merülési területe. A külső fülön 100%-os, a belső fülön pedig ..%-os nyomásnövekedés miatt a kiegyenlítés ebben a merülési zónában rendkívül fontos. A 10 méteres mélység túllépése után csak szórványosan ürül ki több, mert ekkor már nem olyan nagy a nyomásingadozás.

Visszatérve M. búvár fülfájdalmára: ha kitisztítja a fülét, de még mindig fülfájdalma van, akkor szerintem ennek 2 oka van:
1) azon szerencsétlen maroknyi közé tartozol, akiknek jobban oda kell figyelniük a kiegyenlítésre ill
2) kezdőként túl sokat mentél fel és le a 10 méteres zónában (= túl sokat jojóztál)

A kezdő búvár körülbelül az 50. merülésig nagyon odafigyel az anyagra, így kevesebb figyelmet fordít a merülési mélységre. A 10 méteres zónában a jojó közben fellépő nyomáskülönbségek valóban éles fülszúrást okozhatnak, mert a kezdő búvár nem gondol arra, hogy az 1. mentességet követően időben ismét kiegyenlítsen. A jojó közben természetesen fontos újra és újra kiegyenlíteni, hogy kiküszöböljük azokat a szuper nagy nyomáskülönbségeket. Kár, hogy az SSI és PADI tankönyvekben ez nem szerepel ennyi szóval, ehhez olvasni kell a sorok között.

Nem használunk orrspray-t, mert a fülfájás általában nem az Eustachianus cső elzáródásával függ össze, hanem az időben történő kiürülés elmaradásával. Egyébként kiegyenlíted, mielőtt a külső nyomás túl nagy lesz. Végül is, amint megérzi a fájdalmat, már túl késő, és ez kihat a merülés hátralevő részére.

Saját magunk által készített fülcseppeket használunk, hogy a dobhártyát valamivel rugalmasabbá tegyük. Ez ecet és dörzsölőszesz keveréke. Dr. Maarten talán többet tud mondani a helyes keverési arányról.

Üdvözlet,

René (BE)

*****

Kedves René!

A hallócső vagy az Eustachianus cső összeköti a nasopharynxet a középfüllel, és egyenlő nyomást biztosít a dobhártya mindkét oldalán. A cső trombita (tuba) alakú, és egy nagyon keskeny szakasza van a közepén. Az orrüreg bejárata könnyen eltömődik a hidegtől.

A kiegyenlítés a húsleves kivételével nem más, mint a dobhártya belsejében érő nyomás növelése vagy csökkentése, így a belső és külső nyomáskülönbség közelebb kerül egymáshoz. Ha az Eustach-cső zárva van, akkor mindent kiegyenlíthet, amit csak akar, de sikertelenül. Azoknak, akik sokat szenvednek ettől, jót tesz az orrcsepp, de természetesen mások és kezdők is.

Az orrcsepp egy adrenalinszerű anyag segítségével tágítja a csövet. A széles körben használt sócseppek semmit sem tesznek. Repülőgépen ez fordítva van. Ott negatív nyomás van, így a dobhártya kifelé tolódik. A nyelés gyakran segít. Ásítozva és szipogva még jobban. Az elszámolás egy formája is.

A búvárkodás és repülés közbeni fülfájdalmat a nyomáskülönbségek okozzák. A dobhártya rendkívül érzékeny, és fáj, ha beszívják vagy kidudorodnak. Az orrcsepp a repülőn is hasznos lehet.

Az ecet és az alkohol megakadályozza a külső fülgyulladást (otitis externa), és semmi köze a dobhártya rugalmassá tételéhez. Az ecet önmagában is elegendő. Egy csepp merülés előtt és búvárkodás után szárítsa meg a fülét hideg hajszárítóval, majd még egy csepp ecettel. Az alkohol még a dobhártyát is károsíthatja. Egy orrcsepp polietilénglikollal kevert ecet jól használható külső fülgyulladás esetén, de ne vacakoljon, mert a cseppeknek sterilnek kell lenniük.

Az otitis externa nagyon fájdalmas, de szerencsére könnyen kezelhető. Az antibiotikumok nagyon ritkán szükségesek. A fület azonban meg kell tisztítani, ami fájhat. Soha ne csináld magad.

A praxisomban 25 év alatt körülbelül 20.000 XNUMX externa otitis esetet láttam. Egy fül-orr-gégész csak egyszer volt bevonva, aki nem tudott mit kezdeni vele, és csak néhány tucatszor antibiotikumot. Kifejlesztett egy saját cseppet, amelyet még mindig használnak.

Soha ne búvárkodjon vagy ússzon úgynevezett tömítőgyűrűkkel (csövek a dobhártyában), bármit is mondanak az orvosok. Hideg vízben nincs probléma, de 25 foknál melegebb vízben komolyabb problémák adódhatnak.

A kívülről érkező piszkos víz által okozott belsőfülgyulladás nagyon nehezen kezelhető. A füldugók sem jöhetnek szóba, mert hamis biztonságérzetet adnak. A füldugók mindig szivárognak, és a sapka mögött fantasztikus környezet jön létre mindennek, ami nő és virágzik, és így rabul ejti a hallójáratot.

A búvárkodásban tűnik számomra a legjobb meghatározásnak a kiegyenlítésre. „Kísérletezzen a dobhártya belső és külső része közötti nyomáskülönbség megszüntetésére”. Természetesen a technika fontos, de még ennél is fontosabb a jól működő Eustach-cső. Ez a cső nekem nem működik megfelelően, az egyik oka annak, hogy nem merülök. A másik ok az, hogy nem fogok jobb lenni, mint egy hal a vízben. A fiam viszont barlangi búvároktató, ezt a foglalkozást mindig is félelemmel és remegéssel követtem. Szerencsére most újra használja az agyát.

Spanyolországban rendszeresen ellenőriztem a búvárokat. Kezdőknek különösen fontos az alapos fül-orr-gégészeti kivizsgálás. Ha valami nem stimmel, egy jó búváriskola nem fogadja be őket tanulónak.

A nagy orrmandula elvileg már ellenjavallat.

Üdvözlettel

Dr. Maarten