Jezsuiták Sziámban: 1687
A disszertációmhoz ismét az amszterdami egyetemi könyvtárban dolgoztam, amikor megakadt a szemem egy thaiföldi látogatók számára nagyon régi könyv igen érdekes címén:
VOYAGE DE SIAM DES PERES JESUITES, Envoyés par le Roy […] csillagászati megfigyelésekkel, valamint fizikai, földrajzi, vízrajzi és történelmi megfigyelésekkel. Amszterdam, 1687.
Természetesen erről tudnom kellett a sajátomat, és a könyvet előástam a különleges gyűjteményekből, és elérhetővé tettem, hogy megtekintsem. Ilyen régi könyvet természetesen nem vihet haza magával, már csak azért is, hogy ne legyen kísértés, hogy kivágja a metszeteket a könyvből, bekeretezze és egyenként eladja az Oudemanhuispoortban!
A könyvet az egyik vándorapa, Guy Tachart írta, és leírja azt az utat, amelyet a társaság a Napkirály megbízásából megtesz Brestből a Jóreménység-fokon és Bantamon (Jáván) Sziám akkori fővárosába, amely a szerint. neki a nevét viseli Crung Si Aya Tha Ya. Ezzel visszatérünk az ismerős területre. Ebben a fővárosban a portugál Constantin Phaulkonnal kell megküzdeniük a sziámi udvarban, aki az akkori királynak dolgozott, és többé-kevésbé miniszterelnöki posztot töltött be, tehát nagyon befolyásos ember. Az atyák hamar rájöttek, hogy nem tudnak sok mindent elérni, és megelégedtek azzal, hogy lefoglalják a szemüket és a fülüket, és minél többet tanuljanak a sziámiak erkölcseiről, szokásairól és vallási nézeteiről. Guy részletesen beszámol erről, és szórakoztató olvasni, milyen megfigyeléseket tettek, különösen a vallás terén. Íme néhány figyelemre méltó bejelentés ezzel kapcsolatban.
Guy szerint vallásuk annyi hasonlóságot mutat a katolikus hittel (természetesen az egyetlen igaz hittel neki és apatársainak), hogy szinte elkerülhetetlen, hogy az evangéliumot a sziámiaknak is kinyilatkoztatták már régen, de a tudatlanság és a papjaik megváltoztatták és megrontották az idők során. Szép példa az ősi jezsuita megtérésre és beiktatásra!
A sziámiak hisznek egy Istenben, aki egy tökéletes lény, testből és elméből áll, aki segít az embereknek azáltal, hogy törvényt ad nekik, megmutatja nekik, hogyan kell helyesen élni, megtanítja őket az igaz vallásra és megtanítja a szükséges tudományra. Guy azt is megjegyzi, hogy a sziámiakat valójában semmiféle tudomány nem érdekli, és csak arra kíváncsiak, mit hoz nekik a jövő: ennek érdekében asztrológusokkal konzultálnak, és a babonák mindenféle más formáját gyakorolják.
Szent Rózsafüzér templom a Chao Phraya folyó partján Bangkokban (1887) – (Wild Alaska Ken / Shutterstock.com)
Istenük boldogsága csak akkor tökéletes, ha meghal anélkül, hogy újjászületne, mert akkor többé nem szerencsétlenség és nyomorúság tárgya. Az emberek is Istenné válhatnak, de csak hosszú idő után, mert előbb el kell érniük a tökéletes erényt. Most már világos, hogy Guy Buddháról beszél, de az a furcsa, hogy ez a név nem szerepel az egész könyvben! Rejtélyes mulasztás, vagy valami jezsuita trükk van mögötte?
Guy szerint az istenüket hívják Sommonokhodom, és érdekes dolgokat mesél erről a karakterről, de ez túl messzire menne. Megmagyarázza, hogy a kereszténység nagy valószínűséggel miért nem tudja megvetni a lábát ebben az országban: a sziámiak irtóznak Krisztus keresztjétől, mert ha Krisztus igaz volt, igazságossága és jósága megvédte volna ettől a szörnyű büntetéstől, amelyet elszenvedett. ellenségei dühe.
A sziámiak azt hiszik, hogy az eget és a földet nem teremtették, hanem örökké léteztek, és nem lesz vége. A föld lapos és négyzet alakú, az óceánon lebeg, és rendkívül erős és csodálatosan magas fal veszi körül. Létezik mennyország és pokol, amelyek ideiglenes jutalomként vagy büntetésül szolgálnak azoknak a lényeknek, akik kiérdemelték, egészen addig, amíg újra reinkarnálódnak. Papjaikat Isten igazi utánzóinak tekintik, akiknek nem sok közük van a világhoz. Soha nem köszönnek laikusnak, még magát a királyt sem. A laikusoknak szóló elsődleges parancsolatok a következők:
- imádja Istent és Igéjét, valamint papjait és szerzeteseit;
- ne lopj;
- nem hazudik és nem csal;
- nem iszik alkoholt;
- ne öljön meg élőlényeket (embert és állatot);
- nem követ el házasságtörést;
- böjt ünnepnapokon;
- nem dolgozott azokon a napokon.
Ha összehasonlítja ezt a listát a Tízparancsolattal, meglepően hiányzik az apja és anyja tiszteletére vonatkozó parancsolat, amely sziklaszilárd elv a thai kultúrában. Ettől eltekintve nagyon hasonló, kivéve persze az alkoholt. Ez is nyilvánvaló, mert e parancsolatok túlnyomó többsége abból a tényből fakad, hogy az ember társas lény, csordaállat a hozzá kapcsolódó erkölcsökkel. Nem kell isten, hogy ezt kitalálja és előírja.
Még szórakoztatóbb, mint egy másik kultúrát a saját szemüvegeden keresztül nézni, ha egy másik kultúrát egy másik kultúrából és/vagy egy teljesen más időből származó ember szemével nézel (ami nagyjából ugyanaz)!
– Újra közzétett bejegyzést -
Köszönjük, hogy megosztotta a leletét, Piet. Nagyon érdekes! Egy ilyen könyv szövegét nem digitalizálta a könyvtár, hogy szélesebb körben elérhető legyen?
A könyv valóban digitalizált, és ingyenesen elérhető a címen https://books.google.be/books?id=vZMOAAAAQAAJ&printsec=frontcover&hl=nl&source=gbs_ge_summary_r&cad=0#v=onepage&q&f=false
A könyv holland fordítása megtalálható: https://goo.gl/3X7CYJ
Érdekes cikk! Néhány kiegészítés.
Constantin Phaulkon görög volt és nem portugál. Híveivel és a sziámi koronaherceggel együtt 1688 júniusában kivégezték, miközben védőszentje, Narai király haldoklott. A sziámi trónöröklés gyakran véres ügy volt.
Ezt mondta Phaulkonról de Choisy abbé, aki egy 1685-ös sziámi diplomáciai látogatáson volt része (a: Mémoires pour servir à l'histoire de Louis XIV, 1983:150)[
„Ő egyike volt azoknak a világon, akiknek a legtöbb esze, nagylelkűsége, nagyszerűsége, rettenthetetlensége van, és tele volt nagyszerű projektekkel, de talán csak azért akart francia csapatokat szerezni, hogy megpróbálja királlyá tenni magát az ő halála után. mestere, amit küszöbön állónak látott. Büszke volt, kegyetlen, könyörtelen és mértéktelen ambícióval. Támogatta a keresztény vallást, mert az támogathatta őt; de soha nem bíztam volna benne olyan dolgokban, amelyekben a saját fejlődése nem volt köze"
Sommonokhodom valószínűleg Sramanan Gautama („az aszkéta Gautama”) korrupciója. A Buddhának sok neve van. A tizenhetedik században a „buddhizmus” szó még nem jutott el Európába. A thai nyelven a Buddhát természetesen phráphoéttáchâo-nak hívják.
A korabeli európai utazók szinte mind azt hitték, hogy Buddha isten. Bár felületes vizsgálat alapján el lehet képzelni erről valamit, ez nem szól e jezsuiták belátása, alapossága és intellektuális képességei mellett. Kétségtelen, hogy a sziámiak ugyanolyan babonásnak találták a keresztény hitet, amelyben igazuk volt.
A „jezsuita trükk” egy pejoratív kifejezés, amelyet ellenfeleik arra az ügyességre használnak, amelyet a kegyelemből kiesett rendnek be kellett mutatnia ahhoz, hogy az általa látott őszinte igazságot kihirdesse, ami nem volt összhangban az (akkori) Római ortodox zsarnokság, egyszerűen a súlyos cenzúra és elnyomás elkerülése érdekében. Ezt a kifejezést a blogcikkben is használták az alaptalan gyanakvás miatt, mert ahogy Tino Kuis már jelezte:
A „Buddhism and Science: A Guide for the Perplexed” című könyvében, University of Chicago Press, 2009, szerző Donald S. Lopez Jr. ez így van: „Tachard atya ezt mondja Buddháról, akit Sommonokhodom néven emleget, a Buddha jelzőjének, Śramaņa Gautama, az aszkéta Gautama thai kiejtésének visszaadásáról:” (A következő angol idézet nagyjából megfelel a tárgyalt jezsuita jelentés francia nyelvű online változata, amelyet Marc linkel.)
A „Gautama” átírás (teljes szanszkrit: Siddhārtha Gautama vagy páli: Siddhattha Gotama) modernebb, mint a „khodom”, de minden bizonnyal a nem angolul beszélők számára a személynév thai nyelvhez kevésbé hasonlító kiejtéséhez vezet. Mivel a buddhista tanításban több Buddha is szerepel, természetes volt, hogy a jezsuita a leghíresebbet, amelyet kvázi istenségként dicsőítettek, a személynévvel és (előnyösen vagy a lehetséges névrokonoktól való megkülönböztetés céljából) az egyik címén emlegette. . Bár az Újszövetségnek csak 1 Megváltója van, egy objektív és lelkiismeretes marslakó, aki soha nem hallotta a „kereszténység” kifejezést, nem „Krisztusként”, hanem egyszerűen „Úr Jézus”-ként írná le.
Köszönöm a kiegészítést Tino. Constantine Phaulkon valóban görög volt. Neve görögül Κωσταντής Γεράκης vagy Konstantinos Gerakis. A Gerakis angolul sólymot jelent, ezért hollandul sólymot. Soha nem értettem, miért fordították le a görög nevét angolra Sziámban.
Elnézést kérek Constantine Phaulkon görög nevének hibás fordításáért, Κωνσταντῖνος Γεράκης. Egyébként Narai király Constantine Phaulkonnak Chao Phraya Wichayen (เจ้าพระยาวิชาเยนทร์) címet adta.
ez a cikk az égből esett, hogy stílusos maradjon. Azzal vagyok elfoglalva, hogy anyagot gyűjtsek a kereszténység nepáli helyéről. Tudom, hogy a jezsuiták sokat tettek a 2015-ös földrengés körül, de egyes protestáns mozgalmak nagyon szorgalmasan hirdetik víziójukat. Tapasztalja meg Ön is. Minden információt szívesen fogadunk.
Köszönjük a megosztást, mindig jó látni, hogy egy ország másképp néz ki. Köszönet Tinónak is a további megjegyzésekért.
Most, hogy Phaulkonnak vegyes portugál vérű felesége volt, Maria Guyomar de Pinha, férje halála után a királyi konyha rabszolgája lett. Hatása a thai konyhára óriási, mert szinte minden hagyományos thai desszert portugál eredetű és általa vezetett be.
Nem ezek a misszionáriusok találták meg a KRK-t is Ayutthayában? Szent József?
Azok számára, akik érdeklődnek Sziám története iránt, a Hua Yai-ban található White Lotus számos érdekes könyvet adott ki Sziámról, gyakran angolra is lefordítva.
A White Lotus által kiadott fordításban megjelent könyvek többek között az én munkáim.
A hangulat megőrzése érdekében egy másik érdekes keresztény nézőpont található az országról az egyik angol fordításban: A Thai Királyság vagy Sziám leírása. Thaiföld Mongkut király alatt, Jean-Baptiste Pallegoix monsignor, kiadta 1854-ben. Ez a legjobb leírás a sziámi modorokról és szokásokról a Chulalongkorn király alatti nagy modernizáció előtt.
F. H. Turpin, A Sziámi Királyság története 1770-ig, 1771-ben jelent meg, egy másik fontos beszámoló a korai történelemről – természetesen nyugati felfogásunk szerint.
G. F. de Marini és Új és érdekes leírása a Laoszi Királyságról, egy másik misszionárius 1663-ban jelent meg. A talapoiról vagy a szerzetesekről és a nyelvről is szól.
Az Isan kimerítő leírása Etienne Aymonier, Isan Travelsből származik. Északkelet-Thaiföld gazdasága 1883-1884-ben, először 1895-ben és 1872-ben jelent meg, több tucat rendkívül részletes térképpel és helynévvel.
Lenyűgöző és különleges. A kereszténység és a buddhizmus sok hasonlóságot mutat. 2003 óta minden évben ellátogatok Thaiföldre, az első tíz évben alapítvány nevében. Leginkább a Pai járás falvaiban szálltam meg. Rengeteg angolul beszélő szerzetessel találkoztam, így bepillanthattam a thai buddhizmus kulisszái mögé. A jezsuiták akkor biztosan látták volna, hogy a buddhisták nem vesznek fel más hitet. Ez különbözik az észak-thaiföldi törzsek között. Az ottani emberek animisták, és a protestáns egyház különösen aktív. Azt akartam, hogy ezek a gyülekezetek és prédikátoraik otthon maradjanak. A jezsuiták megértették, de a mai keresztények nem. De ez továbbra is szép hozzájárulás, hála Pietnek.
Az elmúlt néhány alkalommal, amikor áthaladtam Pai-n (Csiang Mai tartomány), egy mopeden láttam feketébe öltözött muszlim nőket; úgy tűnik, van egy szép közösség csak nyugaton. A Chai Prakanban van egy kissé kínai sintó templom. Többször jártam egy kínai templomban Chiang Rai tartományban, és vannak katolikus keresztény templomok is északon.
Az animizmus mélyen jellemző egész Thaiföldre (kivéve valószínűleg a Malajziával határos tartományokat, ahol túlnyomórészt muszlimok laknak): Sok thaiföldi számára a théraváda buddhizmus státuszban gazdag szósz, amelyet aligha alkalmaznak a gyakorlatban a szerzetesek szolgálatán és bánásmódján kívül. Szintén animisztikusak például a jövőt jósló pálcikák a watban, a szerzetesek házáldásai, a szellemház és a „lak muang” (városi péniszoszlop). Ahogy a keresztények visszaszerezték a karácsonyfákat, a buddhisták is beépítették az animizmust, de általában anélkül, hogy megpróbálták volna beépíteni a buddhista tanításokba vagy gyengíteni.
Az elmúlt néhány alkalommal, amikor áthaladtam Pain (Csiang Mai tartomány), teljesen feketébe öltözött, fátyolos muszlim nőket láttam mopeden; úgy tűnik, van egy szép közösség csak nyugaton. Chai Prakanban van egy kínai sintó templom. Chiang Rai tartományban több éves időközönként meglátogattam egy templomot, ahol nem tudom eldönteni, hogy a kínai származású szegény fiúk szerzetesképzése elsősorban szociális munka vagy álcázott szeminárium. Jóval azelőtt, hogy egy hatalmas Buddhát felállítottak volna a templom területén, észrevettem a szemet gyönyörködtető horogkereszteket (az örök változást és ismétlődést szimbolizáló forgó kerekeket) a bejáratok felett és a háztetőkön. Északon katolikus keresztény templomok is vannak. A számos animista „hegyi törzset” aligha hozták be a nagy vallások.
Az animizmus mélyen jellemző egész Thaiföldre (kivéve valószínűleg a Malajziával határos tartományokat, ahol túlnyomórészt muszlimok laknak): sok thaiföldi számára a théraváda buddhizmus státuszban gazdag szósz, amelyet aligha alkalmaznak a gyakorlatban, csak a „mit” és a velük való bánásmód támogatását. szerzetesek.. Szintén animisztikusak például a jövőt jósló pálcikák a watban, a szerzetesek házáldásai, a szellemház és a „lak muang” (városi péniszoszlop). Ahogy a keresztények visszaszerezték a karácsonyfákat, a buddhisták is beépítették az animizmust, de általában anélkül, hogy megpróbálták volna beépíteni a buddhista tanításokba vagy gyengíteni.
Igazán szép lelet, és köszönöm a tartalom megosztását. Miközben egy másik könyvet kerestem, erre is akadtam:
http://www.dcothai.com/product_info.php?cPath=46&products_id=1152
Lehet, hogy ez ugyanannak a könyvnek a fordítása?
Üdvözlet Wil
Jó történet, dicséret. Ráadásul: a jezsuita rend bizony nem volt szegény, ezt bizonyítja a leírt sziámi utazás is. A középkorban a katolikus egyház és különösen a jezsuiták az IHS betűket használták monogramjukként, amely ma is megtalálható templomok homlokzatán, imalapokon, oltárokon. A jezsuita rend alapítója, Loyolai Ignác pecsétjeként az IHS betűket választotta. A jelenleg használatos magyarázat ezekre a betűkre az Isem Habemus Socium (Jézus van a társunk) Gazdag, ha nem is túl gazdag rend volt, ezért az IHS betűket Iesuitae Habent Satis-nak is fordították (a jezsuitáknak elég) ill. mint Iesuitae Hominum Seductorres (a jezsuiták az emberek csábítói)
Az IHS a Jézus görög helyesírásának rövidített latin fordítása, csak ez a név minden további nélkül. A deklináció miatt előfordul a szövegekben az IHM (akkuzatívusz) és az IHV (genitivus, datívus) is. A görög-latin átírás meglehetősen összetett, mert a középkor folyamán csak részben „modernizált” átírás miatt az IHS eredete már nem volt egyértelműen felismerhető, így mindenféle értelmetlen „magyarázat” felmerült a félig-meddig. tájékozott és tudatlan, például „Iesus Hominum Salvator” (Jézus az ember Megváltója).
A sienai Bernardinus ferences (1380-1444) már széles körben elterjesztette az „IHS” írásmódot. A jezsuita rendet, amelyet csak 1534-ben alapítottak, főként Jézus minta ihlette, innen ered a nevük is. Társalapítójuk, Loyolai Ignác (1491-1556) kétségtelenül ismerte az IHS valódi eredetét. Tehát ez a szimbolika nyilvánvaló volt számára és követői számára. Ennek eredményeként az IHS a jezsuitákra jellemzővé vált.
A jezsuita rend a „szegénységet” írta szabályába (a kötelességek listájába), ezért úgynevezett „szegényrend”. Nem a tagoknak, hanem a rendnek lehet tulajdona. Sok úgynevezett „gazdag rend” volt, amelyek tagjai rendelkezhettek személyes vagyonnal. Mindazonáltal minden jezsuita teljes jogú pap volt, akik ezért sokkal magasabb rendű tanulmányokat folytattak, mint a legtöbb más rend szerzetesei. Ez önmagában is intenzívebb kapcsolatokat jelent a magasabb osztályokban. Mivel a jezsuiták saját vidékükön is alapos oktatást végeztek, ami a missziós munka (és a legelső időkben a betegek gondozása) mellett a legfontosabb tevékenységük, sok gazdag ember is tanult jezsuita főiskolán. Ezek a „jobb körök” rendszeresen jelentős támogatást nyújtottak a rendnek, így nem meglepő, hogy gazdagabb lett, mint a többi szegény rend. De a jólét a tagok számához viszonyítva gyakran sokkal magasabb volt a gazdag rendeknél.
Erősen vitatott rend lett, mert a katolikus egyház körül hosszú távú hatalmi harc folyt: a nyugat-európai katolikus világi uralkodók a pápával szemben, aki számíthatott a jezsuitákra. A rossz színészek ezután szándékosan visszaéltek az IHS már említett, felismerhetetlen eredetével, hogy lejáratják és kigúnyolják a rendet, mint fent Joseph Jongen. 1773-ban a pápa kénytelen volt megvonni fő támogatását, de Nyugat-Európán kívül ezt a pápai rendet figyelmen kívül hagyták, és a rend továbbra is fennállt; A francia forradalom után a pápa hivatalosan újraalapította (1814).
A jezsuita/IHS egyesületnek köszönhetően az IHS-t aligha használták az ellenőrzésükön kívül, de a jelenlegi pápa, Ferenc címerében van IHS. Gyanítom, hogy Sienai Bernardinushoz nyúl vissza.
Helyesbítés: Az utolsó mondatom az ő választott pápanevén alapult, ami egy ferencestől elvárható lenne. 1958-ban azonban csatlakozott a jezsuita rendhez, így ő lett a legelső jezsuita, aki pápa lett.
Kedves Jef! „A gonosz beszélők szándékosan visszaéltek az IHS korábban felismerhetetlen eredetével, hogy lejáratják és kigúnyolják a rendet, mint fentebb Joseph Jongen” – ezt szó szerint írod. Még egy ateista sem gúnyolódik és nem akar megbántani senkit, amit gyanítok ön is.
A jelenlegi pápa jezsuita
Nem tudok jobbat annál, hogy az IHS az In Hoc Signo (ebben a jelben) rövidítése.
Egyszer az iskolában megtanultam, hogy az IHS valóban az IeHSus-t jelenti, de az ichthus-t is, az ógörögül halat és Krisztus szimbólumát az első századokban.
Az érdeklődőknek érdemes elolvasniuk, hogy mi van abban az esküben, amelyet a jezsuiták letesznek, mielőtt taggá válnának és csatlakoznának.
A jezsuita eskü az interneten található. Élvezd az olvasást.