„Asni és Kokila” a thaiföldi népmesékből

Szerelem, áldozat, valamit ad, jó az állatoknak, minden erény, amely a mennybe mutat. És minden az ananászsal kezdődik…

Két kis angyal veszekedett a mennyben. Uma istennő megbüntette őket: embernek fognak születni Suvannabhumiban. Csak ha megfelelően viselkedtek, engedték meg nekik, hogy angyalként menjenek vissza a mennybe…

Egyikük egy gazdag halász lánya lett. Nem volt igazán csinos, de gyönyörű hangja volt, és Kokilának hívták, kakukk, egy gyönyörű hívású madár. A másik lány vihar és eső éjszakáján született; a szél és az árapály felkorbácsolta a vizet a csatornában, és elöntötte apja ananászültetvényét. Asni lett, a villám. Édes gyermek; kecses és vidám.

Kokilát elkényeztették gazdag szülei. Szegény Asninak keményen kellett dolgoznia, és vigyáznia kellett az ananászra. De soha nem morgott, és boldog volt. Amikor nem jött az eső a monszun szezonban, mindenki, aki rizzsel vagy zöldséggel művelt földet, aggódni kezdett. A vének úgy döntöttek, hogy Phra Pirunt, Varunát, az eső istennőjét ki kell engesztelni a fekete macska szertartással. 

Egy fekete macskát tettek egy kosárba. A fiatalok azzal a macskával sétáltak a faluban, miközben dobogtattak és hangosan énekeltek. Az idősek elmentek inni a faluba. Három kör séta után a macskát elengedték. Aztán a fiatalok táncolni kezdtek Phra Pirun tiszteletére; bocsánatot kértek és főleg esőt…

A nézők között egy jóképű fiatalember; Manop. A városban élt, és beleszeretett Asniba. Kellemes modora, udvarias tánclépései, hajlékony teste elbűvölte a fiatalembert. Megragadta az első alkalmat, hogy találkozzon a szüleivel. Örömmel látták Manopot; egy tisztességes fiatalember, jó munkával és takaros ruhákkal. Asni egy ideig csatlakozhatott hozzájuk, és addig csevegtek, amíg Asninak vissza kellett mennie dolgozni az ananászon.

Kokila részt vett a fiatalokkal; pletykálkodni, szórakozni, enni-ivni és lótuszlevélbe forgatva szivarozni. Asni a gyönyörű hangján énekelt, majd Kokila látta, hogy Manop követi őt a szemével. Bűzösen féltékeny lett. Kokila kisebb balesetet okozott Manop csónakja közelében, ketten beszélgettek, és azonnal több lett, mint barátok. Ez Uma istennő játéka volt, aki eltávolította a kettőt a mennyből, és most a szerelem édes-savanyújával büntette meg őket. Asni mélyen elszomorodott, de a gyümölcsösben végzett munkája során le kellett nyelnie.

Egy arany ananász 

Asni egy arany ananászt fedezett fel a gyümölcsösben! A helyi szokás szerint ezt a király kapja, aki megidézte. Pánik! Mindenki tudta, hogy a király egy vén fing, és hamarosan egy másik fiatal lényre cseréli, amíg feleségül veszi a királynőt…

Asni a király fenyegetései ellenére kitartott. Nagyon jól tudta, hogy nem szabad hibáznia, mert Uma istennő figyeli, és Asni akkor elveszíti esélyét a mennyországba. A király végre ezt is meglátta, és elengedte.

De aztán beütött a katasztrófa. Banditák rajtaütöttek az otthonukon, megölték a szüleit, és elpusztították a gyümölcsöst. Hallott Manopról, hogy Kokilának nem sikerült megnyernie őt, ő pedig öngyilkos akart lenni, de a falubeliek megmentették, és otthon beteg volt. Kétségbeesetten rohant Manop háza felé, az erdőn át a bivalyösvényen, amikor elesett valami az ösvényen heverőn.

Döglött kutya volt; hét kölyke körül. A ruhájába bújtatta a kölyköket, és az erdőn keresztül fáradozott a távoli fény felé. Egy ház volt. Kimerült volt minden eseménytől; a király, Kokila, Manop, minden túl sok lett neki, és ami velük történt, az hidegen hagyta. Megkérdezte Umát, hogy nem kapta-e meg most a büntetés, és vissza akar-e menni a mennybe.

A lakók lámpákkal és botokkal jöttek ki, azt hitték, betörők vannak. Láttak egy gyönyörű fiatal nőt, aki hét kölyökkel a ruhájában feküdt kiszámolva. 

Aztán kivilágosodott a Sabarb-hegy teteje. Fény villant a fiatal nő felől, és úgy tűnt, táncolni kezdett. Aztán hirtelen eltűnt! Elolvadt, és a lelke úton volt Uma istennőhöz. A büntetése véget ért…

Forrás: Népmesék Thaiföldről (1976). Fordítás és szerkesztés Erik Kuijpers. A Suvannabhumi / Suvarnabhumi, „Aranyföld” egy helynév, amely az ősi buddhista szentírásokban és indiai forrásokban található.