Üzenet Hollandiából (5)
A robogó felemelkedésben van Hollandiában. Szembetűnő a különbség az egy évvel ezelőttihez képest. Ezek igazi robogók robogó kerekekkel, akárcsak a Yamaha Thaiföldön. Nem úgy, mint a thai Honda, mert a kialakítása egy motor és egy robogó keresztezése és nagyobb kerekei is vannak. Mindkét márkán ültem, és a Hondát preferálom, amit stabilabbnak találok.
Feltűnő különbség a holland és a thai robogó között a nyereg hossza. A holland robogónak rövidebb a nyerge, mint thai bátyjának, így egy pilóta utas is elfér rajta, feltéve, hogy a feneke a határokon belül marad. A thai nyereg hosszabb. Logikus, mert legalább három embernek fel kell ülnie rá, és négy is lehetséges. A rajta szállított rakományról nem is beszélve.
Mit veszek még észre? A mobiltelefon. Egy teraszon ültem, és meglepődtem, amikor láttam, hogy az emberek beszélgetnek egymással. Még étkezés közben is beszélgetnek. Mennyire más a helyzet Thaiföldön. Nem kell meglepődni, ha egy pár eszik, és mindketten mindenféle titokzatos cselekedetet végeznek a mobiltelefonjukon, vagy akár telefonon beszélnek.
Motorosok telefonálnak, autósok telefonálnak, bolti eladók telefonálnak – mindent láttam, és senki nem sértődik meg. Azokkal az ebédlőkkel néha azt akarom mondani: miért nem hívjátok fel egymást. De nem tudom, hogy mondjam ezt thaiul, és nem lenne helyénvaló. Bár… furcsa farangként ezt megengedhetem magamnak.
Ismét sokat tanulok Thaiföldről. Amikor valakivel beszélgetek, aki Thaiföldön nyaralt, elkezd beszélni a nyaralási élményeiről. Nemrég egy ismerősöm. Amit nem mondott el neked Thaiföldről. Egyik bölcsesség a másik után gördült ki a szájából folyamatos folyamban. Igen, a thaiföldi szakértő beszélt itt. Csendben hallgattam őt, időnként dúdolva vagy meglepett „úgy-úgy”-t motyogva.
Miután mindezt végighallgattam, csendben hazalopóztam, és a szemeteszsákba tettem a Thaiföldről szóló könyvek és a thai írók által olvasott könyvek méterét. Elsétáltam a közeli parkolóba, ahol szilveszterkor felgyújtják a karácsonyfákat, és ott elégettem a könyveimet. Minden hazugság.
Figyelmeztetni szeretném Tino Kuist, aki még nálam is nagyobb könyvgyűjteményt zabált fel. Jövő hónapban Hollandiába megy nyaralni. Kedves Tino, mondd el, hogy Grönlandon élsz, ha kell, a Déli-sarkon. Különben a legrosszabbtól tartok számodra.
Fasz,
Valójában mosolyognom kell, amikor elolvasom a mobiltelefonról szóló részt.
Tegnapelőtt egy csoportunk a teraszon iszogattunk, amikor a feleségem unokatestvére megkérdezte, van-e az okostelefonomon is a Tango alkalmazás.
Megerősítettem a kérdését. Remek, mondta, akkor a jövőben a Tangón keresztül felvehetjük egymással a kapcsolatot, és WiFi-n keresztül is ingyenes.
Elég furcsának tartottam az elképzelését, hogy WiFi-n keresztül tartsa a kapcsolatot.
Ugyanazt az internetkapcsolatot használjuk, mert ő a szomszédunkban lakik.
Hagytam, hogy boldog legyen, és nem mondtam, hogy ha beszélni akar velem, eljöhet, ahogy most is naponta többször.
Ha tudtam volna, elküldhetted volna a könyveidet. De igen, az ilyen könyvek égetésében is van valami. Még mindig van egy nagy kupacom, amitől szeretnék megszabadulni. Hozzáadhatók a kupachoz?
Még nem találkoztam senkivel, aki jobban tudna mindent. De igen, ez nem lehetséges, mert én jobban tudom...hiszem, azt hiszem.
Most Hollandiában vagyok néhány napot, és nagyon várom a pénteket. Akkor hamarosan visszarepülök.
Teljesen helytálló Dicken, azokkal a mobiltelefonokkal kapcsolatban, ez is valami ilyesmire figyeltem fel az idei thaiföldi munkám során (valami más, mint a nyaralás). De most, egy nyaraló ünnepi beszéde után, tegyél el egy halom könyvet a szekrényedbe hazugságként, és égesd el, ez nagyon radikális. Ez a „thaiföldi szakértő” biztosan jó benyomást tett. Amúgy gyönyörű történeted olvasása közben egy csodálatos thaiföldi élmény jutott eszembe. Valamikor februárban 10.00 óra előtt elmentem vásárolni a Central World BKK-ba. És... igen, az ajtók 10-es ütésnél kinyíltak, zene szólt, és az összes eladó a pultnál állt, meghajolva a mozgólépcsőig tartó falangok előtt. Még soha nem tapasztaltam ehhez hasonlót. Természetesen azonnal felgurultam a 7. emeletre, vagy valami hasonlóra, hogy megkapjam azokat a gyönyörű íjakat, mintha maga „King Willem 1” lennék a fantáziámban. Aztán visszatértünk a napirendhez. Most Hollandiában is barátságos kiszolgálást kapok (bár az itteni teraszszolgáltatás néha hagy némi kívánnivalót maga után, annyira elfoglaltak vagyunk), de ez a thai hagyomány mindenképpen említésre méltó.
Kedves Chris!
Nagyon jó, hogy vissza tudtad fogni magad, és nem hagytad, hogy a thaiföldi szakértő beleessen a csapdába. Csak szúrd meg, és szótlanok lesznek. Honnan tudom én ezt ilyen jól!! 20 éve, hogy idegenvezetőként dolgozott Thaiföldön holland turistákkal, és ezt minden utazás során legalább egyszer megtapasztalhatja. Az oktatásból érkezők (!) különösen jók benne. Mindenesetre nem tudtak jobban feldühíteni, mint 1 hét thaiföldi tartózkodás után, hogy jobban tudjam, mint aki olyan régóta ott él, hogy már maga is szinte thai. Nos, öreg thai. És nem nyúlnak a könyveimhez...
@ Theo Moelee, Paul, Sjaak /Theo: Feltételezem, hogy Dickre gondolsz és nem Chrisre. Valójában mindig vannak mindent tudók, és a legjobb, ha hagyjuk őket beszélgetni. Egy holland tanár házaspár, akiknek házat építettek Buri Ramban, következetesen Buddha-oltárnak nevezte a kertben lévő szellemházat. Nem feddtem meg őket. Szín alapján választották ki, hogy ne ütközzen a ház színével.
Megnyugtathatom Pault és Sjaakot: stresszes leszek, amikor azt látom, hogy valaki behajtja egy könyv lapjának sarkát, és nem használ könyvjelzőt, ha kell, egy darab WC-papírt. Természetesen nem égettem el a könyveimet, de ezt biztosan megértitek. Egy rovatvezető hazudhat és eltúlozhat.
Megint vicces, Dick. Csak én nem egészen értem a bekezdésedet a thai könyvek égetéséről és a MI THAI-UNK iránti megvetésről, amit én látok!
Kicsit még a „más barátainkra” is emlékeztet, akiknek szintén az a szokásuk, hogy elégetnek könyveket, ha valamiben nem értenek egyet.
Vagy rosszul látom?
Üdvözlettel: Vilmos.
Kedves Willem, attól tartok, hogy „könyvégetésem” iróniája nem jutott el önhöz. Történetem lényege: Egyes turisták úgy tesznek, mintha mindent tudnának és értenének az országról egy thaiföldi nyaralás után.
Helló Dick, ez valóban a rovatvezető szabadsága. Most, hogy elolvastam Willem e-mailjére adott válaszát, ez egy újabb gondolatot ad. Helyezze magát a Hollandiában élő thaiak helyzetébe. Tudta, Dick, hogy sok thai ember, aki évek óta Hollandiában él, nagyon keveset tud Hollandiáról, különösen, ha jogi helyzetükkel kapcsolatos kérdésekről van szó (ez sok más hollandra is vonatkozik)? Most, hogy Hollandiában jársz, esze ágában sincs "agyalni" erről az "üzenetek Hollandiából" blogban.
Moderátor: a hozzászólásodnak semmi köze a bejegyzéshez. A csevegés nem megengedett.