Spinoza filozófiája és buddhizmusa – Spinoza buddhista volt?

(Szerkesztői forrás: Jeff Whyte / Shutterstock.com)

Valakinek egy kötetlen megjegyzése: „Hadd álljon fel a thai Spinoza...” hirtelen rájöttem, hogy Spinoza filozófiája és a buddhizmus sok hasonlóságot mutat. Azt hittem, földrengető felfedezést tettem (ez az illúzióm gyakran van), de némi további olvasás után láttam, hogy előttem már sokan rámutattak a két gondolatvilág szoros kapcsolatára.

Buddha és Spinoza között húsz évszázad van. A legújabb történeti kutatások szerint Buddha („a Megvilágosodott”, Siddhartha Gautama volt) ie 563 és 483 között élt. de száz évvel későbbi dátumot is említenek. Ha az alábbiakban a buddhista filozófia elemeit említem, ezek azok az alapok, amelyeket a legtöbb buddhista szekta elfogad.

Ahogyan Buddha reagált korai hindu környezetére, Spinoza ugyanezt tette a kereszténységgel és a görög filozófia egyes részeivel. Mindketten a szellem igazi forradalmárai voltak.

Baruch Spinoza 1632 és 1677 között élt. A „Baruch” jelentése „Boldog”, azaz „Barack” Barack Obamában. Második generációs bevándorló volt. Apja, egy szefárd zsidó, akinek őseit 1500 körül kiűzték Spanyolországból, Portugáliából Amszterdamba utazott, ahol gyümölcskereskedelmet indított. Huszonhárom évesen Spinoza már kitiltást kapott a zsidó zsinagógából. Utána élesítette lencséit, gondolkodott és írt Hágában és a környező területeken, az emeleti és tetőtéri szobákban és viszonylagos magányban. Legfontosabb műve, az „Ethica” csak halála után jelent meg latinul és hollandul Amszterdamban.

Csak érdeklődő amatőr vagyok a filozófia területén, és nyitott vagyok a kritikára.

Spinoza: Deus sive Natura

Jó vagy a természet, ez az, amiről Spinoza szól. Nem a „természet”, ahogyan ma értjük, a fák, virágok és teremtmények, hanem minden, ami létezik, egy végtelen lény időben és térben, amely végtelen számú tulajdonságból áll, amelyek közül csak kettőt ismerünk: az anyagot és a szellemet, párhuzamosak.teljesítmény.

Ez az egész univerzum vagy kozmosz. Ezen az Istenen kívül és túl nincs semmi. Nem személyes Isten, hanem szubsztancia a maga szükséges és változatlan törvényeivel.

Ebben a természetben semminek sincs célja. Minden összefügg az okok és következmények végtelen láncolatában. Minden összefügg. Ez az emberekre is vonatkozik. Spinoza ezért tagadja a szabad akaratot. Gyakran azt gondoljuk, hogy van választási lehetőségünk, de valójában mind a testi, mind a lelki állapotunk vezérel bennünket. Ahogy Spinoza mondta: „Nem azért vágyunk valamire, mert az jó, hanem azért nevezzük jónak, mert vágyunk rá.” Előbb a vágy, aztán jónak nevezzük, aztán azt mondjuk, hogy szabad akaratunkból választjuk.

Mivel minden a szükséges törvények szerint zajlik, a természetnek nincs célja. A rózsa nem azért piros, hogy vonzza a méheket, de piros, ezért vonzza a méheket. Ez szofizmusnak tűnik, de az élethez való hozzáállásunk szempontjából is fontos. A létezésünknek önmagában nincs célja ('Miért vagyunk a földön?'), bár célokat dolgozhatunk ki magunknak benne.

A természetben minden az önfenntartásra irányul, és csak valami erősebb megváltoztathatja. Ez az emberekre is vonatkozik. Az ember nem a természeten kívül vagy felett áll, hanem része annak, ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve.

Spinoza azonban hozzáteszi, hogy a közösség érzése és a másokkal való törődés igenis szükséges önfenntartásunkhoz, mert csak igazságos közösségben létezhetünk. Úgy véli, hogy a demokrácia a legjobb kormányforma, de a nők nem vehetnek részt benne, mert állítása szerint a nőket a szépségük és nem az intelligenciájuk alapján ítélik meg...

buddhizmus

Maga a buddhizmus nem annyira filozófia, mint inkább gyógyító módszer. A Buddha valójában egy orvos, akit kevésbé érdekelnek a metafizikai problémák, és jobban érdekli az emberek szenvedésének gyógyítása. Hogy a szenvedés, minden létező tökéletlensége és mulandósága végső soron egy megváltoztathatatlan törvény, amelyet el kell fogadnunk. Ez a tudás csak békét és boldogságot hoz. Ez megköveteli, hogy magunk mögött hagyjunk mindenféle illúziót. A hírnév és a szerencse, a bosszú és a neheztelés, valamint a gyűlölet és féltékenység illúziója. A tudatlanság a szenvedés magja.

A buddhizmus mögöttes filozófia: a Dharma

A buddhizmus tehát gyógyító módszer. De ahogy az orvosnak is tudománynak kell lennie a háta mögött, a buddhizmusnak is szüksége van egy filozófiai rendszerre, hogy alátámassza a gyógyításra vonatkozó igényét. Ezt az alapot dharmának hívják. Ez egyszerre a valóság víziója és az abból fakadó tanítás. A mindennapi buddhista beszédben a dhamma általában a tanításra utal, de a továbbiakban csak a dharmáról, mint valóságszemléletről beszélek.

A dharma fogalma eredetileg hindu fogalom, évszázadokkal régebbi, mint a buddhizmus. Ez idő alatt sokféle értelmezésnek volt kitéve. Itt leírom a magot, ahogy azt a legtöbb buddhista szekta elfogadja.

A dharma a teljes kozmikus rend és törvény. Ezen a valóságon kívül nincs semmi. Mindenre ez a rend és törvények vonatkoznak. Minden függ egymástól, és csak az ok és okozat fogalmával létezik. Ez vonatkozik ránk, emberekre is, testi és lelki állapotunkra egyaránt. Például gondolatok és érzések gyakran felmerülnek a testünkben, de lelkiként élik meg őket. A buddhizmus elismeri a test és az elme, az anyag és a szellem bensőséges összefonódását. Nem lehet őket külön gondolni, ez a gondolat engem, mint orvost, vonz. Szintén nincs különbség elme és érzés között, a szanszkrit szó citta (thai nyelven csíra) a szív és az elme egysége.

A Dharma azt is leírja, hogy az embereknek hogyan kell kölcsönhatásba lépniük egymással, bár a vélemények erről eltérnek.

A buddhizmus tagadja a független és határozott „én”

A buddhizmus központi igazsága a független, határozott én, a környezet által nem befolyásolt örökké rögzített identitás tagadása. Nem megyek bele az „én” és a reinkarnáció és a Nirvána közötti kapcsolatba. Spinoza nem ír kifejezetten az „énről”, de gondolataiból arra lehet következtetni, hogy az „én” külső hatásoknak is ki van téve, ezért változékony. Az „én” is része a nagyobb összképnek, és nem választható el tőle. Ezért nem lehetséges éles elválasztás a „saját” és a „másik” között. Minden egymástól függ. Az „én” ráadásul nemcsak spirituális, hanem a test és az elme egysége, amelyek együtt léteznek – mondja Spinoza és a buddhizmus.

Spinoza és a buddhizmus közötti hasonlóságok rövid összefoglalása

Mindketten e világ egységét írják le. Ismernünk kell és el kell fogadnunk a világ alapjául szolgáló törvényeket. Meg kell tanulnunk különbséget tenni a valóság és az illúzió között. Az együttérzés (a buddhizmusban „mêetta karoenaa”) szükséges hozzáállás a valóság megértéséhez. Mindketten nem látnak problémát a boldogság és a béke keresésében, ez az egyetlen vágy, amelyet Buddha megenged.

A Spinoza és a buddhizmus közötti különbségek

Vannak is. A buddhizmus az egyéniség és az „én” elengedését hangsúlyozza, és a vágyak elengedését tekinti a szenvedéstől való megszabadulás abszolút kiindulópontjának. Spinoza mérsékelni akarja a vágyait, és nem akarja teljesen lemondani róluk. Talán a buddhizmus együttérzése passzívabb, Spinoza pedig aktívabb.

Hogyan jutott el Spinoza és Buddha filozófiájához?

Ott is van egy szép párhuzam. Buddha története jól ismert: egy pillanatra a palotán kívül fényűző és hedonista életével szembesült az öregséggel, betegséggel és halállal. Nem érzett békét, amíg azt hitte, hogy felfedezte az igazságot. Spinoza ugyanezt írja mentális állapotáról az egyik levelében: „Láttam, hogy nagy veszélyben vagyok, és mindent meg kell tennem, hogy megtaláljam az üdvösség eszközét, bármilyen bizonytalan is. Ahogy a beteg ember, aki szembesül a halállal, mindent megtesz, hogy orvosságot találjon, bármilyen bizonytalan is, mert ez az egyetlen reménye.

Mindkettőjük számára csak a józan élet vezet az igazsághoz és ezt a gyakorlatba is átültetik. De ez azt jelenti, hogy lemond a hétköznapi örömről és örömről? Nem. Buddha a Középutat hirdeti. Erre a felismerésre jutott, miután a gyarlóság nem nyújtott betekintést, és egy tál rizst fogadott el egy lánytól, amikor a halál küszöbén volt. Buddha rendszeresen beszélt egy jó étkezésről, egy kellemes találkozásról és a természet szépségéről. Spinoza is ugyanebben a szellemben mondja: „Tartsd távol a szomorúságot, és összpontosíts az örömre. Soha nem lehetsz elég boldog."

Mindkét filozófia a szenvedésből kivezető utat hangsúlyozza, nemcsak önmagunké, hanem mindenkié. Ez nem lehetséges a természet törvényeinek ismerete nélkül. Ezzel a tudással felvértezve szabadok és boldogok vagyunk.

Ez történt velünk? Nem. – fejezi be Spinoza Etika "Minden kiváló olyan ritka, mint amilyen nehéz". Buddha talán egyetért ezzel.