Az új kínai selyemút (2. rész)
Bár az előző részben a Kunmingnam pályaudvar megépítését említették a nemzetközi nagysebességű vonal kiindulási pontjaként, ez nem jelenti azt, hogy máshol ne folynának nagyobb építkezések.
Laoszban kínai vállalkozók csoportjai több száz alagutak fúrásával és hídépítéssel vannak elfoglalva a többi ázsiai ország összekötésére. Azonban egy keserű részlet! Laosznak nincs pénze ennek a 420 kilométeres útvonalnak a finanszírozására, ezért Kína "kölcsönveszi". Ha a törlesztés nem történik meg, Peking közbelép az első hitel finanszírozásával. A laoszi biztosíték mezőgazdasági földekből és bányászati koncessziókból áll. Ily módon Laosz gazdaságilag átadja magát Kínának. Ily módon Laosz egyre inkább Kínához hasonlít.
További fontos szempont, hogy Laosz sáros rizsföldjeit bombabiztossá kell tenni, a múlt századi vietnami háború során az amerikaiak több mint kétmillió tonna bombát dobtak Laoszra, amelyek kétharmada nem robbant fel. A kínaiak addig nem mernek ezeken a helyeken építkezni, amíg az aknamentesítő szolgálat bombamentesnek nem nyilvánította ezeket a területeket.
Az egyik vállalkozó szerint Muang Xai üzleti közösségének nyolcvan százaléka kínai kézben van. "A laosziak kereskednek némi cementtel és acéllal, de még a legnagyobb laoszi cementmárkának is van kínai tulajdonosa." Yang vízjele is így közelít hozzá. A Namtha laoszi hangzású, a csomagolás laoszinak tűnik, de a Namtha kínai. Laosznak nincs sok gondja ezzel az új „kínai haladással”. A franciák hatvan évig gyarmatként ürítették ki ezt az országot, aztán az amerikaiak mindent darabokra bombáztak. Kína legalább halad.
Ezek a hatalmas infrastrukturális projektek képezik Kína ambiciózus gazdasági és geopolitikai programjának gerincét. Hszi Csin-ping, a kínai elnök szó szerint és átvitt értelemben kapcsolatokat épít, új piacokat teremt az ország építőipari vállalatai számára, és megvalósítja államfejlesztési modelljét a mély gazdasági kapcsolatokra és az erős diplomáciai kapcsolatokra törekedve.
A vasárnapi pekingi találkozó számos állami vezető közül Vlagyimir V. Putyint kapott meghívást.
A nyugati országok gyanakodva tekintenek a kínai OBOR-tevékenységre, különösen most, hogy Budapestről Belgrádig vasútvonalak építését és saját kínai kikötő létrehozását tervezik Görögországban.
Laosz gazdasági fejlődése nagyszerű a segítségnek köszönhetően. Máshol van? A projektek finanszírozására a világ minden táján vesznek fel kölcsönt. Mind az üzleti életben, mind a kormányon belül és azon keresztül. Lehet, hogy a holland államadósságot is a kínai kormány finanszírozza, ez rendben van, ezek a kölcsönös kapcsolatok köteléket teremtenek, és megakadályozzák a kétoldalú problémákat, mert az emberek jobban megismerik egymást.
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a laosziak jobban járnak-e ezzel.
Nézze meg a pénzáramlásokat: Kína pénzt kölcsönöz Laosznak, és túlnyomó részét kínai cégeken keresztül adja vissza, de a Kínával szemben fennálló adósság megmarad, és vissza kell fizetni.
Ha jól tudom, Laosz kapott pénzt a bombák (és az aknák) eltávolítására, de hogy ez elég volt-e... és hogy valóban felhasználták-e erre...
Laosz kap valamit cserébe azért, hogy megnyitja hátországát Kína előtt, de vajon ez arányos-e az adósságával, amelyre átnyergelték????
Röviden: rabszolgává teszed szegény szomszédodat, és a laoszi elit teli zsebekkel távozik.
Laoszban mindenhol látható a híres zászló lobogva a nemzeti zászló mellett sarlóval és kalapáccsal. Ott akasztották fel a kínaiak, akik ott végzik a munkát munkaerővel, know-how-val, anyagokkal és pénzzel. Persze nem önös érdek nélkül... Magukat a laaotiakat ez nem érdekli. Egy szép ország, ahogy gondolod, szép és nyugodt, meg minden. De amikor a szupermarketben vagy
Ha vásárolni szeretne valamit, át kell lépnie a földön alvó vagy tévét néző személyzet felett.
Nem csoda, hogy az országot elárasztják a kínaiak.
És ha a dolgok így folytatódnak, mindannyian Hollandiában fogunk dolgozni a tavaszi tekercsgyárakban halálunk napjáig.
A nagy pénz uralkodik mindenhol a világon, és szerencsére, úgy tűnik, Laoszban is. Már majdnem aggódtam, de szerencsére nem kell. A kínaiaknak ez az érdeke, és nekik maguknak kellene fizetniük. Mi haszna ebből a laoszi lakosság nagy részének? Alig van pénzük vonatjegyre. Biztosan lesznek olyanok, akik ezzel sok pénzt keresnek, de a pénznek nem oda kellene mennie. Azok az emberek nem tudják, hogyan költsék el, és biztosan nem osztják meg a kevésbé szerencsésekkel, ezért a legértelmetlenebb dolgokat veszik meg saját hasznukra. Szerencsére holnap újra felkel mindenki számára a nap, és új nap jön lehetőségekkel, döntésekkel. Sokat fogunk még olvasni és látni az efféle dolgokról, mert soha nem látott prioritássá vált a késztetés, hogy több pénzt és hatalmat gyűjtsenek a célcsoportnak.
Nos, lehet vitatkozni amellett, hogy Laosz „bombamentessé tétele” teljes mértékben az Egyesült Államok felelőssége. Végül is ez a fegyverük. Szomorú, hogy ez még mindig nem történt meg. Tegyük fel, hogy az USA-ban egy farmer nem tud biztonságosan megművelni a földjét! Akkor már rég kitakarították volna!
Ha Hollandiában találnak egy második világháborús bombát, legyen szó németről vagy angolról, azt is a robbanóanyag-ártalmatlanító szolgálat fogja eltakarítani, és nem németek vagy angolok, nem, Slagerij van Kampen, ennek az érvelésnek nincs értelme, elnézést.
Ennek ellenére minden bizonnyal vannak olyan külföldi szervezetek, amelyek Kambodzsában és Laoszban aknák felszámolásában és hasonlókban tevékenykednek. Egyszerűen azért, mert az ilyen típusú országok nem tudják maguk finanszírozni ezeket a műveleteket, ami minden évben a gazdálkodók és különösen a gyerekek életébe kerül. Ráadásul a probléma összehasonlíthatatlanul nagyobb. Itt Hollandiában az emberek néha találnak egy bombát, amely tele van robbanóanyaggal. Gyakran látni mindenhol figyelmeztető táblákat. Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy már alig védi valaki a vietnami háborút.
A „dominóelmélet” újabb tévedésnek bizonyult. A háború bűn. Több bombát dobtak le a térségben, mint a második világháborúban. Az Egyesült Államoknak van annyi pénze, hogy például Laosznak és Kambodzsának nem kell felszámolnia ezt a rendetlenséget.
Úgy emlékszem, hogy az USA katonai támogatást nyújtott a dél-vietnami rezsimnek az Észak-Vietnam elleni háborúban.
Laosz és Kambodzsa nem állt háborúban Dél-Vietnam ellen. Laosz és Kambodzsa bombázása ezért súlyosan megsértette a nemzetközi jogot. Dél-Vietnam/USA hadat kellett volna előbb üzennie ezeknek az országoknak. Ennek ellenére Laosznak és Kambodzsának nem kellett volna megengednie, hogy az észak-vietnami erők menedéket keressenek országaikban.
Mivel illegálisan bombázták ezeket az országokat, számomra logikusnak tűnik, hogy a rendetlenségüket is kitakarítják.
A kínaiak nem szándékoznak megállni Laosznál, de a következő lépés természetesen Thaiföld.
A kínaiak egyik legnagyobb problémája saját lakosságuk élelmiszer- és vízellátása. Az elmúlt évtizedekben az emberek az afrikai országokra összpontosítottak, de ez még messze van.
2006-ban Thaksin már Isan környékén kalauzolta a kínai embereket. A terv az volt, hogy nagyon nagy területeket (lehetőleg az egész Isant) bérelnek egy kínai cégnek. A gazdálkodók ekkor ennek a cégnek az alkalmazottaivá válnának, és a rizstermést Kínának adnák el, valószínűleg akciós áron. Ne véts hibát. Ez az ötlet még mindig létezik. A kínaiak pedig nem csak hosszú távon gondolkodnak, hosszú távra (és pénzükre) is vannak.
Hadd fessem meg a jövő képét:
1. az Isan gazdák évek óta havi fizetést kaptak (és ennek természetesen nagyon örülnek), de most mindenért fizetniük kell, beleértve a saját rizsüket és a lakhatásukat is. A kínaiak számának növekedése miatt az ingatlanárak is úgy emelkednek, hogy a gyerekek már nem tudnak házat venni. Egyre inkább távolodnak, hátrahagyva a kínaiakat;
2. A (kínaiak által megvalósított) növekvő méretgazdaságosság és hatékonyság miatt a gazdálkodók nagy része válik munkanélkülivé. A kínaiakat nem érdekli; nem az ő problémájuk;
3. A rizs alacsony ára miatt sokkal kevesebb adót kap az állam. A kínaiakat nem érdekli. Nem az ő problémájuk;
4. A hanyatló HSL-t szupergyors rizsszállítási pályává alakítják át Kínába.
5. Az isanok lassan kínaiakká válnak.
Úgy gondolom, hogy ez a terjeszkedési késztetés egyenes következménye a jelenlegi amerikai politikának, amely több adót akar rávenni a kínaiakra!
Amerika csak „első” akar lenni (Trump szerint), a költségvetési hiány és a sok munkanélküli ellenére.
Szerezze meg ezt a hatalmi pozíciót, ha kell nagy beruházásokkal, termeljen minél többet a saját hazájában, a költségvetési hiány ellenére, és ha ez sikerül, indulhat az export a „gazdag” Európába, de távol-keleti exportra biztosan nem. és a keleti blokk Kína évszázadok óta tartja ezt a gazdasági pozíciót.
Kína a saját pénzét választja, olcsóbb értékesítési területeket keres az otthonához közelebb, hogy a gigantikus kínai gazdaság működését fenntartsa. a növekvő adókból befizetett pénz most hosszabb távú befektetéssé válik.
Ha Laosz nem tudja időben kifizetni az adósságait, akkor becsapják őket. És a laosziak fizetni fognak érte.
De igen, ez minden országra vonatkozik: ha a politika eladósítja az országot, akkor a lakosság tud fizetni. Az első példa, ami eszembe jut, Görögország.