Mindent megtapasztalsz Thaiföldön (231)
Abban a történetsorozatban, amelyet valami különleges, vicces, figyelemre méltó, megindító, furcsa vagy hétköznapi dologról teszünk közzé, amit az olvasók Thaiföldön tapasztaltak, ma: Fklaptap
FAPPETAP
A valaha volt legrövidebb késést okozta egy thai forgalomirányítás során? Ennek írója.
Útban Korátból anyósom falujába. Feleségével Oy-vel és Oth sógorral együtt, nagy fekete pick-upjában.
A továbbiakban néhány élénk narancssárga forgalmi akadályt látunk.
Újabb ellenőrzés, ezúttal két sisakos motoros rendőr által. A pickupunk lelassul, sógorunk pedig egy picit leengedi a sötétített oldalablakát. Olyan minimális, hogy még egy kis boríték is félelmet keltett volna az ijesztőtől.
Aztán habozás nélkül nyomj ki egy száz baht bankjegyet a szabadba. A fehér kesztyűs megközelítés és az integetése csak másodpercekig tart. Mobil bűnügyi helyszín a helyi rendőrök számára, erre hasonlított leginkább.
SZOBAI KÉRDÉSEK
Kevesebb mint húsz méterrel odébb elkezdek fröcsögni, és parlamenti kérdéseket teszek fel. Száz baht! Mi a fenére jó ez? Biztosan vidéki árak érvényesek itt? Így a lusta költekezők nagyon könnyen megkeresik őket, és soha nem tanulnak. Nem csoda, hogy itt soha nem változik semmi.
Mire a feleségem higgadtan azt válaszolja, hogy a motoros egerekkel biztosan elbeszélgethettünk volna, de akkor tovább kellett volna nyitni az ablakot. Ez annyit jelentett, mint felfedezni az utasülést elfoglaló farang sápadt orrot.
És mivel az útlevele még mindig ott volt a molyok között az anyósa ágyneműtartójában, úgy harminc kilométerre, ez minden bizonnyal lényegesen magasabb hozzájárulást eredményezett volna a pliesie-alapba. Vagy ami még rosszabb, egy kötelező visszautazás a Nakhon Ratchasima főhadiszállására, ahová az útlevelemmel csatlakozhatok. Nem szeretnék most inkább anyósom függőágyában feküdni, palackkupakos repülési leckéket tartani, és a lábujjaimat bámulni?
Kimerülten fogom a pénzes táskámat, és adok a sógoromnak egy jól megérdemelt kétszáz bahtot. Ő neveti az utolsót.
Beküldő: Lieven Kattestaart
Soha nem veszem ki az utazási bérletemet a szállodai szobámon kívül. Nos, egy másolat, és az jól működik.
Szia Lieven!
Gyönyörűen megírt történet.
Ennél többet…
Amikor megállítanak a sógorommal, az ablak teljesen kinyílik. Amikor a szóban forgó tiszt látja, hogy farangként ülök az autóban, nem tudja, milyen gyorsan engedjen át minket. Fél attól, hogy angolul kell beszélnie.
A periférián a helyi Hermandad ügynökei nem tudnak mit kezdeni a fehérorrúakkal. Nem értenek az útlevélhez és az angolhoz sem... hát ez az OXO bolygó lényeinek való. Hacsak nem kapnak egy kis pénzt, akkor hirtelen megértik az összes szuahéli nyelvjárást...
Lieven ismét bölcsen megmutatja. Vigyorogj és viseld el, ez a thai élet része…
Mintha Thaiföldnek nem lenne nemzetközi útlevele…
Jó néhány kormányzati tisztviselő van, aki nem ismeri az útleveleket, Ronny.
A legtöbb thai embernek nincs útlevele, csak személyi igazolványa.
A héten ismét megtapasztaltam - ezúttal az emlékeztető injekciómmal -, hogy a személyi adatlapon az illetékes nem tudta megállapítani, melyik a vezetéknevem (félkövér betű) és melyik a keresztnevem. A hivatalnok szintén nem az útlevélszámot akarta felírni az űrlapra, hanem csak az én BSN-számomat (szükség esetén 8 számjegy, előtte 0, míg a thai azonosítószám 13 számjegyű).
Ha forgalmi leállást (alkohol, jogosítvány, stb.) találok a robogómon (nincs autóm), akkor alig figyelnek arra, hogy azonnal folytathatom-e a vezetést. Jól vagyok – és még több – minden jogi kötelezettséggel.
Még nem találkoztam egyetlen ügynökkel sem, aki ne ismerné az útlevél működését.
Mert erről van szó.
Az oltásaimmal sem. Minden gördülékenyen és korrektül zajlott, és a nevem még csak félkövér betűkkel sem szerepel az útlevelemben.
Az útlevélszámot gond nélkül használták az oltáshoz, de a nemzetközi oltási bizonyítványomhoz és a rózsaszín thai külföldi személyi igazolványomon feltüntetett thaiföldi számhoz is ezt kell használni. Mint tudod, 13 része is van, amelyek 6-tal kezdődnek.
Itt Kanchanaburiban szinte minden nap vannak ellenőrzések. Főleg a körúton és Mianmar felé. Csak az adójegyeket nézik, és azt, hogy van-e burmai az autóban. Aztán lehet folytatni, de ez a thaiaknál is így van.
Én Ronny-t.
Főleg az „én” bevándorlási hivatalban (akik egyben rendőrök is) azt tapasztaltam, hogy egy (alsóbb?) alkalmazott a személyes adatokat tartalmazó oldalon nem tudta megállapítani, melyik a vezetéknevem és melyik a keresztnevem.
Rózsaszín thai személyi igazolványom pedig (még) nincs, így mást kellett kitölteni.
És lehet, hogy most ő a bevándorlás vezetője?… 🙂
Következtetni:
Csak lehet. A megfelelő kapcsolatokkal és sok pénzzel és/vagy a megfelelő személy(ek)re vonatkozó terhelő tényekkel egy thaiföld meglepően gyorsan előléptethet itt. CINEGE.
Korábban azt hittem, hogy az a szokás, hogy mindenkit ugyanazzal az ecsettel kátrányoznak, attól kezdve talán ő lesz az egyetlen, aki meg tudja különböztetni a családnevet a keresztnévtől... És mint tudod, a félszemű a király a vakok földjén.
Kedves Ronny!
Mint tudják, rádióamatőr és távíró-operátor vagyok. Szóval sokat kerülök kapcsolatba külföldiekkel, igaz, rádión keresztül. Néha megesik, hogy nincs meg az „operátornevük”, és szeretem, ha a naplóban szerepel. Meg tudom nézni az interneten a „www.qrz.com” címen, mivel a legtöbb rádióamatőr itt regisztrál. Gyakran rejtély számomra, hogy különbséget tegyek a keresztnév és a vezetéknév között. Egyeseknél a jelzés a keresztnévvel, másoknak a vezetéknévvel kezdődik... csak vegyük a kínaiakat, a japánokat… és még az amerikaiakat… példaként. Én is analfabéta vagyok, ahogy itt vannak, akik rájönnek, ha nem tudod megtenni? Hadd próbálják ki először maguk, és meglátják, meddig jutnak el.
Az előző válaszomat az utolsónak szántam ebben a bejegyzésben, mert elkalandozunk, de mivel gyanítom, hogy "egyesek" alatt valószínűleg engem ért Eddie-re….
Csak azt veszem észre, hogy vannak kormányzati tisztviselők, akik nem igazán tudják, hogy hol van az útlevelem személyes adatait tartalmazó oldalon. Valószínűleg azért, mert nem beszélnek elég jól angolul. A holland útlevélben minden alkatrész, nevezetesen: hollandul, angolul és franciául, a belga útlevélben németül is feltüntetve. Ha ez a jelzés nincs ott, akkor rendszeresen nehezen tudom meghatározni a vezeték- és keresztnevet. Nagyon alkalmanként még „európai” neveket is.
Megértem ezt az alacsonyabb beosztású thai egészségügyi tisztviselőkkel kapcsolatban, de elvárom, hogy a bevándorlási hivatal minden olyan alkalmazottja, aki kapcsolatba kerül külföldiekkel, legalább a nemzetközileg elfogadott angol nyelvben jártas legyen. A bevándorlási hivatalban nyilván kezdetben az az egy(?) alkalmazott segített, aki nem beszélt jól angolul.
PS @Lieven Kattestaart: Egy másik élénken megírt eset, Lieven.
Kedves Theo!
köszönöm a bókot.
Vicces látni, ahogy a korrupt rendőrökről szóló történetem fokozatosan kikerül a sínekből, és mindenféle egyéb probléma, mint például a sötétített vagy színtelen ablakok használata, a farangkerülő viselkedésű helyi rendőrök vagy a thaiok, akik nem tudnak (vagy nem akarnak) megbeszélik az angol nyelvet.
Ez nem volt szándékomban, de gyakran így megy.
Üdvözlettel,
Lieven
Itt viszály folyik? Lehet….
De én is tapasztalom. 2 keresztnevem van az útlevelemben, majd 1 vezetéknév, amely Van betűvel kezdődik. (természetesen szóközzel).
Mostanra több hűségkártyám is van, amelyeken a középső név a családnév. Néha én vagyok Mr. VAN, és benne vagyok az aktában. De a hivatalos dokumentumok és hatóságok, például a bevándorlási és a vezetői engedélyek esetében ügyelnem kell a helyesírásra, hogy elkerüljem a későbbi problémákat.
De lehetne őrültebb is. Eltűnt az autó rendszáma. Rendeltem egy újat a Közlekedési Földhivataltól. Kitöltötte az űrlapot, és bemutatott egy kék könyvet, thai jogosítványt és útlevelet. "Nem teljes… hol van a személyi igazolványa?" Személyi igazolvány? – Igen, a kék személyi igazolvány. – Nem tudok segíteni… a következőben. De, de a kék személyi igazolvány a thaiaké... dadogtam.
Láttam a „főnököt” a 4. sorban (a legmagasabb helyezés mindig hátul van), és sikerült felhívnom a figyelmét. A „következőt” félrelökték, a hivatalnok szakszerűen megrovásban részesült, és azonnal segítettek. Na jó, talán ez volt az első munkanapja…
Az a tapasztalatom, hogy a vezeték- és keresztnevem között továbbra sem hiányzik semmi.
Korábban is volt elírás, de azonnal észrevettem, amikor alá kellett írni.
Három keresztnevem és egy vezetéknevem van.
Általában neked is ki kell töltened egy űrlapot, amiben meg van adva, hogy mit csinálsz, és ott csak elolvashatják, mert az is thai nyelven van írva.
Bevándorlás, bank, városháza, közlekedési iroda, ... mindig jó.
De lehet, hogy helyesen és jó helyre töltöm ki az űrlapon...
Nem ez lenne az első alkalom, hogy egy farang megkérdezi, mit kell kitöltenie egy bizonyos rovatba, és gyakran ez a saját neve.
És ha már az angol tudásról van szó…
Nyugodj meg, én is többször megborzongok, ha farangot hallok ezen a nyelven.
De amivel mindig problémám van, az az általánosítás. Mivel valaki hibázik, vagy kevésbé vagy egyáltalán nem tud befolyást gyakorolni valamire, ezt nem szabad azonnal kiterjeszteni mindenkire.
És viszály? Nem, de talán ez jellemző a lázadókra, hogy mindenhol ezt látják 🙂
Befejezésül, és akkor feladom.
A thai nagykövetség létrehozott egy „gyakori hibák” oldalt az online vízumkérelemhez.
Ez nem a thaiaknak való, mert nincs rá szükségük.
Ez a hollandoknak szól, és azoknak a hibáknak, amelyeket nem szabad elkövetniük, amikor beírják a nevüket.
Esetleg egy ötlet, hogy Thaiföldön is lerakjuk a bevándorlási hivatalokban, bankokban vagy más intézményekben, ahol sok farang jön 😉
Teljes név
– Ne írja félre a saját nevét
– Ne hagyja ki a teljes név egyes részeit
Példa: ha a teljes neve Antonius Maria Josef van de Bangkok, kérjük, írja be a teljes nevet:
Keresztnév: Anthony
Középső név: Maria Josef
Családi név: Bangkokból
– Ne töltsön ki online jelentkezési lapot az útlevélben szereplőtől eltérő néven
Példa: ha az Ön keresztneve Robert, akkor Robertet kell kitöltenie, NEM Robot vagy Bobot.
– Kérjük, tartsa be az e-vízum igényléséhez használt útlevelében szereplő adatokat.
– Ne írjon kezdőbetűkkel.
– Ne használja az „e/v…” nevet vezetéknévként
– Ne használja a – vagy N/A vagy X vagy bármi mást annak jelzésére, hogy nem rendelkezik a név ezen részével. Csak hagyja üresen ezt a mezőt.
Példa: ha nincs középső neve, csak hagyja üresen a középső név mezőt.
De ha ez egy KÖTELEZŐ mező, kérjük, tegyen „-” (kötőjel) jelet.
– Ne hagyja ki a helyet, ha van hely.
Példa: ha a családneve Ter Boos, akkor Ter Boost (ter és Boos között szóközzel) kell kitölteni, NEM Terboost.
https://hague.thaiembassy.org/th/publicservice/common-mistakes-e-visa
Ezért nincs sötét autó ablakom. Meg sem kell állnom. Amint meglátják a farangot a volán mögött, integetnek rajtam. Képzeld el, ha beszélniük kellene velem…
Turistáként is magával kell vinnie az igazolványt útlevél formájában, vagy elegendő a vezetői engedély is, akárcsak Hollandiában? Nem nemzetközi jogosítvány, de nem vezetek autót vagy motort. És elég egy másolat is.
Gyakran használhatok thai jogosítványt. De mindig legyen nálam holland útlevelének színes másolata (1 oldal), plusz a tartózkodási engedélye meghosszabbításának évére vonatkozó bélyegző másolata. Utóbbi nélkül nehéz dolguk lehet... ha plusz bevételre vágynak...
Szia Lieven!
Látod, megint írtál valamit a thaiföldi kalandjaidról. Szórakozás és saját stílusa. Vagy ez egy régi bejegyzés? Mi történik ezután? Még mindig Zeelandon élsz?
Gr. Bert.
Kedves Bert'
Ez a nagyon rövid ideig tartó találkozás a thai hermandaddal az 1990-es évekre nyúlik vissza, így már régi történet. De soha nem felejtettem el a meglepett "Ó"-t a tiszttől, vagy azt a sebességet, amellyel a bankjegy eltűnt :)
Gondoltam, jó lenne újra feltenni ide.
Nálunk minden rendben van, és igyekszem még néhány sztorit, akár régit, akár nem, feltenni a TB-re.
Üdvözlettel Lieven.
Kedves Lieven!
Jó, hogy levesz néhány történetet a polcról, és szükség esetén újraírja. Most is ezen dolgozom.
A Burmáról szóló (újraírt) sztorit évekkel ezelőtt csak egyszer adták ki az Ázsiai Tigris rovataként, amely már nincs adásban, mint tudod.
Gr. Bert.
Meglepő tapasztalatunk volt a thai rendőrséggel is.
Én és a feleségem elmentünk egy kávézóba, a feleségem pedig elment a WC-re.
Néhány percnyi vezetés után a vidéki úton láttuk a visszapillantó tükörben, hogy egy motoros tiszt közeledik, aki megelőzött minket és megálljt jelzett.
Rögtön arra gondoltunk, hogy egy közlekedési szabálysértésért bírságot fizetünk, de mi történt.
A feleségem a napszemüvegét a WC-ben felejtette, és a tiszt visszahozta.
Thaiföld továbbra is meglepetéseket okoz.