Könyvajánló „A Mekong – viharos múlt, bizonytalan jövő”
Eltelt egy ideje a frissített és frissített verzió óta A Mekong – viharos múlt, bizonytalan jövő Milton Osborne ausztrál történész „legördítette a nyomdákat, de ez nem változtat azon a tényen, hogy ez a könyv veszített értékéből.
Meglehetősen szerény mérete ellenére ez a könyv standard mű el kell olvasnia Mindenkinek, akit érdekel Délkelet-Ázsia viharos, de oly gazdag és lenyűgöző története. A Mekong a kontinens egyik leghíresebb - leghírhedtebb folyója mentén élő népek és kultúrák lenyűgöző és nagyon élénken elmondott története. A Mekong nem csak egy folyó, hanem egy patak, tele mítoszokkal és történelemmel. A folyó magasra emelkedik a Világtetőn, az örök hóban a tibeti fennsíkon, Chamdo közelében, és átfolyik a Kínai Népköztársaságon, Burmán, Laoszon, Thaiföldön, Kambodzsán és Vietnamon, majd 4909 km megtétele után deltában folyik Dél-Kínai-tenger. Ez a hatalmas patak – amint a szerző jogosan állítja – annak a régiónak az éltető eleme, amely civilizációkat és kultúrákat szült és eltemetett.
A Mekong' egy izgalmasan megírt könyv, amely nemcsak földrajzi, hanem időbeni utazásra is elkalauzolja az olvasót. Olyan mitikus civilizációk felemelkedését és bukását meséli el, mint Funan, Chenia és más khmer, thai vagy vietnami birodalmak, amelyek az idők ködébe borultak. De a szerző ügyesen felhasznál számos főszereplőt is, hogy meggyőzően felvázolja a patak lenyűgöző történetét. Chou Ta-kuantól, a kínai császári udvar küldöttétől, aki Angkor khmer birodalmának dicsőségét ünnepelte a tizenharmadik században, a kalandra éhes tizenhatodik századi ibériai szabadrajongókon, Blais Ruiz-on és Diego Velosón át Ho Si Minh-ig, aki Vietnam története drámaian megváltozott. Az olvasó a vállalkozó szellemű domonkos apa és misszionárius, Gaspar de Cruz nyomdokaiba lép, az első európai, aki valaha - 1555-ben - hajózott a Mekongon, vagy követi Henri Mouhot francia felfedezőt, aki az Angkor Watot világhírűvé tette.
A könyv abszolút pluszja, hogy Osborne, amint azt bizonyítja Zavaros múlt, bizonytalan jövő, A könyv alcíme nemcsak a Mekong múltjára reflektál, hanem a jelenre és a jövőre is szemmel tart. Anélkül, hogy prédikátornak akarna tűnni, kevésbé rózsás képet fest a jövőről. Hiszen a patak összetett és kényes ökoszisztémájára egyre nagyobb nyomás nehezedik. A fő veszélyt kétségtelenül a folyón számos gát és számos mellékfolyó építése jelenti. Ambiciózus projektek, amelyeket általában Kína vezet, és amelyek kimutathatóan negatív hatással vannak az állat- és növényvilágra. Ezek a projektek különösen Laosz, Thaiföld, Kambodzsa és Vietnam halállományai szenvednek kárt. Például a szerző kiszámította, hogy a Laosz középső részén található Theun Hinboum-gát közelében a gát 1998-as befejezése után a halászat 70%-ára csökkent a műalkotás építéséhez szükséges mennyiségben.
Ez a munka szerény véleményem szerint sokkal több, mint egy átlagos útikalauz. A Mekong egy rendkívül jól dokumentált, de mindenekelőtt lenyűgözően elmesélt történet. Kitaláltad: abszolút kötelező, amihez kifogytam a szuperlatívuszokból…
Az olvasás utániak számára A Mekong még mindig bőréhség, még mindig tudok Folyó út Kínába, nagyon ajánlom Osborne másik könyvét. Ez a mű aprólékosan reprodukálja a két francia felfedező, Doudart de Lagrée és Francis Garnier hősies erőfeszítéseit; aki 5. június 1866-én hagyta el Saigont azzal a szándékkal, hogy kövesse a Mekongot Kínába, hogy felfedezze és feltérképezze a Középbirodalom folyón átívelő kiemelkedését.
A Mekong: viharos múlt, bizonytalan jövő Írta: Milton Osborne, Grove Press, ISBN: 978 – 0802138026 Kemény kötés, 19,98 USD
A Mekong, sok ország mentőöve, nemzetközi feszültségek forrása, ahogy Kína megbirkózik vele, 8 gát egyoldalú megépítésével ebben a folyóban!
Thaiul แม่น้ำโขง (mâe:-náam-kǒong, zuhanó hang, magas hang, emelkedő hang). A mâe:-náam a nagy folyók címe. A Wikipédia szerint a Kǒong a kínai korrupciója, ami egyben folyót is jelent. Thai nyelven a Kǒong egy aligátor is.
Kiejtés:
https://www.thaipod101.com/learningcenter/reference/dictionary/แม่น้ำโขง
Hozzáfűzhetek valamit, kedves Rob V.?
Mae jelentése "anya". (a név természetesen „víz”). A szó számos helynévben és más kombinációkban is előfordul. Mae Sai Chiang Rai északi részén. Mae Thap jelentése "hadsereg parancsnoka". Mae ebben az esetben a „főnök, tisztelt, szeretett” cím, amely Drees atyához és Teréz anyához hasonlítható. Tehát a Mae nam nem azt jelenti, hogy „a víz anyja”, hanem egyszerűen „a nagy víz”, a „folyó”.
Mindig csak azt mondom, hogy mekong folyó, és mindig mindenki érti, hogy mit értek ezen. Csak normál hangmagasságban.
Egy korábbi bejegyzés után vettem ezt a könyvet, és nagyon érdekesnek találtam. Ennek folytatásaként elolvastam Brian Eyler „A hatalmas Mekong utolsó napjai” című könyvét, amely néhány évvel aktuálisabb. A cím kissé apokaliptikus, de a könyv minden bizonnyal fényes foltokat is felvázol. Szubjektív véleményem szerint mindenekelőtt meglehetősen árnyalt képet ad a Mekong-medencében folyó összes tevékenységről, és arról, hogy ez milyen következményekkel jár elsősorban az adott terület lakóira nézve.
Gyanítom, hogy Kína a Himalája vízhiányára készül, és hatalmas vízkészletet épít ki.
A Himalája jégtakaró gyors ütemben olvad, és amikor elolvad, egész Ázsia szomjas kontinenssé válik.
Igen, Ruud, és ezt már olvashattad itt.
https://www.thailandblog.nl/achtergrond/de-smeltende-derde-pool-ook-thailand-voelt-de-pijn/
A harmadik pólus olvad, ezért az ivóvízellátás meredeken csökkenhet. De az öntözéshez szükséges vizet is. A következmények soha nem látott mértékű menekültáradathoz vezethetnek.
Nézze meg, mit jelent a folyó Thaiföld számára; hát ez egy folyó, amely elvezeti a vizet, én nem láttam sehol olyan szivattyúkat, ahol embereket látok vizet venni a folyóból, de látom a folyókat és a patakokat, amelyek belefolynak. Ráadásul a globális felmelegedéssel többet fog esni az eső, Thaiföldön pedig még több lesz a víz. Az a tény, hogy a Himalájában a gleccserek zsugorodnak, más országoknak problémát jelent, de Thaiföldnek nem. Nézze meg, amikor alacsonyabb a víz, és akkor a "hatalmas" Mekong már nem sokat ér. Thaiföldön elegendő víz van a csapadékból, és a közvetlenül szomszédos telkek kivételével senkit sem fog hallani, aki azt mondja, hogy már nem lát vizet. Ez a szomjúság természetesen nem vonatkozik Thaiföldre és más trópusi országokra, ahol sok csapadék hullik, mert, mint említettük, túlkínálat van a vízből, és a Mekong biztosítja a vízelvezetést.
Ger, gyere és nézd meg a Mekong árterületét Nongkhai közelében. Ott valóban látni a folyóból származó szivattyúkkal történő öntözést az ott keletkezett nagyon száraz földre. Igen, persze csak száraz évszakban.
Ami a vízhozamot illeti, azt súlyosan akadályozza, és csak növekszik a 100 épített, épülő és tervezett gát a folyókban és a tápláló mellékfolyókban. Olvass valamit a Vietnam déli részén fekvő Mekong-deltáról, ahol a Mekong vízkészletének csökkenése miatt a tengervíz bejut a deltába, és lehetetlenné teszi a rizstermesztést, mert a rizs a gyökerénél szereti az édes vizet.
A Mekong már régóta nem hatalmas folyó. A század elején rendszeresen előfordult júliusban és augusztusban, hogy a Nongkhaiban található Mekong annyira magas volt, hogy a város vízhozamát le kellett zárni, hogy megakadályozzák a város elöntését. Ezeknek a gátaknak az az előnye, hogy ez többé nem fordul elő…
Igen, meddig pumpál ez, csak a szomszédos telkekre, biztosan nem egy kilométerre vagy akár 10 km-re sem. Mind marginális és irreleváns. 2 éve leporoltak egy 20 évvel ezelőtti tervet, de most úgy tűnik, hogy a vízhozam már kevés az öntözési tervek megvalósításához. Már túl késő, mert Kína és Laosz ellenőrzi a vízellátást, és most nincs elég nagyszabású öntözési projektek elindításához a Mekongból származó vízzel.
Tekintse meg a Bangkok Post cikkét egy nagyszerű, de elavult (a dáma által) tervről:
https://www.bangkokpost.com/thailand/general/1709335/govt-revives-old-plan-to-irrigate-isan