Beszédhiba Thaiföldön?

Amikor fiatalként elmentem otthonról, és csatlakoztam a haditengerészethez, Hollandia minden részéről érkeztem fiúkkal. Természetesen az amszterdamiaknak volt a legnagyobb pofájuk, és ők vádolták a limburgiakat és a groningereket, hogy beszédhibájuk miatt érthetetlenek.

Én, Twente-ben születtem, szintén nyelvjárást beszéltem, és bár próbáltál „tisztán” beszélni, mindig egyértelmű volt, hogy furcsa akcentusom van. Ez tulajdonképpen mindig is így volt, mert sokkal később, sőt néha még most is hallani lehet a Twente származásomról, bár évtizedek óta nem élek Tukkerlandban.

A különbség két dialektus vagy két nyelv között főként azokban a hangokban rejlik, amelyekkel mondanak valamit. Egy Tukker más hangokat használ, mint például a thai, regionális vagy országspecifikus, mondjuk, de ez nem teljesen igaz. erre még visszatérek.

A beszéd a legtöbb ember számára könnyen jön, de emlékeznie kell arra, hogy egyetlen emberi izommozgás sem olyan bonyolult vagy finom, mint a nyelvi hangok kialakításához szükséges nyelvmozgások. A nyelv, a szájüreg, a tüdő és az ajkak izomzatának beszédhez szükséges koordinációja bonyolult folyamat.

Az ellenkezője – annak megértése, hogy valaki mit mond neked – szintén szinte túl bonyolult a szavakhoz. Csoda, hogy tudatos erőfeszítés nélkül képes vagy megérteni, amit valaki más mond neked. Megmozgatja a száját, és torzítások áradata jön a levegőbe, és megérted, mit akar mondani.

Hogy valójában mennyire nehéz ezt megérteni, az világossá válik, amikor megtanul egy idegen nyelvet. Elkerülhetetlenül eljön az a szakasz, amikor jó néhány szót tudsz, és komolyabb problémák nélkül követheted az írott vagy lassan felolvasott szöveget. De amint az adott nyelv tapasztalt beszélői beszélni kezdenek Önnel, bajba kerül. Lehet, hogy csak olyan szavakat mondanak, amelyeket ismer, de beszédük úgy hangzik, mint egy hosszú, elválaszthatatlan hangfolyam. Nem is hallod, hol kezdődik az egyik szó és hol végződik a másik. Úgy tűnik, mintha azok a külföldiek összeragasztanák az összes szót és mondatot.

A beszédhangok létrehozása és megértése egyszóval szinte embertelen feladat. Egy értelmes ember azt gondolná, hogy senki sem teheti meg a gyerekeivel, és nem kényszerítheti rájuk egy ilyen házimunka. És mégis minden nap megtörténik. A világ minden népe, minden kultúrája mindig használt egy nyelvet, és elvárják, hogy gyermekei korán megtanulják megérteni és beszélni azt a nyelvet.

A nagyon kicsi gyerekek képesek felismerni és reprodukálni anyanyelvük hangjait. Úgy tűnik, hogy még az újszülöttek is képesek hallani a különbséget anyanyelvük és egy idegen nyelv hangjai között. Ezt játékon keresztül tanulták meg, kifejezett oktatás, vizsga és szakmai irányítás melletti edzés nélkül. Függetlenül attól, hogy az embereket milyen traumák érik fiatalkorukból, soha senki nem panaszkodik azokról a szörnyű időkről, amelyeket át kellett élniük, mert mindvégig a szüleiktől kellett megtanulniuk anyanyelvüket.

Mert a nyelv, minden nyelv leírhatatlanul bonyolult, nem is annyira az írásban és a nyelvtanban, de főleg ami a hangokat illeti. Bármilyen dialektust vagy nyelvet gyakran hihetetlenül nehéz megtanulni a felnőtt kívülállók számára: a bennszülött mindig a kiejtés alapján hallja, hogy nem vagy igazi született és nevelt lakos. De még egyszer mondom, egy gyerek rendkívül könnyen megtanulja a rendszert, bármennyire is fellép az iskola és a szülők ellene.

Ennek a fonológiai tudomány által adott magyarázata az, hogy a baba úgy születik, hogy rengeteg ötlet van a fejében arról, hogy milyen lehet az anyanyelve. A mechanizmus legfontosabb része valójában már a fiatal agyban van. Csak annyit kell tennie, hogy néhány gombot a megfelelő pozícióba helyez. Ezeket a gombokat csak a pubertás koráig lehet egyszerűen átváltani, utána már örökké késő. Ez a baba már korán elkezdi beállítani a gombokat. Még arra is utalnak, hogy a nyelvtanulás valójában az anyaméhben kezdődik. Mindenesetre úgy tűnik, hogy az újszülöttek ésszerű sikerrel képesek megkülönböztetni a saját és az idegen nyelvek hangjait. Jóval azelőtt, hogy elkezdenének beszélni, már tanultak valamit anyanyelvükről.

Korábban azt mondtam, hogy egy nyelvnek vagy dialektusnak gyakran vannak sajátos hangjai, amelyeket az ember kiskorától kezdve megtanult. A konkrét nem azt jelenti, hogy egyedi, mert nagyon valószínű, hogy az egyik nyelvből származó hangok egy másik nyelvben is előfordulnak. Végül is több száz, ha nem több ezer nyelv és dialektus létezik ezen a világon. Jó példa erre a Gringhuis vezetéknevem. Az elején a torokból kikapart „gr” és az „ui” betűkombináció. Hagyd ezt kiejteni egy külföldi, és a legőrültebb variációkat fogod hallani. Mégis ez egy olyan nyelv, amely elsajátítja ezeket a hangokat, mert többek között Szaúd-Arábiában is hibátlanul ejtették ki a nevemet. Gondoljunk a Scheveningen szóra is, amely szintén sok külföldi számára kimondhatatlan.

Nekünk, hollandul beszélőknek is nehézséget okoz bizonyos idegen nyelvű hangok. Csak vegye észre a „th” egyszerű kiejtését az angol nyelvben. A nyelvet a fogakhoz érve ejtik, de általában egy „d” vagy „s” helyettesíti. A „hat” ezután „dat” vagy „sat” lesz. Sok példa van még, de én a „beszédhibáról” szeretnék beszélni. Thaiföld van.

Ez természetesen nem beszédhiba, de a thaiok a fent említett okok miatt nem vagy alig tudnak kiejteni bizonyos betűkombinációkat. A „th” és „sh” lehetetlen számára, így a „Theo's Shoes” boltból a legjobb esetben is „TO-Choo” lesz. Van fogalmad arról, hogy mit jelent a thai a „wonn-wor”? Nem ismeri a V-t, ezért W-vé válik, nem tudja, hogy az „l” a szótag utolsó betűje, majd „n” lesz. Igaz, valóban egy Volvóra gondol. Vegyük az „Au bon pain” amerikai szendvicsboltot, amely Thaiföldön is megtalálható. Most magának az amerikainak is nehézségei vannak ezzel a francia névvel, de a thai kiejtés nem haladja meg az "Oh-Pong-Beng"-et.

Bárki, aki thai emberekkel érintkezik, ismeri a lehetetlen kiejthetetlen szavak kis példáit. A házból hou, a feleségből wai, ötből fai, ha fehérbort akarsz inni, egy thaiföldi wai wai-t kér stb. Mondjon egy thaiföldi íróasztalt vagy még jobb zöldséget, ez lehetetlen!

Andrew Biggs írt egy szép cikket erről a thai beszédhibáról a Bangkok Postban, ahol főleg az IKEA látogatásáról beszél. Hollandiában azt mondjuk, hogy „iekeeja”, egy angol „aikieja”, egy svéd pedig – az IKEA származási országa – „iekee-a”-nak nevezi, alig engedve, hogy az utolsó a hallható legyen. Egy autón Andrew meglátta a nevet thai nyelven, és ez fonetikusan angolra fordítva „Ickier” lett. A vicc az, hogy ez a szó angolul „kellemetlen” vagy „régimódi”-ot jelent. Az „én” a név előtt szintén nem jelent túl jót a thai nyelvben, így az IKEA lehet valaki, akit KEA-nak hívnak, de kevésbé kellemes ember.

Hosszú történetté vált annak magyarázata, hogy egy thai miért tesz olyan gyakran „komikus” kijelentéseket az angol nyelvről a fülünknek. Ezzel szemben egy thai ember is nevethet néha, amikor valaki megpróbál helyesen kiejteni egy thai szót. A nevetés megengedett, amennyiben azt mindenki nyelvének tiszteletben tartásával teszik, és nem írják le beszédhibának.

Nyelv? Mindig érdekes! Még mindig elcsodálkozom, amikor két furcsa embert látok együtt, akik mindenféle hangot fújnak ki egymásnak. Az egyik beszél, a másik hallgat és ó csoda, ő is érti! Igazi csoda!

Megjegyzés: Ehhez a cikkhez Marc van Oostendorp „Tongval” című könyvének szövegrészeit használtam, amely megtalálható az interneten, valamint Andrew Biggs cikkét a Bangkok Postban, 4. december 2011-én.