A hét nyilatkozata: A tekintélyelvűség jót tesz Thaiföldnek!
Ennek az állításnak az egyértelművé tétele érdekében érdemes először megmagyarázni a tekintélyelvűséget, mint politikai rendszert (a Wikipédia jóvoltából).
A tekintélyelvűségben nincs hatalommegosztás: a vezető vagy vezető csoport egy kézben egyesíti az összes hatalmat. A „Trias politica” elvével összhangban nincs a hatalmi ágak (törvényhozó, végrehajtó, bírói) szétválasztása. Thaiföld most ismeri ezt a helyzetet a 44. cikk bevezetésével. A 44. cikk birtokában Prayut az egész országot ellenőrzi.
Prayut hatalomgyakorlását szintén nem ellenőrzik, csak maguk a hatalmon lévők. A demokratikus irányítás tipikus megnyilvánulásai (politikai pluralizmus az ellenzéki pártok tiszteletben tartásával, a rendszerrel ellentétes véleménynyilvánítást és elemzéseket lehetővé tevő szabad sajtó, az alapvető állampolgári jogok, köztük a véleménynyilvánítás szabadságának tiszteletben tartása) nem tolerálhatók.
A tekintély legitimációja és a meghozott politikai döntések tekintélyelvűek: a döntést azért kell elfogadni, mert az a hatalmon lévőktől származik, nem pedig racionális magyarázatból. Ebben a modellben még arra is van lehetőség, hogy a polgárok belsőleg ne értsenek egyet a tekintélyelvű rezsim céljaival, mindaddig, amíg tettükben megfelelnek a vezetés akaratának (betartják a törvényt).
Jómagam ugyan támogatom a liberalizmust, és támogatom az egyén minél nagyobb szabadságát (amíg nem korlátozza mások szabadságát), és a lehető legkevesebb hatalmat az állammal szemben, de tudom, hogy amit jónak tartok. politikai rendszer nem ilyen, de minden ország számára megfelelő.
Mert olyan országokra is van példa, ahol jól működik a tekintélyelvűség, ilyen például Szingapúr (legalábbis gazdasági szempontból). Március 29-én, vasárnap temették el Lee Kuan Yew-t, azt az embert, aki harminc év alatt tekintélyelvű módon virágoztatta Szingapúrt. A brit gyarmatosítás után Szingapúr a harmadik világ szegény országából a világ egyik legvirágzóbb országává fejlődött. Szingapúr kikötője a világ egyik legforgalmasabb kikötője. Az egy főre jutó jövedelem a nyugati országokéhoz hasonlítható.
Lee Kuan Yew úgy vezette országát, mint egy üzletet, és ezt sokak szerint csodálatra méltó módon tette. A különbség azonban Prayuthoz képest az, hogy Lee a közgazdasági tanulmányai után jogász lett, és nem katona.
Thaiföld demokratikus kormányainak az elmúlt években nem sikerült felszámolniuk a korrupciót, és nem sikerült gazdasági fellendülést elérniük. Az önérdek, a rossz gazdálkodás, a populizmus és az opportunizmus mély gazdasági és pénzügyi mélypontba sodorta az országot. Üres a kincstár, és akadozik a gazdaság.
A lágy gyógyítók büdös sebeket csinálnak, ezért a thaiföldi problémák kemény és közvetlen megközelítésére van szükség. Lehet, hogy egy olyan tekintélyelvű vezető, mint Prayut, mégsem olyan rossz lehetőség?
Egyetért vagy nem ért egyet ezzel? Akkor válaszolj a hét kijelentésére: A tekintélyelvűség jót tesz Thaiföldnek!
Hogy lehet ezt jóváhagyni, a férfi 5 év börtönt akar kapni, ha felmutat egy fél ládát, háborús övezetet csinált a strandokból, a tuktuk és a jetsky maffia folytatódik, mint mindig, most is be akarja zárni a rácsokat déli 12 órakor.
Elvileg szerintem minden olyan kormányzati forma, ahol az esélyegyenlőség és a valódi szabadság mindenkinek megfelel.
Szerintem a legkegyetlenebb államforma a liberalizmus, ez a szabadság képét festi, de valójában ez a "szabadság" csak keveseknek jár.
A hatalom ugyanolyan függőséget okoz, mint a pénz (sokkal jobban függőséget okoz).
A legtöbb embernek sosem lesz elege belőle.
Ahol Szingapúr gazdaságilag jól szervezett volt, a lakosság szabadsága korlátozott volt.
A másik példa azonban Észak-Korea.
Ott is az abszolút hatalom uralkodik, és a lakosság éhen hal.
Több ország volt, ahol az abszolút hatalom nem járt sikerrel.
Szinte sehol nem járt sikerrel.
Nem Németországban, nem Oroszországban, nem Kínában, nem Japánban stb.
De Montesquieu a hatalmi ágak szétválasztásáról beszélt, én magam inkább a 4en látom, ahol a nép ítélkezik a Bírák felett, akkor teljes lenne a kör?
Hugo de Groot a háború és béke törvényéről (iure belli ac pacis) beszélt a nemzetközi jogról.
Sokat gondolkoztak már rajta, de egyébként is 1 személy vagy csoport ereje "mindig a Freedom for the People vége".
Engem is mindig meglep, amikor ezek az emberek szemrebbenés nélkül azt mondják: "Népünk boldogságáért van", hogy egy ország átlagembere nem tud-e részt venni a döntéshozatalban!
ÉS EXPATOK!Igen szerintem kívülállók is mondhatnak valamit.Egy modern társadalomban a Világ is hozzátartozik,nincs olyan ország amelyik megengedheti magának,hogy elszigetelje magát anélkül,hogy Diktátor szintre süllyedjen
Az idő eldönti, de a demokrácia egyre törékenyebbé válik a világban
Amíg maguk a thaiak nem akarják, és még mindig annyi a korrupció, addig semmi sem fog változni.
Az én autonóm reflexem, akárcsak a nyugati demokráciáké (USA, Európa), alapvetően a helytelenítés. Mégsem látja igazán azokat a nyugati demokráciákat, amelyek ragaszkodnának a (súlyos) szankciók bevezetéséhez. Miért? Valószínűleg azért, mert látják, hogy úgy tűnik, nem igazán van könyörtelen diktatúra és az alternatíva: a parlamentáris demokrácia leginkább megbénította ezt az országot.
A parlamentáris demokrácia főként civilizált országokban működik, ahol bizonyos fokú jövedelemegyenlőség, jó szociális szolgáltatások, csekély korrupció vagy egyáltalán nincs korrupció. Ezek az előfeltételek itt hiányoznak, így a (mérhetetlenül) gazdagok és/vagy korruptak sokszor, mondjuk kétes jogi szabályozások alapján pereskednek minden szegény politikai ellenfelükkel díszes ügyvédeikkel. És a nap végén csak megvan az útjuk / erejük. Miért a demokrácia?
Thaiföldön élek és dolgozom, és tényleg nem találkoztam senkivel, aki panaszkodott volna a kialakult helyzet miatt. Ez nem azt jelenti, hogy azok az emberek nincsenek ott, de akkor is. Éppen ellenkezőleg, a legtöbben nagyon dögösnek és szexinek tartják a hadsereget, és szeretik megmutatni, hogy támogatják.
Ebben az országban a viták nem személyes költségvetésről, szabad orvosválasztásról és egyéb ilyen luxusügyekről szólnak. Ez egy idős emberről szól, aki havi 500 THB (13 euró) AOW-t kap. Míg a köztisztviselők nagy házakban laknak, nagy autókat vezetnek stb. Találd ki, hogyan lehetséges ez?
Én is úgy gondolom, hogy az ország legtöbb lakosának a génjeiben rejlő korrupció (a felmérések szerint a lakosság 75%-a helyesli) minden rossz gyökere. Ezzel egyetlen parlament vagy diktatúra sem tud versenyezni. Amíg a hadsereg rendet, struktúrát teremt, és kapkodni kezd, addig az itteniek az adott körülmények között ezzel már régóta meg vannak elégedve.
A megoldás? Ki tudja, megmondhatja……
Nos, nem élek és nem dolgozom Thaiföldön, de rendszeresen ott vagyok, és rengeteg panaszt és kritikát hallottam a hétköznapi thaiföldiektől. Ez csak attól függ, hogy kivel foglalkozik, és eltekintve attól, hogy a thai állampolgár számára nagyon kockázatos lehet kritikát megfogalmazni, természetesen nem teszi ezt spontán módon az első kapcsolatfelvétel során, természetesen nem egy faranggal. A demokráciának minden országban más a tartalma és jelentése, de számomra soha nem tűnik az emberek akaratának, hogy megpróbáljuk elhallgattatni a kritikát egy esetleges hosszú ideig tartó romos börtönben való tartózkodás miatt. Véleményem szerint a tekintélyelvű vezetés, mint kormányzati forma határozottan NEM megoldás. Észak-Koreát már említették ebben az összefüggésben, de nem is olyan régen Pol Pot rémuralmat vezetett Kambodzsában, és Mianmar (Burma) csak a közelmúltban vált demokratikusabbá. Hány afrikai országnak nincs „vezetője”, akik évekig abszolút hatalommal bírtak, és a „szeretett” nép rovására gazdagodtak. Most nem akarok összehasonlítani Thaiföld jelenlegi uralkodójával, de minden kormánynak elszámoltathatónak kell lennie / egy választott parlamentnek kell ellenőriznie. Egyébként ma olvastam ezen a blogon, hogy Thaiföld közeledést keres Oroszországgal, amelynek olyan vezetője van, aki szintén nem szereti a kritikát, és nem veszi túl komolyan az „emberi jogok” fogalmát. Számomra veszélyes fejleménynek tűnik!
Rendszeresen találkoznak thaiföldiekkel, akik kritizálnak, csak nem teszik ezt nyilvánosan, érthető, mert mielőtt észrevennéd, évekig zárt rácsok mögé kerülsz, miközben csak azt mondod, hogy más a véleményed, mint az uralkodó(k).
Igen, ez is Thaiföld…
Soha nem adhatod meg az igazi választ, ha Thaiföldön éltél.
Számomra nem tűnik értelmesnek (veszélyes)
A politikai rendszerek jönnek és mennek. Ezt tanítja a történelem. Annak ellenére, hogy azon a véleményen vagyok, hogy a nyugati parlamentáris demokrácia nem igazi demokrácia, a történelem azt mutatja, hogy a parlamentáris demokrácia széles körű támogatottságot élvez. Kétlem, hogy a parlamentáris demokrácia gyenge rendszer lenne. Európában a parlamentáris demokrácia a második világháború után viszonylag pozitívan fejlődött. Békét, stabilitást, gazdasági növekedést és szabadságot hozott. A jelenlegi gazdasági válság ezen nem változtat. Ellenkezőleg. Az emberek tudomást szereztek a túlzásokról, hogy kezelni lehessen őket. Senki sem tudja, hogy a demokrácia kitart-e még évekig. De a világ összes politikai rendszere közül a demokrácia nyújtja a legtöbb garanciát a jólétre, a jólétre és a szabadságra. Ez a hármasság a boldog ember alapja.
Véleményem szerint egy tekintélyelvű rendszer mindig kudarcra van ítélve. A tekintélyelvű rezsim előbb-utóbb a szabadságjogok elnyomásához és a lakosság félelméhez vezet. Előbb-utóbb egy nép fellázad ellene, nem önként, hanem rosszindulatúan. Nézzük csak az arab országokat. Az a szomorú, hogy az egyik országban meghallgatják a lakosságot, és kialakul a demokrácia kezdete, míg egy másik (szigorúan tekintélyelvű) országban pusztító polgárháború robban ki.
A jelenlegi politikai helyzetben úgy tűnik, hogy Thaiföld a fejlődő, cseperedő demokráciából az 1932 előtt létező tekintélyelvű rendszerbe csúszik. Prayut az a (katonai) ember, aki ezt főként irányítja. Ezen nem változtat az a tény, hogy a politikai pártok évek óta veszekednek egymással. Egyetlen nemzet sem képes egy nap alatt demokráciát létrehozni. Hollandia is ezt csinálja régóta. Vagy elfelejtettük, hogy Hollandia messze volt a demokratikustól a második világháború előtt? Hogy Wilhelmina egykori királyné 1948-ban éppen azért mondott le, mert le kellett mondania tekintélyelvű hatalmának nagy részéről?
A thai királynak is fel kellett adnia tekintélyelvű hatalmát 1932-ben. A thai király ma már nem több, mint szimbólum. Nincs többé hatalma. Ám ahol Európában a hatalom az uralkodókról az emberekre szállt át, Thaiföldön a fiatal demokráciából Prayut jelenlegi tekintélyelvű hatalmává fejlődött.
Tegnap válaszoltam az április 8-i, szerdai hírre a 44. cikkel kapcsolatban. Erre szeretnék utalni. https://www.thailandblog.nl/nieuws-uit-thailand/8-april-2015/
Lehet, hogy meglehetősen keményen és pragmatikusan hangzik, de úgy gondolom, hogy a kijelentés megérdemel némi elismerést.
Mihez vezetett a parlamentáris demokrácia Thaiföldön? Több politikai probléma, mint bármi más. Személyes érzésem a jelenlegi miniszterelnökkel kapcsolatban, hogy jó szándékai vannak, és az is, hogy nem nagyon akar hallani az ellenkezésről. De évek óta tartó problémákkal küzd. Kár, hogy egyes országok hátat fordítottak neki, és ennek következtében egyenesen a politikusok karjaiba kergették, ahol egyesek talán nem látják – Oroszország és Kína.
Remélem, hogy ez a miniszterelnök:
1. felszámolja a korrupciót (korrupt hivatalnokok kiabálása a legkisebb korrupció miatt)
2. biztosítja, hogy a gazdaság jobban teljesítsen
3. és ebből következően biztosítja a lakosság javulását
Szingapúrt nemrégiben eltemetett miniszterelnöke tekintélyelvűen vezette egy harmadik világbeli országból a világ tetejére mindössze 1 generáció alatt. Ha Szingapúr képes erre, akkor Thaiföld és bármely ország meg tudja csinálni. Ehhez erős vezetőre van szükség, és – azok sajnálatára, akik irigylik – ez nem igazán egyeztethető össze egyes szabadságjogokkal, ahogy itt Európában ismerjük.
Remélem, néhány éven belül kivándorolok Thaiföldre, és kíváncsi vagyok, mi változott majdnem egy év után. Milyen most az élet Thaiföldön a helyiek és a farangok számára?
Bruno, konkrét kérdést teszel fel, állandóan Thaiföldön élek, a puccs óta nem sok változást láttam Thaiföldön.
Különböző jövedéki adókat emeltek, korrupt személyeket tartóztattak le és bíróság elé állítanak, néha azt hiszem, ez is a politikai hatalmi játszma része.
Tudom, hogy még mindig van korrupció, több szinten, egyébként a puccsból nem nagyon lehet észrevenni, Thaiföldön élő emberként persze olvasok-hallok olyan dolgokról, amik országszerte zajlanak, akár boldoggá tesz, akár nem , akár egyetértek, akár nem, olvasom és hallom, beszélek róla másokkal is, thai nyelven is, de ez van, a thai embereken múlik, hogy az általuk szükségesnek ítélt változtatásokat meghozzák, röviden Thaiföldön élőként. magam nem tapasztaltam semmilyen észrevehető változást, mivel sok éve Thaiföldön voltam, mielőtt Thaiföldre költöztem.
Maradjon távol a politikai tevékenységtől, és még mindig elmehet ide, mint 15 évvel ezelőtt, egyáltalán nem fontolgatom Thaiföld elhagyását.
Ez elkülönül az euró összeomlásától, ami egy teljesen más történet, de itt nem releváns.
Sok sikert kívánok a thaiföldi emigrációhoz.
NicoB
Szingapúr és Thaiföld nem hasonlítható össze. A szingapúri politikai kultúra (a városállam létrejötte óta) teljesen más. Számos politikai kifejezés (autoriter uralom, demokrácia stb.) zűrzavarhoz vezet, mert különböző módon értelmezhető.
Néhány alapvető különbség Szingapúr és Thaiföld között:
1. Bürokratikus hagyomány. A konfuciánus hagyományokkal rendelkező ázsiai államokban gyakran erős a bürokrácia. A kiválasztási eljárás meritokratikus. Tehát Szingapúrban és Kínában a vezető pozíciókban jónak kell lenned abban, amit csinálsz. Thaiföldön a kapcsolatok gyakran fontosabbak.
2. Nyomja meg a kazánt. Szingapúr soha nem látott nyomást tapasztalt, hogy sikeres független állammá fejlődjön. Thaiföld soha nem tapasztalt ekkora nemzetközi nyomást. Az eredmény még zavarosabb.
3. Nyitottság. Szingapúr kitárta kapuit, és továbbra is a magas színvonalú tudás importján van a hangsúly. A szingapúri diákokat angolul tanítják. Thaiföld lényegesen kevésbé nyitott, és inkább saját hagyományainak megőrzésére összpontosít. Thaiföld ezért kevésbé hozzáférhető és nemzetközi. A változás jelei azonban láthatóak.
Thaiföldön és Szingapúrban egyaránt enyhén autokratikus kormány van. A stabilitás fontos a thai gazdaság fejlődése szempontjából. Thaiföldnek azonban fontosnak tartom, hogy professzionálisabbá tegye a bürokráciát. Ennek része a korrupció fokozatos felszámolása. Ehhez kultúraváltásra van szükség, ami legalább 20 évig tarthat. Oroszország is jó példa egy olyan államra, ahol a korrupció bénító hatásáról több mint száz éve panaszkodnak, és a korrupció mértéke továbbra is különösen szélsőséges. Ennek oka, hogy a korrupció rendszerré vált. A független sajtó nélkülözhetetlen a korrupció felszámolásához.
Egy országban lehet olyan felépítés, hogy a kevésbé jó megoldások közül kell a legjobbat választani.
Egy olyan országban, mint Thaiföld, ahol a gazdag elit és a nagyobb szegény többség közötti kapcsolatok olyan távol állnak egymástól, és ráadásul a lakosság nagy része nem érti, mit jelent az általunk ismert valódi demokrácia, ott is lesz. a jövőben egy szabad választás, a problémák már láthatóak.
Véleményem szerint a legfontosabb tennivalók a következő években egyebek mellett a korrupció elleni küzdelem, a hatályos törvények szigorú ellenőrzése, a színvonalasabb oktatás, a jól kontrollált, emberhez méltó bérfejlesztés. , valamint a lakosság megismertetése a valódi demokrácia normáival, amit természetesen lehetőség szerint mielőbb előnyben kell részesíteni.
Én általában nem egy autonóm kormány híve vagyok, hanem a demokrácia thaiföldi formája, amihez állandó nyugtalanság társul, és a korrupció sem megoldás.
A tekintélyelvűség szükséges a korrupció felszámolásához, mert a demokrácia túl gyenge ahhoz, hogy kielégítse ezt a szükségletet
hogy jó vége legyen.
Nem olyan ez, mint Belzebubbal kiűzni az ördögöt?
Feltételezve, hogy Prayutnak jó szándékai vannak, úgy gondolom, hogy a totalitárius uralom időszaka lenne a legrövidebb módja annak, hogy alapvetően jó irányba változtassunk Thaiföldön.
Azonban… Prayutnak nincsenek vezetői egy ilyen váltáshoz. A rendõrség, a hadsereg, az országos és az önkormányzatok csontig rohadtak, képtelenség és akarat miatt képtelenek megtenni a szükséges intézkedéseket... önmaguknak megvágása lenne, és pozíciójukat gyakran nem a képességeik alapján szerzik meg. Az Elliot Ness-szerű figurák, akikre Prayutnak szüksége van, egyszerűen nincsenek Thaiföldön, és így nem jut tovább néhány lényegtelen rendeletnél, amelyek szintén rövid életűek, mint újra és újra kiderül.
.
Azt feltételezni, hogy egy katona, aki fegyver erejével megfoszt egy demokratikusan megválasztott kormányt és parlamentet minden politikai hatalomtól, és félretolja, hogy aztán minden hatalmat magához vegyen, jó szándékkal rendelkezik, az (bocsáss meg nekem ez a kifejezés) az ördög kéri. Akinek van érzéke a történelemhez, az tudja, hogy Prayut előbb-utóbb megbotlik, és még több nyomort hagy maga után.
Egyetlen demokrácia sem jutott el addig, amilyen, próba és hiba nélkül. Időbe telik egy jó demokratikus struktúra kialakítása. A már birtokában lévő hatalommal bölcsebb lett volna befolyását felhasználni a felek összefogására Thaiföldön. Azzal, hogy félretette a politikát, és maga vette át a hatalmat, Prayut zaklatott vizekre lépett. Hatalma megszilárdítása érdekében Prayut továbbra is korlátozza a szólásszabadságot, amíg senki sem fél attól, hogy kifejtse véleményét. Példák bővelkednek.
Jól látta ezt a volt hadseregfőnök, amikor az előző puccs után nyilvánosan bocsánatot kért, és jelezte, hogy egy puccs nem oldja meg Thaiföld problémáit. Thaiföldnek egy nemzeti egységkormányra van szüksége, amely képes végrehajtani az emberek és a politikusok által támogatott reformokat, és ezért széles körű támogatásra számíthat. Prayut megragadta ezt a lehetőséget Thaiföldtől puccsával.
Először is Szingapúr egy szörnyű országnak tűnik számomra minden szabadság nélkül, és Thaiföld a feudális szempont ellenére ésszerűen kezelhetőnek tűnt. Fokozatosan azonban rájövök, hogy Thaiföld még plurokratikusabb, mint gondoltam, és mindig is kvázi demokratikus volt.
Thaksin csak a saját klikkjét akarta hatalomra juttatni azzal, hogy „kenyeret és cirkuszt” ad a szegény északnak, és maga mellé állította a korrupt rendőrséget. De nem számolt a hatalmas hadsereggel, amely ezt nem engedi, és azt akarja, hogy az ország 100 évre visszamenjen a kormányzásban, amint azt Khun Péter világosan látja.
Csak ez a diktátor a pénz hatalmáról is szól és ezért remélhető, hogy valahogy elég demokratikus erő tud kialakulni, hogy véget vessen ennek a tekintélyelvűségnek, de mi van. És a korrupciót nem is említettem. Szomorú vagyok szeretett "Szabad Thaiföldem" miatt.
Moderátor: A nyilatkozat Thaiföldről szól, nem Hollandiáról.
Az olyan országok, mint Thaiföld, nem működhetnek megfelelően a jelenlegi demokratikus modellünk szerint. Thaksin férfias putter volt, és nehéz kézzel sikeresen uralkodott, most pedig Prayut, mert erre égető szükség volt, különben a dolgok végre kicsúsznának a kezéből. Thaiföld a polgárháború küszöbén állt, és szerencsére Prayut és emberei a megfelelő időben érkeztek, hogy sürgősen rendet tegyenek, ami sikerült is neki. Csendes, és a gazdaság úgy működik, mint még soha, erős bahttal. Csak az osztályzatok és az eredmények számítanak, és a Prayut osztályzata szilárd 8.