Koh Tao gyilkosságok: Razzia éjszakai klubban, ázsiaiak gyanúsítják
Ki ölte meg Hannah Witheridge-t (14) és David Millert (23) szeptember 24-én, vasárnap éjjel? Vagy: ki ölt, mert a rendőrség gyanítja, hogy többen is érintettek. Erre egy cigarettacsikken talált DNS-ből következtet. Két ember DNS-ét találták rajta, és ez a brit spermiumnak felel meg.
Csütörtök este a rendőrség megpróbálta rekonstruálni az eseményeket az AC bártól, ahol a két áldozat volt, a tetthelyre sétálva. Egy négyzet alakú fabotra bukkant, ami lehet a második gyilkos fegyver. Lábnyomokat találtak a közeli kertben. Abból a kertből származik a másik gyilkos fegyver, egy kapa.
A kutatás fókusza az ázsiai külföldi munkavállalókra helyeződött át. A gyilkosság idején tíz halászhajó horgonyzott a sziget mellett. Hatan már hajóztak. Minden hajó legénysége ismert. Tegnap 25 migráns lábbelijét hasonlították össze a kertben lévő nyomatokkal.
Tegnap is razziát tartott a rendőrség egy szórakozóhelyen. Kábítószereket és vegyszereket foglaltak le, amelyeket a tetthely közelében talált cigarettacsikkben talált vegyszermaradványokhoz fognak hasonlítani.
A rendőrség arra kérte az amerikai FBI-t, hogy használja fel fejlett DNS-technológiáját. Különbséget tud tenni faj és nem között, ami segíthet a thaiföldi nyomozóknak abban, hogy célzottabban keressenek gyanúsítottat.
(Forrás: Bangkok Post, 20. szeptember 2014.)
Photo: A turistarendőrök röpiratokat osztanak ki a szigetet elhagyó turistáknak.
Korábbi üzenetek:
Koh Tao gyilkosságok: A nyomozás holtpontra jutott
Koh Tao-gyilkosság: A szobatárs áldozatát kihallgatták
A brit kormány figyelmeztet: legyen óvatos, ha Thaiföldön utazik
Két turistát megöltek Koh Taon
A bűncselekményekkel kapcsolatos nyomozást zárt ajtók mögött kell lefolytatni, nem szabad időkényszernek lennie, és nem terjedhet ki a gyanúsítottak állampolgárság szerinti profilalkotására, kivéve, ha erre egyértelmű jelek mutatkoznak. Ez a darabolás.
Egyszer és szintén nem értek egyet.
A bûncselekmény kivizsgálása az igazság kiderítésérõl szól, de más érdekekrõl is, például a hozzátartozói érdekekrõl, a jelenlegi látogatók, fogyasztók biztonságáról és bizonyos esetekben a bûncselekmény elkövetési helye szerinti ország érdekérõl is. Ezért kompromisszumot kell találni a gyanú, a bizonyíték, valamint a magán- és közérdek között. Meg kell jegyezni, hogy Thaiföldön az emberek minden bizonnyal másképp gondolkodnak a gyanúsítottak érdekeiről, mint sok nyugati országban.
Azt hiszem, túl messzire megy, ha a dolgok állását káosznak nevezzük. Ami silány munka – szerintem – az az MH17-es lelövésének nyomozása. A legcsekélyebb bizonyíték sincs arra, hogy az oroszok felelősek ezért a drámáért, és a bevezetett szankciók nemcsak az oroszokat érintik, hanem sok nyugati embert és vállalkozót is. A drámának az eddig hirdetetttől eltérő magyarázata – bizonyíték nélkül – zavarba ejti a Nyugatot, és ez a másik magyarázat (még ha igaz is) ezért soha nem fog jönni.
Moderátor: Kérlek, ne chatelj.
Ha ez túl sokáig tart, hamarosan elővarázsol valakit a kalapból, aki be is vall, attól tartok. Ha ezt az ügyet nem oldják meg, az arcvesztést jelent mindenki számára, beleértve a miniszterelnököt is. Az igazság ekkor másodlagos jelentőségű.
Prayuth tegnap megismételte: „Nem állt szándékomban senkit megbántani. Túl gyorsan beszéltem a nyomás miatt. Csak óvatosságra akartam mindenkit figyelmeztetni, mert nagyon sok rossz, be nem jelentkezett vendégmunkás (migráns) bujkál itt'. Írd meg kommentbe az alábbi szöveget: "Ó fiú….."
Prayuth egyszer írt egy szakdolgozatot, amelyben a vendégmunkásokat "nemzetbiztonsági fenyegetésnek" nevezte.
http://asiancorrespondent.com/author/siamvoices/
Az eredmény általában öngyilkosság. Szép és könnyű a thai rendőrség számára, az ügy lezárva. Szégyen, ahogy itt haladnak, 4 nap múlva lábnyomokat találnak, és mindig feltűnő, hogy nem thai gyanúsítják.
Lehet, hogy egyesek szerint alábecsülöm, másoknak túlbecsülöm, de első pillantásra úgy gondolom, hogy a thai rendőrség alaposan kivizsgálja ezt a gyilkossági ügyet.
Úgy gondolom, hogy a korábbi büntetőügyekben korábban gyorsabban minősítettek egy-egy ilyen ügyet, most viszont tovább kutatnak (nyilván nem olyan szakmailag, mint a mi nyugati mércénk).
Az, hogy itt egyesek azzal vádolják a rendőrséget, hogy nem a saját lakosságukon belül keresik az elkövetőket, véleményem szerint egy másik tipikus savanyú reakció, amivel itt Nyugaton gyakran találkozunk: mindig a szegény migránst okolják.
Vagy olyan emberekről van szó, akik nem veszik észre, hogy Thaiföld még mindig az egyik legkellemesebb ország a világon élni (a legkevésbé kellemetlen lehet, hogy jobban hangzik)?!
Remélhetőleg megtalálják ezeket az elítélendő alakokat, így biztosan nem kell aggódnunk a büntetésük végrehajtása miatt (a thaiföldi emberek másképp vélekednek erről, mint mi Nyugaton).
Kedves emberek,
A fenti megbeszélésen kívül:
Én vagyok az egyetlen újságíró Thaiföldön, aki az elmúlt húsz év legrosszabb thaiföldi britek elleni gyilkosságáról tudósított, és ezen a héten ismét összeszorult a szívem abban a „nem többé” érzésben.
http://www.andrew-drummond.com/2014/09/ko-tao-murders-thailands-legacy.html