„A házfiú második csapdája”; Watcharwan novellája
Ploi házszolga
– Ploi! Pup!'……. – Ploi? Helló, valakinek ki kell nyitnia a kaput! Az autó itt van!
A ház asszonya odakiáltott Ploinak, amikor abbamaradt a dudálás. Ploi ledobta a kerti ollót a gyepre, és a kertkapuhoz rohant. Egy falka házikutya megelőzte. A vezérkutya előbb ért a kapuhoz, mint a közönséges kutyák; az európai fajhoz tartozott, magas és erős volt. A kis thai kutyusok utána rohantak, hogy üdvözöljék gazdájukat.
Meg akarták mutatni, mennyire örülnek, hogy a gazdi visszatért, hogy távollétében teljesítették a kutya kötelességüket, és jól őrzik a házat. Ploi kinyitotta a kaput, és közvetlenül a kocsi mögött bezárta, hogy a mutók ne érintkezhessenek a benne lévő udvarias kutyákkal.
A ház gazdája kiszállt, köszöntötte a juhászkutyát, mint mindig, majd az izgatott többi kutyát, akik türelmetlenül várták, hogy részt vegyenek a simogatásban. Aztán megkérdezte Ploit, mint minden nap: – Megfelelően elkészítetted a juhászkutya vacsoráját? – Természetesen, uram – válaszolta Ploi, időnként meggyőződéssel, olykor tétovázva a kutyának félretett hús minőségét illetően. A hús néha olyan finom volt, hogy Ploi maga is megette…
– Készítsd elő a trágyát az orchideáimnak, Ploi! Az úr még nem mondta, és hallotta, hogy Mrs kiált a konyhából: „Ploi, Ploi, gyere ide gyorsan…” Mister egy kézmozdulattal világossá tette, hogy Ploinak sietnie kell. A gyerekek iskola után már megmosakodtak, fel voltak öltözve, és a kertben játszottak. Rose ápolónő a karján tartotta a család legfiatalabb tagját, és elment vele játszani a kertbe. Ploi titokban és sóvárogva nézett rá, és arról álmodott…
Rózsa
Rose 14 éves volt, de bájos lány lett belőle. Ploi is fiatal volt: 17 éves. Sietett, hogy elvégezze a munkát, amelyet a háziasszony bízott meg vele. És még nem fejezte be, amikor a ház ura az orchideákhoz hívta. Ploinak minden növényt műtrágyával kellett permeteznie, beleértve a nagyon drágákat is. És akkor a háziszolgának nagyon gyorsan ki kellett nyitnia a kaput, hogy beengedje a háziasszony nővérét, aki az autójával látogatóba jött.
Nem sokkal ezután „Őfelsége” belépett a kertbe, és felfedezte a kerti ollót a gyepen; és elkezdett rászólni Ploira. Korábban hangosan és egyértelműen elmondta a háziszolgának, hogy veszélyt jelent a legkisebbekre is. Ploi mélyen meghajolt, amikor rámutattak. Mert lehet, hogy a gyerekek megsérülhettek és tetanuszosak lettek…
Igen, a munkahelyi légkör mozgalmas volt. Sok embert kellett egyszerre kiszolgálni, aztán csinálnak egy ilyen ütőt. Ez annyira feldühítette, hogy a lemondásra gondolt. De Rose tiszta tekintete, telt ajkai és édes orra megnyugtatta. Rose miatt a fogát csikorgatná és kitartana.
A szakács Somnuk
Amikor Ploi elment a konyha mellett a kerti ollóval, Somnoek szakácsnő nagyon barátságosan bólintott neki, ami egyértelműen kifejezte érzelmeit a háziszolga iránt. Ettől Ploi félénk lett. – Milyen levest eszünk ma? – kérdezi kedvesen, de kissé távolságtartóan. – Félreteszek neked egy teli tányért. Kapsz pluszt, de csak te – mondta nagyon udvariasan.
Ne erőltesd így magad, gondolta Ploi. Undorral nézte a termetes, 25 éves Somnuk beesett kis arcát, kidülledt békaszemekkel. Mindig első osztályú ételeket susogott neki.
A Ploi Thaiföld északkeleti részéből származik. Szülei földművesek, hét testvére van. Otthon a hatodik. Azért jött Bangkokba, hogy sofőr legyen. A brókerirodában megkérdezték, mióta vezet autót. Amikor őszintén azt válaszolta, hogy soha nem vezetett autót, kinevették, és elhelyezték cselédnek és kertésznek ehhez a családhoz. Nem, vezetni nem volt szabad, de lemoshatta az autókat, és ezt a feladatot nagyon pontosan teljesítette. Lassan kell felfelé haladnod, igaz?
Három hónapi szolgálat után még mindig volt cseléd, kertész és autómosó, de... alkalmanként megengedték neki, hogy megfogja Rose kezét, és a lány bájosan lehunyta a szemét. Ó, az első lépés megtörtént!
Ploinak soha nem volt pénze. 300 baht fizetését ruhákra költötte, és nem tudott semmit megtakarítani. Ellenkezőleg, pénzt kellett kölcsönkérnie Rose-tól, és plusz élelemért megpróbálta Somnuk kegyét kérni. Extra ételt és desszertet kapott tőle, és Somnoek megmutatta, hogy többet akar vele, de ettől egy kicsit megijedt…
Azok a népdalok...
Aznap este Somnuk a fürdőlepedőjében sétált a cselédlakás fürdőszobájába. De tisztázatlan okok miatt elhaladt az ajtó mellett, és belépett a cseléd házába. Ploi az ágyon feküdt, és egy népdalt fütyült. A nagydarab, termetes Somnuk túlzottan bókolt neki a dalaiért, Ploi pedig fütyült még egyet, még egyet és….
Másnap reggel Rose sírt, és többé nem nézett Ploira. Somnuk viszont a tegnapi utolsó dalt dúdolta, és minden holmijukat egy bőröndbe pakolta. Konzultáció nélkül elment Mrs. és Mr.-hez, és Ploi nevében is lemondott, hogy visszamenjen északkeleti otthonukba.
Az Isanhoz
Útközben Ploi így szólt Somnukhoz: „Elment az eszed? Egyáltalán nem akartam lemondani. Miért teszed ezt? Egy piros centem sincs. Miből éljünk? Somnuk büszkén mosolygott. – Több pénzem van, mint Rose-nak, nézze, kétezer baht. Megmutatta neki. Ploi pedig ismét boldog lett. Ha, most gazdagok vagyunk! Milyen szerencse, hogy nem kell többé háziszolgaként dolgoznom. kétezer baht; egy hatalom!
Ploi Somnukra nézett, és a közös jövőjükön gondolkodott. Somnuknak csak egy bátyja volt, aki nemrég halt meg. Szülei mindketten idősek voltak, így nem kellett sokáig törődniük senkivel. Mindent, amit kerestek, megtarthattak maguknak. Somnuk boldog volt, és nagyon csinosnak tűnt. Megteheti, ha szerencséje van.
'Apa! Anya!' Somnuk messziről telefonált, és a szüleihez futott. Az öreg szülők bambuszszárat pucoltak. Somnuk leguggolt, hogy üdvözölje őket. Ploi távolról kissé félénk és félénk maradt.
– Ez az én srácom! Somnuk így mutatta be Ploiját a szüleinek. – És nem jóképű fickó? Jó, nem? Átveheti a bátyám helyét a rizsföldön, hogy hamarabb ki tudjuk fizetni a lakbértartozásunkat.
Forrás: Kurzgeschichten aus Thailand. Fordítás és szerkesztés Erik Kuijpers.
Szerző Watcharwan; Dr. Sitha Pinitpuwadol álneve, 1932. Francia professzor/előadó/fordító a bangkoki Ramkamhaeng Egyetemen. Novellákat ír, különösen a 60-as években. Történetei az Isaan-i emberekről szólnak, akik munka miatt Bangkokba mennek, és gyakran esnek áldozatul hiszékenységüknek.