Kedves olvasók!
Egy múlt heti tapasztalatom nyomán lenne egy kérdésem. Az alábbiakban először bemutatom és kifejtem a kérdésemet.
Múlt csütörtökön meghalt az apósom, és még aznap este feleségemmel egy thaiföldi repülőn utaztunk. Péntekről szombatra virradó éjszaka Khoratba (Bua Yai amphoe) autóztunk, és az első dolgunk, miután üdvözöltük anyánkat (sógor), tömjént égettünk apa koporsójánál.
A ház körül nyüzsgő volt, sok kézzel vették fel a buddhista szertartás előkészítését, a vendégek fogadását és gondozását. A múlt hétfőn megtartott hamvasztás másnapjáig a szerzetesekkel és a családdal tartottak istentiszteleteket, jöttek-mentek barátok, ismerősök. Egész idő alatt egy percnyi csend sem volt a házban és a házban, még éjszaka sem.
Egy korábbi temetésről tudtam, hogy néhány férfi újoncként (nem) csatlakozik a buddhista szerzetesrendhez a hamvasztás napján. Vasárnap a feleségem elmondta, hogy mely férfiak csinálják ezt az apja hamvasztásánál, én pedig azt javasoltam nekik, hogy tegyék ugyanezt. Kellemesen meglepett és lelkes volt, hogy ezt javasoltam, és nincs ezzel egyedül, ellenkezőleg. Valójában mindenki lelkesedéssel és nagy tisztelettel fogadta.
Vasárnap este első lépésként ollóval eltávolították az öt férfi fejszőrzetét (a szemöldökét is). 04:00-kor fel kellett kelnem, és fél órával később két falusi vén kíséretében elhajtottunk egy másik falu templomához. Ennek a templomnak az apátja avatott be minket újoncokká, és felvehettük a narancssárga szerzetesi köntöst. A felszentelés után visszautaztunk a saját falunkban lévő templomba, ahonnan a család által készített étkezés után elsétáltunk az anyósom házához. A koporsót pick-upra tették, és mi, mint újoncok, egy meglehetősen gondosan csomózott kötéllel a kezünkben mentünk a kocsi elé, amely a koporsóval volt összekötve.
A temetés ünnepélyes, szép volt, és ismét nagy számban vettek részt rokonok, barátok, ismerősök. Újoncként a többi szerzetes elé ültünk, és a szerzetesekhez hasonlóan sorra hívtak a kremató előtti helyre, ahol a többi szerzeteshez hasonlóan mi is kaptunk egy borítékot ajándékkal.
A hamvasztás után a saját falunkban lévő templom apátja ismét kifejtett minket, és megengedték, hogy a szerzetesi ruhát a saját ruhánkra cseréljük. Ismét rám tört mindenki tisztelete. De leginkább az üt meg bennem, hogy még a falusiak is a keresztnevemen szólítanak meg, akik ennyi év után idejártak még mindig farangnak szólítanak.
Szépnek és méltóságteljesnek tartottam, hogy így minden szertartáshoz hozzájárulhatok, de sajnos lényegében nem tudom, hogy pontosan mi értelme és értéke (és ki számára) a szerzetesrendbe való belépésem. a hamvasztás. A neten sem találok róla semmit. Kalaptól széléig ki tudna felvilágosítani a temetési szertartás ezen részében? Nagyon hálás vagyok ezért előre is.
Üdvözlettel,
Michel
Thai barátom azt mondta, hogy kötelező, hogy a legidősebb fiú is részt vegyen a közvetlen család temetésén kezdőként.
A jelentéséből úgy tűnik, hogy nincs fia, és mások (általában a családból) ezt érzékelik.
Most, hogy ezt vejeként tette, fiúként tette ezt.
Ezzel kivívtad a család és a falubeliek tiszteletét, és te is közéjük tartoztál!
Ez ismét megmutatja, hogy a thai társadalomban való „részvétel” egészen más dimenziót nyit meg, mint a thai szokások figyelése és gyakran kritikus reagálása.
Részvétem anyósod halála kapcsán.
A karma az ember minden korábbi életében és ebben az életében szerzett rossz és jó cselekedeteinek összessége. A rossz cselekedeteket bàap-nak (bűn), a jó cselekedeteket boen-nek (érdem) nevezik. Amikor meghalsz, a karmád határozza meg, hogyan születsz újjá. Ha sok jót tettél előző életedben és ebben az életedben, és kevés bűnt követtél el, akkor jó karmád van, és újjászülethetsz istenségként vagy fontos emberként. Nagyon rossz karmával állatként vagy rovarként születik újjá, vagy a pokolban kell töltenie egy kis időt. A jó karmával rendelkező nők férfiként születnek újjá (sok nő kívánsága), a meglehetősen rossz karmával rendelkező férfiak pedig nőként születnek újjá. Szerencsére nőként születek újjá.
Nem mindenki, de sok buddhista úgy gondolja, hogy az érdemeket egyik emberről a másikra lehet átvinni. Ezt thaiul Oèthiét song kòesǒn-nek hívják. Látta már azokat a durva fehér pamut tetteket, amelyek egy Buddha-szobrot vagy a király portréját emberekkel vagy házakkal kapcsolják össze: érdemeket is közvetítenek. Ez vonatkozik arra is, ha vizet öntenek egy tálba az imák során.
A novícius vagy szerzetes beavatás nagy érdemeket ad. (A novícius 20 évesnél fiatalabb, sǎamáneen vagy nay; 20 évesnél idősebb, teljes jogú szerzetes, phrá vagy phíksòe). Ezt az érdemet általában az anyára ruházzák át, de halála esetén az elhunytra, hogy nagyobb esélye legyen a megfelelő újjászületésre.
Az én fiamat is felavatták egy napra tizenkét évesen, amikor a legjobb barátja és unokatestvére elhunyt, immár 5 éve…
Kedves Tino!
Szerintem az apósa halt meg, nem az anyósa
Üdvözlettel: Compuding
Kedves Tina!
Köszönjük a választ. Sokkal teljesebbé teszi a képemet.
A nyers pamutszál is a temetési szertartás része volt, több alkalommal. Például az apát prédikációja / beszéde alatt, a hamvasztás előtt mind a (30) szerzetes tartotta a fonalat. A kora reggeli hamutisztítás során, a hamvasztás után a (8) szerzetesek tartották a fonalat. És az urna eltemetésekor is a kijelölt oszlopban a (8) szerzetesek tartották ezt a szálat. Végre ki van feszítve a vezeték a ház körül, most már csak az anyósom, és még mindig ott van.
Üdvözlettel,
Michel
Sajnálom, Michel, az apósa halt meg, és nem az anyósa…
Ez az érdemek átadása másnak, az apának, az anyának vagy az elhunytnak, nagylelkűség, erény, ami nagyon fontos a thai életben (bár nem mindenki tartja be...:)).
Utolsó előtti életében Buddha egy Phra Wet vagy Phra Wetsandon nevű herceg volt, aki mindent odaad mindenkinek, aki kér, még a feleségét és a gyermekeit is… ezt a történetet évente elhangzik a templomokban, különösen Isanban.
Ha feláldozod a saját érdemedet valaki másért, hogy neked kevesebb érdemed legyen, másnak pedig hasznod legyen, az nagylelkűség, de ezt már mondtam...
Nagyon jó, hogy most a keresztneveddel szólítanak meg és nem a faranggal. Amikor az emberek ezt csinálják itt, azt mondom, hogy bosszantónak találom, és hogy a nevem Sombat (gazdag) vagy Chalaat (okos)….:). Aztán soha többé nem csinálják. Ezt nem szabad elvenned. A thaiakat sem szólítom meg "thai"-val..."Hé, thai!" – Szia Thai!
Ó, Michel, Bua Yai (ami azt jelenti, hogy "Nagy Lótusz") már annyira ismerősnek tűnt számomra. A híres író, Khamsing Srinawk (คำสิงห์ ศรีนอก, keresztnevének jelentése "Arany Oroszlán") ott született, és talán még mindig ott él egy farmon, 85 éves. Csak kérdezz. Csodálatos ember, társadalmilag elkötelezett. Gyönyörű történeteit lefordították angolra, én pedig hollandra. Olvas! Akkor még sok mindent megtudhatsz Thaiföldről! Lásd a linkeket:
https://en.wikipedia.org/wiki/Khamsing_Srinawk
https://www.thailandblog.nl/?s=khamsing+&x=32&y=0
megyek olvasni. Köszönöm mégegyszer.
Michel