Fiatalkoromban (Hágában) mindig azt mondták, maradjak távol a rendőröktől. Végül is soha nem tudtad. Thaiföldön ez a meggyőződés megerősödött, mivel az ellenőrzések általában pénzbírsággal jártak, amelyet a „pénzügyi rászoruló tisztek alapjába” adományoztak. Kíváncsiságból most kivételt tettem a Hua Hin-i turisztikai rendőrséggel. Ez az alakulat szemináriumot szervezett a kivándorlók számára.

A Királyi Thai Turisztikai Rendőrséget a külföldiek segítésére hozták létre. Ehhez a haderő tisztjeinek el kell sajátítaniuk a külföldiek nyelvét, míg a kérdéses farangnak némi megértést kell mutatnia a thaiföldi helyzetről. Ez mindkét oldalon probléma. Az Idegenforgalmi Rendőrség tehát úgy gondolja, több külföldi önkéntessel is meg tudják oldani a problémákat. Ezért jött létre a szeminárium, amelyen körülbelül harminc külföldi, ugyanennyi thaiföldi látogató és körülbelül húsz turistarendőr vett részt. Sok vendég volt jelen, például Hua Hin polgármestere, helyettese, a Lions Club és a Női Klub tagjai.

Sikeres szeminárium volt? Nem egészen. A szint megfelelt az előrehaladott bomlási állapotban lévő Alzheimer-kóros betegekének. A fő részt egyenruhás tisztek alkották, akik egymást fényképezték, polgármesterrel vagy más nevezetességgel vagy anélkül.

Egy bírósági hölgy elmagyarázta, hogyan működött ez, és az intézmény összes alkalmazottját fényképezte. Információ, amely szintén (jelen esetben angolul is) szerepelt a kiadott prospektusban. Az írásvetítőn azonban minden lap thai nyelvű maradt. Szóval ásíts.

Ezt követően néhány tisztet az Egyesült Államok Bevándorlási és Vámigazgatási Hivatala írásos köszönőlevelével köszöntött, amiért 2012-ben segítettek letartóztatni Paul Caldwellt, egy amerikai fehérgalléros bűnözőt, aki rendkívül fényűző életmódot folytatott Hua Hinben. A szertartást több tucat fotóval is meg kellett örökíteni.

A szünet (és a jó ebéd) előtt jött egy bevándorlási ellenőr, aki elmagyarázta, hogy minden külföldi látogató pecsétet kap az útlevelébe az országba való belépéskor és egy pecsétet távozáskor is. Ez nagy hír volt…

A férfi nem beszélt angolul, a fordítónak pedig nehézségei támadtak egyszerre németre és angolra fordítani. Néhány jelenlévő külföldi nyilvánvaló kérdéseket tett fel, például mit tegyen, ha kórházban van. Ez abszolút része minden Thaiföldre látogató külföldi kész tudásának, de hát jó.

Izgalom és pánik támadt, amikor egy jelenlévő holland megkérdezte, hogy a turisztikai rendőrség önkéntesének nincs-e szüksége munkavállalási engedélyre. Formálisan ez valóban így van, de a szervezők még nem foglalkoztak ezzel a kérdéssel. A folyosókon aztán elterjedt a történet, hogy a turisztikai rendőrség ad egy kártyát, amit a letartóztatott önkéntes fel tud mutatni.

Ebéd után megpróbáltunk egy kis csapatépítést csinálni, bolond játékokkal. Jó a thai ajándéknak.

Ezt követően a szeminárium résztvevői egyfajta oklevéllel és Tourist Police logóval ellátott sapkával is rendelkeznek. Az érték azonnal világossá vált, amikor a hazafelé tartó forgalom leállása közben fennállt a veszélye annak, hogy egy résztvevőt megállítanak a rendőrök. Vedd fel a kalapod, és hajts tovább, ez volt a mottó. A kupakot a biztonság kedvéért a kocsiban hagyom. És a bizonyítvány is…

5 válasz erre: „A Hua Hin-i turisztikai rendőrség önkénteseket keres…”

  1. Őszinte mondja fel

    Szóval ugyanaz a hülyeség, mint Chiang Maiban, nincs biztosítás veszély esetén, fizesd a saját egyenruhádat, fizesd a saját személyi igazolványodat, nincs munkavállalási engedély, nincs biztonsági mentés az igazi rendőrségtől, ó, jaj, tegyél meg mindent, megteszem. t többé, utána elviszik a feladatra a rot.utca véget ért

  2. francia mondja fel

    Szerintem ez az igazi thai humor. Mi hollandok túlságosan földhözragadtak vagyunk ehhez. mosolyogj tovább szerintem

  3. Simon mondja fel

    Kicsit hülyeség a Thai Királyi Turisztikai Rendőrségtől, hogy ilyen magas elvárásokat támaszt a külföldiekkel szemben. Én személy szerint úgy gondolom, hogy kissé túlértékelik az átlagos farangot. A lehetséges közös társadalmi érdekhez való hozzájárulásra irányuló kezdeményezésnek magának a külföldi közösségnek kell származnia. Az átlagos expat és a thaiföld körülményei, motivációja és elvárásai túlságosan távol állnak egymástól.
    Amíg ez nincs megfelelően koordinálva, a projekt soha nem lesz sikeres. Valójában egy kezdeti konzultáció már arra a következtetésre vezethet, hogy a projekt nem életképes.
    Különben is...a Királyi Thai Turisztikai Rendőrség kapott támogatást egy szeminárium megszervezésére, és így is tettek. Tartalmazza az ebédet és a játékokat. Hollandiában ez egy csésze kávé és egy szelet torta és a játékok, amelyeket Hollandiában szerepjátéknak nevezünk.
    De ez nem változtat azon a tényen, hogy látok lehetőséget arra, hogy egy farang pozitívan járuljon hozzá. De ehhez mindenekelőtt a farangon kellene némi kiigazításra kerülnie. 🙂

  4. Fred Slingerland mondja fel

    Szép pozitív darab Hans, de ha a jelöltek azonos típusúak, akik megtanulták távol tartani magukat a rendőrségtől, akkor az nem ér semmit. Azoknak, akik nem tettek semmit, nem kell félniük a rendőrségtől. „A szint megfelelt az előrehaladott bomlási állapotban lévő Alzheimer-kóros betegek szintjének”.
    Lehet, hogy ez az olcsó humor megnevettet, de elfelejted, hogy te is közéjük tartoztál.
    Hagyja a sapkáját és a bizonyítványát az autójában, és legyen rá büszke. Könnyű az ellenőrzésekhez.

  5. Jack S mondja fel

    Milyen kellemetlen élmény és negatív történet... tipikusan nyugati szemszögből tapasztalva, ahol mindennek úgy kell mozognia, mint a karikacsapás. Vannak dolgok, amik Thaiföldön is így vannak. Te sem beszélsz róla. Természetesen „hivatalosan” munkavállalási engedély kell. De ha önként jelentkezik a rendőrségre, az más eset. Kihívják a lövést! Akkor egyáltalán nem fogsz ilyen kérdéseket feltenni.
    És mi volt a probléma azzal a résztvevővel, akit az a veszély fenyeget, hogy hazafelé megállítanak? Valami rosszat csinált? Mi a probléma, ha letartóztatják? Van ennek valami köze a pozíciójához? Felmentést kapsz minden közlekedésjogi kötelezettség alól ilyen felső határ mellett?
    Mióta itt éltem Hua Hinben, hat-hétszer állítottak meg, és nem azért, mert Farang vagyok, hanem azért, mert normális forgalom volt. MINDENKIT letartóztattak, Thaist és Farangot is. Rajtam volt a sisak, felmutattam a jogosítványomat, és kedvesen megköszöntem, és folytathattam a vezetést.
    Csak egyszer tapasztaltam morcos zsarut, de ez azért volt, mert valami nagyon hülyeséget csináltam, és ez tényleg az én hibám volt. Egy másik alkalommal a barátnőm visszakanyarodott, ahol nem engedték, és megállítottak minket. Az a személy, akit ez a legjobban idegesített, a saját kedvencem volt, és szerinte a thai rendőrség rossz. Az ember csak a munkáját végezte! A babám tévedett.
    Hollandiában egyszer olyannyira üldözött két motoros rendőr, hogy nem mertem jobbra hajtani, mert azt hittem jobbról akarnak előzni. Miután néhány percig nagyon szorosan mögöttem haladtam, meg kellett állnom, és 180 eurós bírságot kaptam, mert túl sokáig vezettem a bal oldalon. A gazemberek okozták ezt! A holland rendszernek meglazult a csavarja... itt legalábbis sokkal humánusabbak a dolgok.
    Széles úton, nagy forgalom nélkül, házak nélkül balra és jobbra, de hivatalosan lakott területen belül nem lehetett 50-nél gyorsabban haladni. 80-al vezettem, megállítottak a rendőrök, 250 eurós bírságot kaptam, és majdnem elvették a jogosítványomat! Észre sem vettem, hogy ilyen gyorsan megyek, és csak egy talán két kilométeres szakasz volt!
    Németországban egy másik sofőr üldözött, üldözött és falnak hajtott, ha nem lassítottam le élesen és nem hajtottam jobbra, aminek következtében összeütköztem vele. Mivel nem álltam ki a veszélyes őrült mellett, 2000 eurós pénzbüntetésre és hat hónapos vezetési eltiltásra ítéltek Németországban. Amikor védekezni próbáltam, a német bíró azt mondta, hogy ilyen jelenetek nem léteznek Németországban, és ha nem tartom be a számat, magasabb bírságot kapok! Az ügyvédem 400 euróval tudta csökkenteni a bírságot... ez volt a számlája utána. Az a sofőr meg akart ölni, de megkaptam a bírságot!
    És akkor az itteni farangok furcsának találják, ha 100 bahtot, kevesebb mint 3 eurót kell fizetniük azért, mert nem viselnek sisakot, vagy nincs náluk jogosítvány... NEVETSÉGES! És milyen rossz, mert fennállt a letartóztatás veszélye. Letartóztatták vagy sem? Vedd fel a kalapod és hajts tovább... akkor igazad van? Egy ismerősöm egyszer büszkén mesélte, hogy egyszerűen áthajtott egy ellenőrzésen. Ez is teljesen tiszteletlen viselkedés!
    Azt sem gondolom, hogy a turistarendőrséget használják a forgalom ellenőrzésére. Segítenek a thai rendőrségnek elmagyarázni a dolgokat a külföldieknek, így talán több megértést mutathatnak ki. Vagy esetleg közvetítő szerepet tölt be a rendőrség és az ügyben érintett külföldi között. Szerintem nem letartóztatni, hanem segíteni… egy kis különbség…


Hagyjon megjegyzést

A Thailandblog.nl cookie-kat használ

Weboldalunk a sütiknek köszönhetően működik a legjobban. Így megjegyezhetjük beállításait, személyre szabott ajánlatot tehetünk, és Ön segít nekünk a weboldal minőségének javításában. Bővebben

Igen, szeretnék egy jó weboldalt