Mindent megtapasztalsz Thaiföldön (39)
Ehhez a történetsorozathoz többször is megkérjük azokat a blogolvasókat, akiknek van valami különleges, vicces, figyelemre méltó, megindító, furcsa vagy hétköznapi Thaifölddel kapcsolatban, hogy írjanak nekünk erről a érintkezés. Saját készítésű fotó egészíti ki, de nem kötelező.
Rob van Koh Chang úgy véli, hogy a szigeten eltöltött nyaralások olyan nagy események, amelyek részben meghatározták az életét. Írt egy kissé filozófiai történetet Thaiföldről általában, és különösen a Koh Chang-i életről alkotott véleményéről.
Ez az ő története:
A szabad emberek földje
Egyszer vitába keveredtem egy randevúval Hollandiában. Miután Thaiföldet népszerű nyaralóhelyként említettem, azt mondta, hogy olyan ember vagyok, aki azért megy Thaiföldre, hogy…
Most már értem, nekem is megvoltak az előítéleteim, az a klisés kép, amíg a barátok rá nem mutattak Koh Chang jobbik oldalára, és igen, már 5 éve nagy örömmel járok oda.
Thaiföldet úgy ismertem meg, mint a leglenyűgözőbb országot a mintegy 40 ország közül, amelyeket meglátogattam. Mindig lenyűgöz, ahogyan itt (együtt) élnek az emberek, ez a rejtély, amibe belemélyedek, és ami elmélyíti az elmémet. Szerintem ez a buddhizmusra vezethető vissza, ahogy itt is tapasztalható.
A mosoly országa az útikalauzok szerint, számomra a szabad emberek országa, a szó szerinti fordítás. Mert hogyan lehetnek szabadok az olyan emberek, akik ennyire szórakoznak. Vagy fordítva, ha nem vagy szabad, nem nevetsz. De a nyugati ember úgy gondolja, még a barátaim is, akik évek óta érkeznek Thaiföldre, ez a mosoly egy póz. Ezt nyilván nem tudjuk elképzelni, igen, a mosoly lehet hozzáállás, akár hamis is, de a turista a gubójában, a csoportjában marad és nem figyel.
Látom, mennyire jól érzik magukat együtt, és látom a szegénység és az elégedetlenség hiányát, vajon ez el van rejtve? Az agresszió elfojtva? Érdekes kérdés egy amatőr antropológus számára. Ha még 20 éves lennék, egy tanulmányt ennek szentelnék. Most megpróbálok együtt érezni az emberekkel, olyannak látni őket, amilyennek látom, ítélet nélkül.
Női társadalomnak hívom, a tisztelet kódszóval, ami számunkra már-már elavult fogalomnak tűnik. Még nőies a forgalom, úgy hajtanak itt, mintha minden más közlekedőnek meg akarnának állni, még ha kutyáról is van szó. És meg is teszik. Nálunk úgy hajtanak, mintha a halálodat akarnák, és néha sikerül is nekik. Természetesen itt is történnek balesetek. Innen az alkoholkorlátozás, szerintem ez a törődés jele, pedig nálunk ez egy olyan régimódi fogalom. Hiszen van biztosításunk és ellátásunk.
Annyiszor, hogy meglepődtem, mert az eszem végén keresgéltem. Egy pillanatra eltévedtem, és hirtelen egy thai ember segít nekem, mintha mindig is ott lett volna. nem láttam őt. Nem tűnik ki, nem erőlteti meg magát, de lát téged.
Persze nyugodtan gondolhatod: igen, egy Farang, meglátják, fontosnak tartják és talán jól jön, pénz. Egyébként a reflexeink teszik a dolgukat, de úgy gondolom, hogy ilyenek, egymás felé is.
„Egy pillanatra eltévedtem, és hirtelen egy thai ember segít nekem, mintha mindig is ott lett volna. nem láttam őt. Nem tűnik ki, nem kényszeríti ki magát, de lát téged.”
Szépen leírt Rob.
Nagyon felismerhető hozzáállás, amit sokszor tapasztaltam magamon, vagy hallottam barátoktól, ismerősöktől.
Autó meghibásodása egy forgalmas visszakanyarban. Már nem tudtam sehova menni. Hirtelen 4-5 thai férfi a másik oldalra lök. Elmentek, mielőtt megköszönhettem volna.
Csodálatosan pozitív történet, amivel teljesen azonosulni tudok. Nagyon várom, hogy újra menjek.
nagyon felismerhető Rob, a thaiak segítenek egymásnak és másoknak, ez a génekben van.
Most a koronaválság miatt falunkban nincs senki, akinek nincs mit ennie.
Ha hétfőn elvesztették az állásukat, akkor kedden mást csinálnak, persze ez részben annak is köszönhető, hogy nincs kormányzati védőháló, de a thaiak nem adják fel.
Igen, ez így van, de hazánkban is sokan szeretnének ilyet tenni, de Thaifölddel ellentétben itt soha nem látott adminisztratív terhekre vagytok kárhoztatva. Thaiföldön sétálhat egyik sávból a másikba. Számunkra ez elképzelhetetlen.
Másrészt itt biztosított és védett, amikor elkezd dolgozni és jogokat szerez. Thaiföldön sok esetben nem ez a helyzet. Akit munkahelyi baleset ér, megrázhatja.
Nagyon jó valami mást olvasni, mint mindig negatív dolgokat a thai emberekről és/vagy a kormányról.
Szerencsére ez a cikk nem tartalmaz gyerekes nyafogást arról, hogy nem lehet sört venni, amikor Zárolás van, nincs nyafogás amiatt, hogy a farangokat pénzgépnek tekintik, nincs nyafogás semmiről és mindenről Thaiföldön.
Thaiföld egy nagyszerű ország, ahol olyan emberek élnek, akik értékelik a tiszteletet. 4 éve élek Thaiföldön. Az első 3 év a vidéki oldalon a Farmers között, most pedig Bangkokban, mindkét területen a lakosság nagyon szociális, barátságos, tisztelettudó és konzervatív.
Köszönöm szép történetedet.
én is Thaiföldön élek, és nagyon élvezem a szeretetet és a kedvességet.
Mindig mindenki melletted áll éjjel-nappal.
És a legszórakoztatóbb is együtt van.
Itt csak nagyon pozitív kommenteket olvasok, inkább a rózsaszín szemüveggel kapcsolatban, ami egyszerűen nem esik le.
De én ezt másképp élem meg, mert a thaiak olyanok, mint a többi ember a földön, vannak jók és rosszak, barátságosak és zord, segítőkészek, amitől megfullad az ember.
Én is szívesen élek itt évek óta, de a tapasztalataim eltérnek a fent leírtaktól.
Valóban emberibb.
Jan Beute.
Kedves olvasók! Gyakran meglepett a zúgolódás és panaszkodás ezen a blogon. arról is, hogy látszólag sok embernek kell valamit perspektívába helyeznie. Ez persze emberi viselkedés, de ahol sokat utaztam, ott szinte tipikus holland vonásként élem meg.
Szerintem ilyen az élet, mindenki megtapasztal dolgokat, óhatatlanul, de te döntöd el, hogyan nézel rá, hogyan beszélsz róla. hadd fogalmazzak egyszerűen. Thaiföldön nagyon meleg lehet, és ha nincs szerencsénk, párás is lehet. Változik ez most a gyakorlatban, ha sokat panaszkodsz rá? Szerintem nem, különben varázsló vagy. A panaszos azonban ezt nehezebbnek élheti meg, mert rosszkedvű. Most tegyük fel, hogy valaki úgy dönt, hogy nem panaszkodik vagy nem panaszkodik emiatt, és nem terhel ezzel másokat. Ettől a gyakorlatban más lesz az időjárás? Természetesen nem. de azzal a más hozzáállással kellemesebb életed lesz. Mások pedig kellemesebb társaságként élnek majd meg.
Tudományos kutatások kimutatták, hogy az emberek a negativitás rabjai (vagy lehetnek). mert a negatív gondolatokkal és panaszos beszélgetésekkel egy anyagot termelsz a fejedben és ez az anyag függőséget okoz. Pozitív gondolatokkal vagy pozitív beszélgetésekkel egy másik anyag is keletkezik. de az az anyag nem okoz függőséget. A negatív gondolkodástól való függést negaholizmusnak nevezik. Egy amerikai Dame Cherié Carter-Scott betekintéséből derült ki. Egész negaholista társadalmak alakultak ki körülöttünk. Hasonlítsd össze azzal a koncepcióval, hogy a jó hír nem kelendő. Az emberek rossz híreket akarnak, dühösek, csalódottak, elégedetlenek, megalázottak akarnak lenni. A jó hír elavult, nem érdekes és sokak szerint nem a való élet.
De az élet olyan, amilyen, egy igazán érett ember (hol találjuk ezt?) maga dönti el, hogyan néz rá.
Thaiföldön is csalódtam, néha megcsaltak, bántalmaztak stb., de ennek ellenére továbbra is élvezem a barátság, a segítség, a kényelem, a szerelem, a humor és az elfogadás élményeit. És sokkal könnyebben választom ezt a pozitív hozzáállást Thaiföldön, mint Hollandiában. Csak azért, mert nem sok embert hallok panaszkodni nekem Thaiföldön. a nép lemondott. És persze aki jót tesz, jóval találkozik. Mindig megdöbbentőnek találom azokat a thaiföldi embereket, akiknek láthatóan sok balszerencséjük van.
Sajnálom a köztetek lévő negaholicusokat.
Finom,
olvasni ezt a „régi” véleményt.
Ezt tapasztalataim megerősítésének érzem.
Minél tovább kommunikálok thaifölddel, annál értékesebbé válik számomra ez a hit.
„Még nőies a forgalom, úgy hajtanak itt, mintha minden más közlekedőnek meg akarnának állni, még ha kutyáról is van szó. És meg is teszik. Nálunk úgy hajtanak, mintha a halálodat akarnák, és ez néha sikerül.”
Soha nem tapasztaltam ilyet Thaiföldön. Pont az ellenkezője.
Jó példa volt, hogy thaiföldi barátom meglepődött, amikor átkelt az úton Hollandiában, hogy leállt számára a forgalom.
Szia Rob vanKkoh Chang!
Jól értem, hogy gyakran jársz erre a szigetre? Persze kevés az út, de annak az egy körgyűrűnek, amely szinte az egész szigetet körülveszi, van egy látványosan veszélyes része egészen délen, azzal a 3 egymást követő rendkívül éles kanyarral. 10 napból háromszor voltam a szigeten, és minden alkalommal, amikor elhaladtam ott, friss rendőri jelzések voltak balesetek után. Nincs hely, ahol „sportosan” meg lehet mutatni, hogy gyorsan átrepülhetsz rajta. A repülés sikeres, de a leszállások elég fájdalmasak.
A sziget igen népszerű a madárlesők körében, mert számos látványosan szép és viszonylag ritka madárnak ad otthont. Otthon, különleges madarak között nőttem fel, ezért van rájuk szemem. de soha nem láttam őket. A legkedveltebb faj, amelynek tovább kellene élnie, egy kicsit úgy néz ki, mint a ritka holland hurka, ahogyan az utolsó ott töltött napon láttam. Az utolsó utam. Épp túl azon a veszélyes ponton. Meredeken lefelé. Egy villanás alatt megláttam, hogy egy egyenesen átrepül az úton az irányomba, és pont abban a pillanatban, nem vicc, LAKÁSOK!!!, az állat a halálba repült a szintén olyan gyorsan ereszkedő kamion szélvédőjének. Szörnyű hang egyébként.
Vissza hozzád Rob. Vezettél már végig azon a keleti úton?
7 éve jártam ott utoljára, szóval minden megváltozott.
Egy bizonyos ponton választhat, egészen délre. forduljon balra, és irány észak felé egy tengeri nomádokkal teli faluba. Sok gólyalábas ház a vízen.Szép.
vagy egyenest és délt választottál annak idején. Még hosszú az út.
A végén az út egy földút volt, hatalmas lyukakat hagyva az eső miatt.
kaland volt. elérkezni még nem a végéhez, de akkoriban az egyetlen lakott részhez.
Azt hiszem, Hat Sai Yao-nak hívták, Long Beachen.
Mintha visszaléptem volna a 60-as és 70-es évekbe. Virág erő. Zavaros bárok és éttermek bambuszból és fonottból. Párnák mindenhol, székek és zsámolyok nélkül. lányok sarongban. Beszéltem (vagy üdvözöltem) néhány férfival, gyakran rastafarival, akik lassú, fűszeres füstben éltek, rendkívül barátságosak és vidámak. Tudatosan távol mindentől. Farang lányok és jól elkülönülő ázsiai lányok keveréke. Nagyon szép ott és különleges. Néhány homoklegytől és az utolsó 5 kilométer járhatatlan úttól eltekintve több hétig is ott maradhattam volna. Még mindig emlékszem, hogy egyetlen mezőn vagy úton sem volt látható bankautomata. Egy kedves hölgy mesélte, hogy néha egyikük a motorral és a különféle bankkártyákkal és PIN kódokkal elhajt egy távoli bankautomatához, hogy sok embernek pénzt vegyen fel. Inkább a Karib-térségben éreztem magam, mint Thaiföldön. Ez kétségtelenül már megváltozott, több üzlet lesz ezen a területen. Mivel a Koh Chang olyan gyorsan fejlődött, és a nyugati oldal meglehetősen tele van.
És ha szereted a csendet és a békét? komppal utazzon Koh Mak-ra, és foglaljon kabint a távol-keleti oldalon lévő kis üdülőhelyek egyikében. Ahol a fekete tengerpart darabja található. Béreljen segédmotoros kerékpárt. Koh Mak-ot szándékosan hagyják úgy, ahogy 20 évvel ezelőtt volt. Kis éjszakai élet. Most van egy ATM. Gyönyörű kis csendes sziget. Fantasztikus strandok. Szenvednek a homoklegyektől és homoki bolháktól, de ezt természetesen egyetlen brosúra sem említi. De fekete homokon nincs ilyen probléma. Ráadásul napkeltekor remekül úszhat azon az oldalon.
Mély sóhaj, szeretnék visszamenni Koh Changra és Koh Mak-ra
Jól mondta Rob, teljesen egyetértek veled, kivéve a forgalommal kapcsolatos idézetedet!
Nőies a forgalom és még egy kutyáért is megállnak!?
Sokat láttam már rúgni egy kutyát, de hagyd abba???? Még egy emberért sem állnak meg! A zebra csak egyfajta műalkotás az úton, és egyébként teljesen használhatatlan.
Szerintem a thaiak szép és segítőkész emberek, kivéve a közlekedésben. A fele lámpa nélkül, bukósisak nélkül közlekedik, rossz irányba vezet, és szerintem itt a legtöbb autónál lehetőség van villogásra.
Érezze jól magát Koh Changon
Kiraboltak Pattayán. A minap kapok egy hívást a szobámban, hogy van valaki a recepción, aki beszélni AKAR VELEM. Megtalálta a táskámat, benne mindennel. Oké, a pénztárca üres volt. Már nem számítottam erre, és már egyeztettem a bangkoki nagykövetséggel. (Ebben a táskában volt többek között az útlevelünk is.) Amikor egy HATALMAS borravalóval meg akartam köszönni a hölgyet, már eltűnt. A neve szintén ismeretlen volt. Szégyen. De szóval Thaiföldről is.