Élni egy izánt (10. rész)

Az Inkvizítornak most egyedülálló lehetősége nyílik egy kis Isaan család átlagos életének követésére. Édes bátyja. Egy tipikus izáni élet, hullámvölgyek, valószínűleg a fő kérdéssel: hogyan építsünk életet ebben a hátrányos helyzetű régióban? Ideje a folytatásnak, az Inkvizítor a múltba visz, egy modern korba, a magát modernnek nevező országba.

Élni egy Isan (10)

Az Inkvizítornak most egyedülálló lehetősége nyílik egy kis Isaan család átlagos életének követésére. Kedves testvére. Egy tipikus izáni élet, hullámvölgyek, valószínűleg a fő kérdéssel: hogyan építsünk életet ebben a hátrányos helyzetű régióban?
Ideje egy folytatásos történetnek, az Inkvizítor a múltba visz, egy modern időben, egy magát modern országnak nevező országban.

Vidám hangulat uralkodik a faluban. Leesett az első eső, nem túl sok, a beígért vihar nem jön be, és az első nedves éjszaka után gyorsan nő a fiatal növényzet. A száraz időszakban levélvesztést szenvedő fafajok is új zöldellést mutatnak, az örökzöld fajok növekedési lendületet kapnak. A virágok nyílni kezdenek, és lélegzetelállító parfüm veszi körül ezeket a bokrokat. Olyan ez, mint egyfajta tavasz a levegőben, valóban trópusi tavasz. A forró napok kellemes hűvös pillanatokkal váltakoznak, amikor felhők vannak. Egy kisebb esőzés után csodálatosan frissítő az illata, a széntüzek és egyéb tüzek állandóan jelenlévő füstje kiszorul.

Az Isaaners természeti emberek, és fel is derülnek. Nehéz életük nem teszi őket komorvá, ellenkezőleg, minden reggel új lehetőségek, új lehetőségek kezdete. Mosolyogva járkálnak és teszik a dolgukat, vidáman beszélgetnek, amit gyakran kitör a nevetés. Megvizsgálják a földjüket, óránként nézik az eget. Jön a rizs szezon. Furcsa, mert az Inkvizítor tudja, hogy könnyen eltelik több mint egy hónap, mire elég víz esik le, az itt eltöltött négy év alatt mindig azt látta, hogy csak április végén kezdik meg a földművelést.

De van még, Songkran közeledik. A thai újév sokkal fontosabb számukra, mint a nyugati újév. Nem csak a fesztivál megünnepléséről szólnak, nem, újra összejönnek a családok: férjek és feleségek, fiúk és lányok, testvérek és nővérek térnek vissza a gyerekekhez, nagyszülőkhöz, erre várnak hónapok óta, erre várnak. dolgoztak. Néhányuk csak néhány napig lesz itt, de mások tovább maradnak. A földeken dolgozni a számukra oly fontos rizskultúra miatt.

Piak és Taai számára is van lehetőség, akár saját földjükön dolgoznak, akár napszámosként segítenek a nagy ültetvényeken. Valószínűleg kombináció lesz, mert némileg kihűlt a lelkesedés, hogy huszonkét rai saját földjüket csak kettesben telepítsék, ami nagyon sok, és soha nem fogják tudni időben befejezni. De ez azt jelenti, hogy ételt és italt kell biztosítaniuk azoknak az embereknek, akik nekik fognak dolgozni. Gyakran tíznél is többen vannak, és mindig vannak köztük „lao-kaosok”, vagyis olyan férfiak, akiknek egyszerűen alkoholra van szükségük.

Nem tűnik soknak, de Piak és Taai számára gondot okoz. Egyszerűen nincs pénzük részvények vásárlására. Van rizs, zöldség és víz, de nincs sertés, hal, csirke vagy főleg ital. De Isaan népe találékony. Taai jelenleg az Inkvizítor számára teljesen ismeretlen ételek bemutatásával van elfoglalva, apránként. Valamit, amit soha nem fog megenni, milyen szagú. A halat, a húst és a befogott pelleteket, például a leguánokat és másokat külön-külön iszapban dolgozzák fel, amely szerinte hónapokig eltartható. Nem kell sem hűtő, sem semmi. És valahányszor esznek egy kis sertéshúst, félretesznek belőle. Ezt a napon hagyjuk száradni, így egy csontszáraz, szívós, sós húsdarabot kapunk, ami szintén könnyen eltartható sokáig.

Sőt, már tervezik: azt akarják, hogy a földjüket utoljára dolgozzák meg. Először máshol fognak dolgozni, és jó eséllyel dolgozhatnak egy gazdag földbirtokosnál. Körülbelül százötven rai van gazdálkodni, és minden évben bérért napszámosokat alkalmaz. Soha nincs szüksége sok emberre, mert természetesen vannak traktorok és egyéb gépek, de néhány segítőre szükség van és marad. Idén pedig Piaknak nagyobb esélye van arra, hogy ott legyen, hiszen korábban sosem volt jogosult.

A férfinak szeretője van. És ez az úrnő Taai legjobb barátja… Igen, ez az első alkalom, hogy az Inkvizítor ténylegesen kapcsolatba kerül a jelenséggel . Természetesen ismerte a szót és a jelentését. Pattayai múltjában gyakran hallani egy korsó alatt, új Isan életében pedig még inkább fulladt beszélgetések során. De valójában soha nem tudva, konkrét neveket ismerve és ehhez ragaszkodni az emberhez. Az Inkvizítor azonnal leül Kemény és Édeshez, aki szintén többet akart tudni róla, és így azonnal le tudja fordítani a finomságot. Mindkét hölgy élvezi az ilyen pletykálkodást, persze szerencsére minket nem zavarnak a vásárlók, délután van, hagyományosan csendben az üzletben. Piak sincs ott, mert akkor Taai sokkal szerényebb lenne.

Sak, így hívják a férfit, most már hatvan felett van. Meglehetősen nagy egy Isaan számára, és nagyon jól felismerhető világos fehér haja miatt. Egy szomszéd faluból származik, és kedvesének hirtelen eszébe jut, hogy ő is ismeri. Alig látja, kivéve a rizseszezonban, amikor nap mint nap vándorol a szántóföldjein és mindent ellenőriz, évek óta ezt csinálja. Tehát a környéken mindenki ismeri, beleértve a kedvesemet is, akinek 12 éves korától be kellett mennie a rizsföldekre.

Flört a hölgyek és lehetőleg fiatal hölgyek felé. Nős, de ez láthatóan inkább érdekházasság, a felesége láthatóan valahol Bangkokban van, nem pedig Isaanban. A társadalmi kontroll által védett fiatal hölgyek könnyű dolgai: gazdagok, ezért nagy tiszteletnek örvendenek, a férfiak körében is. Ha nyugodtan folytathatja a dolgát, az Inkvizítort lenyűgözi a Taai által tanúsított nyitottság. Köztudott volt, hogy időnként hazavitt egy fiatal hölgyet „egy házimunka” elvégzésére. Fokozatosan kicsit megnyugodott, majd elvitt valakit hosszabb időre, rendszeres találkozókra az itt szétszórt számos üdülőhely valamelyikében. És most, hatvan felett, körülbelül három éve dolgozik együtt Taai barátnőjével. Huszonkét éves, mint Taai. És rengeteget mesél Taai-nak, a gyönyörű házról, ahol a férfi él, a számtalan bangkoki utazásáról, az ágyban nyújtott gyenge teljesítményéről. Hanem a nagylelkűségéről is, ami persze sok mindenért kárpótol. Ezért Taai barátnője nem akar még egy barátot, ami túl sok bonyodalmat okozhat. Az egyetlen dolog, ami miatt aggódik, hogy még nincs gyereke.

Vidám történetek, az Inkvizítornak tetszik. A söröktől a Tough and Sweetheart még lazább ajkú, az Inkvizítor pedig még több „kapcsolatot” ismer meg. Még itt a faluban is. Csúfolja kedvesemet: ezt miért nem mondtad el korábban? A válasz: jobb, ha ezt egy farang nem tudja, de te most Isaan-farang vagy. Igen, itt a faluban is vannak olyan férfiak és nők, akik úgy érzik jól magukat, anélkül, hogy ez zavarná őket. Inkább egymás szállítás magyarázata Kemény és édes-édes Az Inkvizítor elmagyarázza, a férfi azt kapja, amit szeret, a hölgy inkább a férfi jószívűségét nézi. Mindkét fél elégedett vele. Vagy Kemény, sőt édes-édes, kóstoltad már? Kemény, kitörő nevetésben, kedves-kedves mosolyt mutat incselkedő csenddel kísérve. Vagy az Inkvizítor is…? A kötekedő csendet egy nagy vállverés töri meg. Szóval nem, ez nem lehetséges.

Gyanítja, hogy az Inkvizítornak gondjai lesznek a következő napokban. Amikor az egyik érintett falusi bejön a boltba. Vigyáznia kell, nehogy nevetésben törjön ki. Mert tényleg nem dögösek vagy csinos lányok. Ellenkezőleg. Egy nyugati ember egyszerűen nem tudja elfogadni azt, ahogyan az izáni emberek tesznek, gondolkodás nélkül. Élni és élni hagyni, ez a lényeg.

Folytatni kell