A 7-Eleven, a farang, a lány és a postás

Nem, kedves olvasók, nem ez a címe a legújabb Peter Greenaway-filmnek, hanem egy valós életből vett darab, dőlt betűvel azokról az apróságokról, amelyek boldoggá tehetnek személyes kis világomban.

Nem messze a házunktól van egy 7/11 – Hol nem, hallom, hogy kérdezed, és ez nem teljesen indokolatlan – Egyébként én a 7/11-et a thai társadalom mikrokozmoszának tartom, ahol a lakosság minden rétege, fiatal és öregek, gazdagok és szegények találkoznak egymással a hűtőpult és a pénztárgép között. Hogy ez vezethet-e jobb megértéshez, azt nyitva hagyom, de egy kíváncsi és figyelmes Farang számára érdekes biotóp, amely betekintést nyújthat befogadó országa sokszor összetett társadalmi kapcsolataiba, modorába és erkölcseibe. Könyvet tudnék írni azokról a beszélgetésekről, amelyek alkonyatkor zajlanak a kis parkolóban vagy a bolt előtti lépcsőn. A legfrissebb pletykákra, hírekre, sőt esetenként még döcögős vitákra is csak egy cím van nálunk, ez a 7/11.

Egyszer bementem, és sokáig kerestem a nem tudom mit, talán valami apróságot. A pult mögött álló két lánnyal beszélgettem. Saját kidolgozott integrációs tanfolyamom részeként ezt gyakrabban csinálom, beszélgetek a helyiekkel. Segít jobban elsajátítani a nyelvet, és nagyobb önbizalmat ad. És a lánynak szép, édes szemei ​​voltak.

Amikor látta, hogy sokáig ácsorogtam a nem tudom mihez való választásomon, a lehető legszélesebb mosollyal segített, és azóta is benézek nem tudom mihez, meg egy chatelni. Az édes szemű lány kiejthetetlen névvel van megáldva, de szülei erre számítottak, amikor Neungnak hívták elsőszülöttnek. Neung a barátságosság mintapéldánya, amely messze meghaladja a felülről megkövetelt kötelező és nem elkötelezett ügyfélbarátságot.

(Tnature / Shutterstock.com)

Szintén túlcsordul a kedvességtől Anurak, a postás. Minden nap hallom messziről jönni, mert porlasztó mopedjének jellegzetes hangja kizár minden hibát. Még Samet, az önfejű katalán juhászkutyámat is, aki egészséges gyanakvást táplál mindenki iránt, aki a kapun túlra merészkedik, hamar magával ragadta Anurak, de ez utóbbi talán annak köszönhető, hogy néha eszik kai yang-ot, grillcsirkét. ., hozza Sammie-nek…

Könnyen beismerem, hogy a postásoknak van egy szelíd pontja. A nagyapám egy volt. Csaknem negyven éven át tekerte szélben és időjárásban a legnehezebb szervizbiciklivel. Tette ezt abban az időszakban, amikor a szolgálat és a szolgálat még ige volt. Neki köszönhetem a keresztnevemet, de „Jan Fakteur” néven ismerték széles körben – az észak-holland olvasók: a fakteur a postás flamand megfelelője – ezt a becenevet büszkén viselte. Egyetlen erőfeszítés sem volt túl sok neki, és amikor több mint tizenöt éves hűséges szolgálat után egy kis településen egy nagyobb önkormányzathoz léptették elő, három napon belül kézbesítették a postavezetőnek egy petíciót, amelyet szinte minden lakos aláírt, polgármester és pásztor az élen, hogy kérjük, hagyja Jan Fakteurt a faluban. Anurak homályosan emlékeztet rá, mert ő is mindent megtenne, hogy segítsen neked.

Egyetlen hibája van, de ezt sok honfitársával osztja: a pontosság nem igazán az ő dolga. Míg korábban Flandriában, a mi utcánkban, úgymond, megbízható postásunk megjelenése pillanatában beállíthattam az órámat, ez Isaanban egészen más. Könnyen beismerem, hogy ez nemcsak magának Anuraknak köszönhető, hanem különösen sok barátjának és ismerősének, akik láthatóan mind ideális beszélgetőpartnernek tartják őt, akivel beszélgetni lehet. Sőt, a szélsőséges hőmérsékletek és a ráfordított erőfeszítések egy óra rendszerességgel kényszerítik arra, amit eufemisztikusan „kis ivószüneteknek” neveznék, amelyek során szomjazó lelkét ellátják a szükséges felfrissüléssel. Ezzel önmagában semmi baj, feltéve, ha Anurak a vízre szorítkozna, de nagyon gyakran szívesebben fogyaszt alkoholos szomjoltót, és ennek nem csak az időfelhasználására, hanem a vezetési stílusára és a kiszolgálására is van következménye.

Nemrég rájöttem, hogy Neung és Anurak szeretik egymást. Egy nagyon forró napon ugrottam be a 7/11-be, gőzölgött az izzadságtól, hogy egy pillanatra élvezzem a teljes légkondicionálást. Éppen amikor ki akartam venni egy üdítőt a hűtő hátuljából, láttam, hogy a pult mögött gyorsan megosztanak egy puszit és egy ölelést. Szinte titokban, és talán nem is sejtve, hogy láthatom őket. Amikor egy későbbi látogatás alkalmával az orr és az ajkak között megjegyeztem, milyen segítőkész és kedves Anurak, láttam, hogy édes szemei ​​felcsillannak, és mosolya még szélesebbé válik a szokásosnál. Ezek a szemek azt mondták, hogy büszke a kisfiára. Néha nagyon szép, amit látsz, ha tényleg elkezded nézni az embereket...