Történetek az ókori Sziámból (3. rész, záró)

Hogyan tekintettek a külföldiek Sziámra a múltban? Andrew Freeman (1932): „Ez a nép képtelen önmagát kormányozni. Figyeld, hogyan csinálják a dolgokat. A keletiek soha nem fogják értékelni, amit a fehér ember tett érte. Tizenhat történet egymás után, Tino Kuis fordításában.

Ezek a novellák a „Régi Bangkok meséi, gazdag történetek a fehér elefánt földjéről” című füzetből származnak. Itt véletlenszerű sorrendben vannak felsorolva idő, hely és téma szerint. csak így hagytam. Mindegyik történet forrása meg van említve, de én csak a személyt és az évet említettem.

George B. Bacon, 1892

A sziámi gyerekek a leglenyűgözőbb apróságok, amiket ismerek. Kezdettől fogva elvarázsoltak, de elszomorít, hogy egy napon olyan rondák lesznek, mint az apjuk és az anyjuk, és ez mond valamit!

Ernest Young, 1898

Az egyetlen igazán szárazföldi kerület a Samphaeng néven ismert hosszú, keskeny bazár. Körülbelül 2 kilométer hosszú, és nagyon vegyes lakosságú indiaiak, sziámiak és kínaiak.

A hosszú, keskeny bazárnak megvannak a maga látnivalói. Az összes natív termék itt találkozik, és sok ember mindig itt gyakorolja natív mesterségét. A kovácsok és takácsok a szakmájukkal vannak elfoglalva, az ötvösök és ezüstművesek dobozokat, díszeket készítenek a gazdagoknak, a drágakőmunkások pedig köveket vágnak, hogy ékszereket készítsenek.

Peep show-k és szabadtéri előadások lehetővé teszik a tétlenül járók számára, hogy a dolgos méhek lökdösődjenek egymással az egyenetlen, durva burkolatú járdákon. Késő este az üzletek zárva vannak, de a szerencsejáték-barlangok, az ópiumbarlangok és a bordélyházak megtelnek a legalacsonyabb osztályból.

Sunthorn Phu a Nirat Retchben

(Költő, 1786-1855)

A kis csatorna melletti Bang Luangban sok kínai árulja disznóit. Asszonyaik olyan fiatalok, fehérek, gyönyörűek és gazdagok. A hozzám hasonló thai férfiak, akik megkérnék a kezüket, úgy vannak elzárva, mintha vasrács mögé lennének. De ha van pénzed, akárcsak ezek a kínaiak, azok a rudak egyszerűen elolvadnak.

Ernest Young, 1898

A vezetéknevek és házszámok hiánya sok problémát okoz a levélküldés során. Egy borítékot gyakran a következőképpen kell megcímezni:

Lek úrnak
A normál iskola tanulója
Yai úr fia, katona
A Fekete híd lábánál
A Lótusz templom mögött
New Road, Bangkok

Charles Buls, 1901

A kínaiak sokat kiabálnak és keményen dolgoznak. A sziámiak nyugodtabbak és csendben mennek el mellettük.

Gustave Rolin-Jaequemyns naplójából, 1893

(Csulalongkorn király belga tanácsadója. Két francia hadihajó gőzölgött fel a Chao Phraya-n, hogy megerősítsék a franciák igényeit a Mekhong (ma Laosz) területén.

Mindenki demoralizáltnak tűnt. A király megkérdezte, mit gondolok, mi fog történni, és Richelieu (a sziámi haditengerészet dán parancsnoka) két sziámi hajó használatát javasolta a francia hajók elsüllyesztésére.

Megkérdeztem, van-e esély arra, hogy egy ilyen művelet sikeres legyen. Nem tudott igenlő választ kapni az ajka mellett. Éppen ezért határozottan elleneztem ezt a műveletet, amit nem is támogatnék, ha garantált lenne a siker.

Ha sikerül, az háborút jelent, ha pedig nem, akkor Bangkok és a palota bombázását okozza. A válaszom az volt, hogy a város érdekében tartózkodjunk az ellenségeskedéstől.

Emile Jittrand, 1905

A franciák jobban keverednek a bennszülöttekkel, mint a britek; nem olyan távoliak, mint az utóbbiak. Azzal, hogy felváltva bizalmasak és dühösek, tiszteletlenné teszik magukat a bennszülöttek körében.

James Anderson, 1620

(Doktor, a British East India Company dokumentumaiból.)

Nem a szerencsejáték volt az egyetlen gyenge pont akkoriban, ahogy az a Vállalat levelezéséből is kitűnik. A Vállalat szolgáitól érkezett levelekben utalások találhatók léhaságra, elmondhatatlan betegségekre, részegségre és baromságokra.

Talán az erkölcsök alacsonyabb színvonalúak voltak, mint manapság. Ezeket az angolokat azonban kíméletesen kell megítélnünk, tekintve, hogy száműzetésük és környezetük annyira különbözik angol otthonuktól, és sok új kísértésnek vannak kitéve.

Andrew Freeman, 1932

"Amikor ezt az utat építették, a vonatok nem jártak éjszaka, mert sok ütközés történt elefántokkal."
– Viccelsz – mondtam.
Az angol ismét öntött.
– Nem igazán – folytatta –, kellene egy törvény, amely előírja, hogy az elefántok fényszórót és hátsó lámpát viseljenek.
– Istenem, ha mi irányítanánk Sziámot, megtanítanánk nekik, mi a hatékonyság. Ez a nép képtelen önmagát kormányozni.”
'Miért ne?' Megkérdeztem.
„Nos, nézz körül magad körül. Figyeld, hogyan csinálják a dolgokat. A keletiek soha nem fogják értékelni, amit a fehér ember tett érte, ezért. Ha úgy viselkednénk, mint a sziámiak, mi lenne velünk?

Vilmos svéd herceg emlékirataiból, 1915

(Miután részt vett Rama király koronázásán VI.)

Másnap, az év utolsó napján fáradtan, de épségben érkeztünk vissza Bangkokba, csak jó emlékekkel egy érdekes vadászatról. A Ban Chee-wan-i bivaly szarvai most a vadásztrófeáim legbüszkébb példányai közé tartoznak, mert tudomásom szerint Leewenhaupt és én vagyunk az egyetlenek, akik valaha is kilőtték ezt a sziámi faunát. A jövőben pedig még nehezebbé, sőt talán lehetetlenné válik, mert vadászati ​​tilalom jön ezekre a már-már kihalt állatokra.

Kormányrádió adása, 7. november 1939

„Az ötödik rendelettel összhangban a kormány arra kér minden thaiföldi tészta fogyasztását, mert a tészta jó étel, rizst és diót tartalmaz, savanyú, sós és édes ízű, és mindegyiket Thaiföldön állítják elő. A tészta tápláló, tiszta, olcsó, könnyen megvásárolható, és nagyszerű ízű.

Időpont, 24. november 1947

„Phibun Sonkraan (tábornok, aki 1946-ban magához ragadta a hatalmat) megtiltotta a sziámiaknak, hogy kalap és cipő nélkül menjenek ki az utcára, ne rágják a bételt, ne üljenek vagy guggoljanak az utcán, vagy hogy panungot viseljenek. A hivatalos fotókon a cipőket és a kalapokat a gazdák képére színezték.

Phibun azt is elrendelte, hogy a tisztségviselőknek meg kell csókolniuk feleségüket, mielőtt az irodájukba mennének. E rendeletek megsértőit ​​„oktatótáborokba” küldték.

(Panung: hagyományos férfi és női ruházat: csípőre tekert, majd hátul a lábak közé kötözött ruha.)

TIME magazin, 1950

Ananda (VIII. Rama, 1925-1946) furcsa fiatal király volt. Tele volt nyugati ötletekkel, nem volt hajlandó beszélni a látogatókkal, akik sziámi módon ültek le előtte a széke aljára. Azt követelte, hogy üljenek vele egy magasságban lévő székekre.

Neue Zurcher Zeitung, 15. április 1950

9. június 1946-én reggel az a hír terjedt el a városban, hogy az ifjú királyt holtan találták hálószobájában, fejében golyós sebbel. Baleset volt? Öngyilkosság? Vagy gyilkosság?

Mindhárom lehetőség mellett voltak érvek. Voltak, akik ragaszkodtak ahhoz, hogy Ananda Mahidol retteg a rá váró nagy felelősségtől és nehéz feladatoktól. A gyanú végül egy ambiciózus politikus csoportja felé fordult, akiknek a szándéka a monarchia felszámolása volt.

Associated Press, 1952

Bhumiphol Adulyadej király ma aláírta az új thaiföldi alkotmányt, amelyet a katonai junta hirdetett ki, amely négy hónappal ezelőtt vértelen államcsínnyel megdöntötte a kormányt.

A király jelen volt a bonyolult szertartásokon, amelyek pontosan 11 órakor kezdődtek, az asztrológusok ezt az időpontot nagyon kedvezőnek tartották.

Tegnap a Radio Bangkok bejelentette, hogy a szertartást elhalasztották, de a katonai junta meggyőzte a királyt, hogy gondolja meg magát. Sarit marsall elárulta, hogy hétfőn, este 11 órakor Thanom Kitticachhorn tábornok, a hadsereg másodparancsnoka találkozott a királlyal. Arra a kérdésre, hogy a király mit gondol a puccsról, Sarit így válaszolt: "Mit mondjon a király, már mindennek vége."

Alfred McCoy, 1971

Az „ópiumháború” Phao (rendőrfőnök) és Sarit (tábornok és miniszterelnök) között egy rejtett háború volt, ahol minden csatát a hivatalos titok köpenye alatt rejtettek el. A legviccesebb kivétel 1950-ben történt, amikor Sarit hadseregének egyik konvoja ópiummal közelítette meg a lampangi állomást.

A phao rendőrök körülvették a konvojt, és azt követelték, hogy a hadsereg adja át az ópiumot, mert a drogok elleni küzdelem kizárólag a rendőrség feladata. Amikor a hadsereg megtagadta, és azzal fenyegetőzött, hogy belövik az állomásra, a rendőrök gépfegyvereket vittek be, és tűzharcba ástak.

Az ideges kiállás két napig tartott, mígnem maguk Phao és Sarit megjelentek Lampangban, birtokba vették az ópiumot, és együtt elkísérték Bangkokba, ahol csendben eltűnt.

Forrás:
Chris Burslem Régi Bangkok meséi, gazdag történetek a fehér elefánt földjéről, Earnshaw Books, Hong Kong, 2012.

Történetek az ókori Sziámból (1. rész) szeptember 24-én volt a Thailandblogon; Történetek az ókori Sziámból (2. rész) szeptember 28-án.

Fotók: Tableaus a Thai Human Imagery Museumban, 43/2 Mu.1, Pinklao Nakhon Chasi Road, Nakhon Pathom. Tel. +66 34 322 061/109/607. Nyitókép: A Chakri-dinasztia nyolc királya; Rama IX, a jelenlegi uralkodó nem szerepel benne. A panungi nő fotója nem a múzeumban készült.

Tekintse meg az ókori Sziám képeit itt.