Az ázsiai Gazdasági Közösség, amelynek 31. december 2015-én kellene hatályba lépnie, távolabb van, mint valaha. Ez az álom ütközik a rideg valósággal. A kérdés az: mennyire komolyan gondolják a résztvevő országok a közös cél elérését – írja Nithi Kaveevivitchai a Ázsia fókusz melléklete Bangkok Post.

Sok közgazdász, akadémikus és diplomata évek óta kételkedett abban, hogy egy ilyen sokszínű, tíz országból álló csoport kész-e egy gazdasági unió létrehozására.

Valóban változatos, hiszen az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) 43.929 715 USD a világ egyik leggazdagabb országában, Szingapúrban, és 1 USD Mianmarban, az egyik legszegényebb országban. A legmagasabb és legalacsonyabb GDP aránya az ASEAN-ban 61:1, míg az Európai Unióban 8:XNUMX.

A fő akadályok az AEC felé vezető úton a politikai ambíciók közötti eltérés, a lehetőségek hiánya és gyakran a politikai akarat hiánya egyes tagállamokban – elemzi a CIMB Asean Research Institute (CARI) friss jelentése.

"A régión belüli kereskedelem politikai hangsúlyozása nem felel meg a gazdasági valóságnak" - mondta Jörn Dosch, a CARI jelentés fő szerzője. Ha a jelenlegi gyakorlatot nézzük, feltűnő, hogy 2003 óta alig, 1998 óta pedig csak 4,4 százalékkal nőtt az ASEAN-on belüli kereskedelem. Továbbra is az ASEAN teljes kereskedési volumenének körülbelül 25 százalékán marad.

Figyelemre méltó, hogy az ASEAN-ban meglévő szabadkereskedelmi rendelkezéseket alig alkalmazzák, és a CARI által megkérdezett cégek 46 százaléka nyilatkozott úgy, hogy nem tervezi ezt a jövőben. Ez azért aggasztó, mert az ASEAN hat nagy gazdasága közötti áruforgalom 99 százaléka vámmentes. Ráadásul a verseny akadályozza a szabad kereskedelmet. A régió számos országa ugyanazokat a termékeket állítja elő, így értelemszerűen nem érdekeltek a határok megnyitásában.

A nagy cégek az Egyesült Államokkal, az EU-val és Kínával néznek

De van még ennél is több: az ASEAN piacán az összes vállalat mintegy 95-98 százaléka kis- és középvállalat. A legtöbbnek nem sok érdeke és lehetősége van arra, hogy kitárja szárnyait a határokon túlra. A régió nagyvállalatai viszont kifelé néznek. Az Egyesült Államokba, az EU-ba és Kínába való bejutásért egymással versenyeznek és összpontosítanak.

Nincsenek fényes foltok? Igen, az elmúlt években növekedtek a régión belüli beruházások. Nyilvánvalóan az ázsiai országok szeretnek befektetni a szomszédos országokba.

Jörn Dosch következtetése: „Tekintettel a dolgok jelenlegi állására és a tagállamok között nemzeti szinten fennálló ellenállásra, nem valószínű, hogy minden célt el lehet érni. Az AEC 2015 egy folyamat, nem pedig egy végpont.

(Forrás: Asia Focus, Bangkok Post, 15. július 2013.)

1 gondolat a következőről: „Az ázsiai gazdasági közösség álma és tette között”

  1. pratana mondja fel

    egy hétköznapi példa: sógorom kiskereskedőm 30 milliárd/kg körüli áron vásárol és ad el duriamot a thai/kambodzsai határon, BKK-ban pedig 80 milliárd kg-os eladást (figyelem, még le kell vonni a szállítást + szállást + vágást és csomagolást) a vásárlók/ismerősök már panaszkodni kezdenek, MERT az ASEAN szabad piacgazdaságának kilátásba helyezésével az árnak le kell mennie (kínai / rosszullét olcsóbb)
    Megpróbálom elmagyarázni neki 1992 12 ország eu most 2013 27 ország de nem lett nagyobb a torta és hát ki fog vigyázni a szegény Szingapúrra, ahogy mi az EU-ban!


Hagyjon megjegyzést

A Thailandblog.nl cookie-kat használ

Weboldalunk a sütiknek köszönhetően működik a legjobban. Így megjegyezhetjük beállításait, személyre szabott ajánlatot tehetünk, és Ön segít nekünk a weboldal minőségének javításában. Bővebben

Igen, szeretnék egy jó weboldalt