Miért néz ki a bagoly mindig olyan komornak (Innen: Serkentő történetek Észak-Thaiföldről; 52. szám)
Ez a történet az „Erdő lángja” fáról (*). Ez a fa az uralkodóé volt, és sok hüvelyeset termett. Egy nap jött egy majom és megrázta a fát. Az összes hüvely kiesett. Phop!
Akkoriban mindenki tudott beszélni, emlékszel? Minden állat és növény tudott beszélni. Ez egy nagyon régi történet. Az uralkodó tehát látta, hogy a hüvelyek lehullottak, és elment megkérdezni. – Miért esett el? – Mert a majom megrázta a fát.
Aztán megkérdezte a majmot: "Miért ráztad meg a fát?" – Mert egy hangya megharapta a golyóimat. És megkérdezte a hangyát. – Miért haraptad meg a majomgolyókat? – Mert egy csirke üldözött.
Aztán elkérte a csirkét. – Miért üldözted a hangyát? – Mert a szezámmag magjai a szemembe estek. Már nem láttam semmit. No, és akkor a szezámmaghoz. – Miért akadt meg a csirkeszem? – Egy szarvas nekiütközött a fánknak, és leestünk.
– kérdezte a szarvas. – Miért ütögette a szezámfát? "Mert egy sárga mombin szilva (**) esett a fejemre." És megkérdezte a sárga mombin szilvát. – Miért esett a szarvas fejére? – Mert egy bagoly ült ránk; aztán elestünk."
Végül megkérdezték a baglyot. – Miért ültél rá a sárga mombin szilvára, és miért esett a szarvas fejére?
De a bagolynak nem volt válasza erre a kérdésre. Beng! Öklével fejbe ütötte a bagolyt! És azóta is nagy feje van. Ezért a bagoly mindig komor, és már nem szórakozik az életben...
Forrás:
Felkavaró mesék Észak-Thaiföldről. White Lotus Books, Thaiföld. Angol cím: 'Why the owl is sad'. Fordította és szerkesztette Erik Kuijpers. A szerző Viggo Brun (1943); további magyarázatot lásd: https://www.thailandblog.nl/cultuur/twee-verliefde-schedels-uit-prikkelende-verhalen-uit-noord-thailand-nr-1/
(*) The Flame of the forest tree, angolul: Flame of the forest, latinul: Butea monosperma.
(**) A sárga mombin szilva, angol neve hog plum, latin: Spondias purpurea és/vagy Spondias pinnata Kurz.