Seagipsys Thaiföldön

mariakraynova / Shutterstock.com

Thaiföld számos etnikai kisebbséggel rendelkezik, amelyek közül a hegyi törzsek meglehetősen jól ismertek északon. Délen a tengeripszisek egy kissé elhanyagolt kisebbség.

Szándékosan mondom „tengeri cigányok”, mert nekem ez barátságosabban hangzik, mint a fordítási tengeri cigányok. Thaiföld három fő tengeripszis csoportja van: a Moken, az Urak Lawai és a Mokler. A thaiak ezeket az embereket „Chao Lay” (tengeri emberek) néven ismerik, amely a tengerből élő törzsek gyűjtőfogalma, akiknek ősei szorosan kötődnek a tengerhez.

Bögrék

Körülbelül 2.000-3.000 emberből álló csoport él Thaiföld, Mianmar és Malajzia partjainál a Surin-szigetek (egy nemzeti park) körül. A Moken néven a saját nyelvüket beszélik, de a szakértők nem tudták megállapítani, hogy a Moken eredetileg honnan származik. Úgy gondolják, hogy ők voltak az Andamán-tenger part menti területeinek első lakói. Nomád tengeri kultúrájuk valószínűleg több mint 4.000 évvel ezelőtt hozta őket Dél-Kínából Malajziába, ahol a csoportok a 17. század végén végül szétválnak, de létezésük pontos története ismeretlen.

A Mokenek a tenger körül és a tengeren élnek, és természetesen kiváló halászok; úgy ismerik a tengert maguk körül, mint senki más. Ha az ember halat akar reggelire, lándzsával megy a tengerbe, és pillanatok alatt fogott halat. A kutatások azt mutatják, hogy a Moken kétszer olyan jól lát a víz alatt, mint például az európaiak. Azt is kimutatták, hogy búvárfelszerelés nélkül akár 25 méter mélyre is képesek merülni.

Kultúrájukat a legnagyobb veszély az jelenti, hogy a magánbefektetők és a földspekulánsok tovább akarják fejleszteni azokat a területeket, ahol a Moken lakik. Egyelőre ezt a „támadást” sikerült elhárítani, és gond nélkül folytathatják az életüket. Az aggódás egyébként nem a Moken sajátossága, szókincsükben nem fordul elő.

26. december 2004-án nyilvánvalóvá vált, hogy a Moken mennyire ismeri a tenger szeszélyeit. A Moken törzsből a Phang-Nga tartomány partjainál található Surin-szigetek Tengeri Nemzeti Park egyik szigetén lévő vének észrevették, hogy a hullámok a tengeren abnormálisak, és a mozgások szokatlan módon történnek. Megkongatják a vészharangot, és a lakók a magasabb belső térben menekülnek. Amikor visszatérnek, a falut teljesen kiirtotta a La Boon – ahogy a mokenek cunaminak nevezik –, ami pusztította a környéket.

Csónakjaik és gólyalábas házaik alig mások, mint egy halom fa és törmelék. De mivel Thaiföldön több mint 5.000 áldozatot gyászol, a Moken közösséget megkímélték, köszönhetően az idősebb törzsek tengeri ismereteinek.

A Mokenek újjáépítették falujukat, bambuszt és leveleket használva a legfontosabb „építőkövként”. Nem ugyanott, hanem inkább a szárazföld belsejében, ahol biztonságosabb. Ha a Mokennek van valami gondja, az az, hogy hiányozni fog nekik a hagyományos tenger körüli környezetük új falujukból. A külvilág befolyása növekszik. A thai hatóságok betiltották bizonyos halfajok, például tengeri uborka és néhány kagyló halászatát, ami miatt a Moken fontos bevételi forrást veszít el. Néhányan már elhagyták a halászfalut, hogy búvárkalauzként dolgozzanak a turisták számára, vagy szemétszedők legyenek.

A Moken nagyon társasági életet él. Különböző törzsek vannak, de mindenki egyenlő. A törzstag így költözhet egyik törzsből a másikba anélkül, hogy az életét megnehezítené. Nem búcsúznak el, mert nyelvükben nem fordulnak elő olyan szavak, mint a „helló” és a „viszlát”. A „mikor” szó sem ismert, mert a Mokeneknek nincs más fogalmuk az időről, mint a nappal és az éjszaka – így a kapkodást sem ismerik.

Érdekes tény, hogy a teknős szigonyozása közel áll ahhoz, hogy feleségül vegyen. A tengeri teknőst a Moken szentnek tekinti, és valószínűleg a Moken is szentnek tekint egy nőt.

Ami a vallást illeti, a mokenek hisznek az animizmusban – a szellemlények tanában. A természetből és a vadászatból élő társadalmakban az embert gyakran a természettel azonosítják, ezért nem állnak felette. A természet és minden körülötte lévő dolog tisztelete nélkülözhetetlen, a rituálék létfontosságúak a túléléshez. Így nyerik el a szellemek tetszését, akik élelmet, menedéket és termékenységet biztosítanak, és egyben elűzik a gonosz szellemeket.

Mokler

A Mokler tengeripszisek vagy „Chao Lay” csoportja, akik a legkevesebb figyelmet kapják a médiától és a nyilvánosságtól. Falvaik ugyanis olyan területeken találhatók, ahol kevés vagy egyáltalán nincs turista. Az Urak Lawoi-t és a Moken-t újra és újra emlegetik, mert olyan népszerű turisztikai célpontokon vagy azok közelében élnek, mint például Phuket, Lanta és Lipeh szigetek (Urak Lawai) és Surin-szigetek (Moken).

A Moklerek a „Chao Lay” vagy „Thai Mai” (új thaiok) alcsoportjának számítanak, akik rendszeres életet élnek, és thai állampolgárságot is szereztek. Mokler gyermekei egy helyi iskolába járnak, ahol thai nyelven tanulnak. A legtöbben nem beszélik a mokler nyelvet, bár megértik, ha szüleikkel vagy nagyszüleikkel beszélnek.

A Mokler falvak többsége Phang-Nga tartományban található Thaiföld nyugati partján. Khuraburi, Takuapa és Thaimuang körzetben terjesztik. Sok Mokler valójában már földönfutó, mert falujuk nem a tengerparton, hanem a szárazföldön található. Gyakran hagyományosan mezőgazdaságinak tartják magukat; gumi- vagy kókuszültetvényen dolgoznak, vagy különféle egyéb feladatokra alkalmazzák munkásnak. Még mindig van néhány tengerparti falu, ahol a tenger még mindig bevételi forrás a Moklerek számára.

Bár sok Moklers a buddhizmust tekinti vallásának, animista hitük is nagy jelentőséggel bír. A Mokler minden év februárjában/márciusában áldozati fesztivált ünnepel legendás vezetőjük, Ta Pho Sam Phan számára.

Urak Lawoi

Ez a tengeri madárcsoport az Andamán-tenger szigetei és part menti területein él. Falvaik Phang-nga, Phuket, Krabi és Satun területén találhatók.

Az Urak Lawoi-nak is megvan a saját nyelve és hagyományai. Az Urak Lawoi-t általában Chao Lay-nek, Chao Nam-nak vagy Thai Mai-nak hívják. Maguk a Chao Nam-ot becsmérlő kifejezésnek tartják, mert a „Nam” az ő nyelvükön spermát is jelent. Inkább a Thai Mai-t részesítik előnyben, mellyel azt szeretnék kifejezni, hogy a thai állam szerves részét képezik.

Van egy legenda az Urak Lawoiról Adang szigetén. Isten nagyon-nagyon régen elküldte Nabeenót a szigetre, hogy rávegye a lakókat Isten imádására. Az Urak Lawoi ősök ezt megtagadták, ami után Isten átkot helyezett rájuk. Az Urak Lawoi ezután Gunung Jeraiba indult, ahol néhányan az erdőbe menekültek, és vadon élő emberekké, majmokká és mókusokká változtak. Mások nomádként mentek a tengerre a Jukok nevű csónakon. Gunung Jerai továbbra is az Urak Lawoi szent helye marad, és évente kétszer tartanak szertartást, melynek végén vízre bocsátanak egy feldíszített csónakot, amely Urak Lawoi szerint a Gunung Jerai melletti eredeti település felé tart.

Az Urak Lawoi csak egy kis közösség, amely nagyrészt rokonságban áll egymással. Általában cölöpökre épített kis bambuszházakban élnek, amelyek eleje mindig a tenger felé néz. A házak általában a család és a szomszédok támogatásával épülnek.

Az Urak Lawoi mindennapi élete egyszerű. Reggel a férfiak horgászni mennek, a nők pedig a házimunkát végzik, és várják a férjüket, aki dél körül jön vissza. A kifogott halat saját családjuk és/vagy rokonaik használhatják, másik részét kereskedőknek adják el. Délután a nők pihennek, míg a férfiak rendbe teszik horgászfelszerelésüket.

Az élet megváltozik, mert a horgászat alig biztosít létminimumokat, ezért sok férfi máshol dolgozik, hogy tisztességes bért keressen.

A tenger gyümölcsei mellett a rizs az Urak Lawoi fő tápláléka. Különféle dél-thai ételeket fogyasztanak, ahol a kókusz elengedhetetlen hozzávaló. Az Urak Lawoi általában akkor eszik, amikor éhes, ezért nincs meghatározott étkezés egy bizonyos időpontban.

Réges-régen az Urak Lawoi úgy gondolta, hogy a betegségek oka a gonosz szellemekben rejlik. Volt egy helyi orvosuk, aki varázsigékkel vagy szenteltvíz használatával küzdött a betegség ellen. A „maw” egy személyes médium, amely az Urak Lawoi és a szellemek között kommunikál. A „magot” a törzs egyik vénéből választják, aki hagyományos lelki gyógyításra is tanítja a gyerekeket. Manapság orvosokat és kórházakat vesznek igénybe.

Az Urak Lawoi életmódja fokozatosan beépül a thai kultúrába. Már nem tudnak önállóan boldogulni, ezért munkájuk és bevételeik tekintetében egyre inkább másoktól (thaiföldtől) függnek.