„Ebédre majomszív” egy népmese a Lao Folktales-ből

Egy hosszú kanyargós folyó utat talált egy gyönyörű, fákkal tarkított erdőrészleten. Mindenhol szigetecske buja növényzettel. Két krokodil élt ott, egy anya és a fia. – Éhes vagyok, nagyon éhes – mondta Krokodil anya. "És étvágyat a szívhez, a majomszívhez." – Igen, majomszív. Most is nagyon akarom. „Egy szép vacsora friss majomszívekkel. Az jó lenne! De nem látok majmot mondta Krokodil anya megint.

Boink! Egy kókuszdió leesett a közeli fáról. Egy majom mászott fel arra a fára! – Anya – suttogta a fiú –, majmot látok azon a fán. „Egy szép majom azon a fán, finom szívvel.” „De hogyan fogjuk elkapni?” „Van egy ötletem.”

– Majom úr! Majom úr!” – kiáltotta a krokodilfiú a folyóból. – Helló, Krokodil úr. Mit keresel itt?- kérdezte a majom, aki feljebb mászott a fára. – Csak úszom. Mi, krokodilok szeretünk úszni. Tegnap megérkeztem arra a kis szigetre a patak közepén, és tudod, ott van az ország legnagyobb, legérettebb és legédesebb banánja. Gyönyörű nagy sárga banán. Mi, krokodilok, nem eszünk banánt. Ti, majmok szeretitek a banánt?

„Ó, szeretem a banánt. Én inkább azt. De hogyan jutok el arra a szigetre? Nem tudok úszni.– Ez nem probléma. Gyere, ülj a hátamra, és elviszlek. Ma nincs dolgom, csak úszom. Menjünk arra a banánszigetre.”

'Ez nagyon kedves tőled. Szeretek oda járni.” A majom lemászott, és a krokodil hátára ugrott. – Kapaszkodj erősen – mondta a krokodil. Lassan a sziget felé úszott. – Ez tetszik nekem – mondta a majom.

A krokodil kezd éhes lenni...

De a krokodil hirtelen víz alá merült. A majom jól tartotta magát, de már nem kapott levegőt, és nem tudott úszni. Aztán a krokodil ismét feljött egy köhögő és ziháló majommal a hátán.

– Krokodil úr, miért bujkált? Nem tudok úszni, ugye?- Mert, Mr. Majom, megeszem a finom szívét. A majomszív a kedvenc ételünk. Ezek finomak!” „Akarod megenni a szívemet? Ha csak azt mondtam volna. A szívem még mindig a kereplőfában van.

– Nincs veled a szíved? – Nem, mert nem akarom, hogy nedves legyen. A szívem biztonságban van ott. Ha a szívemet akarod, vigyél vissza a partra, és megszerzem neked.” Így hát a krokodil visszaúszott a partra. A majom leugrott róla, és felmászott a fára. „Aha, igen, itt van a szívem. Pont ott, ahol hagytam. Jöjjön fel, Krokodil úr, kedves majomszívem itt van önért. Felmászni."

– Mr. Majom, tudja, hogy a krokodilok nem tudnak mászni, igaz? – Ó, hát elfelejtettem! De megoldom a problémát. Kötök egy kötelet a mellső lábaira, és együtt emelünk fel. – Remek! Igen, ez jó.'

A majom leugrott, és kötelet kötött a krokodil mellső lábaira. – Készen áll, Krokodil úr? – Igen. Gyerünk. Egy majomszívre vágyom.” Az összes majombarátjával együtt addig húzták és rángatták a kötelet, amíg a krokodil a fán félúton lógott. „Továbbá, majmok, még tovább. Nem érem el így a szívet. Húzz fel!"

De a majmok már nem csináltak semmit, és leültek egy ágra, és nevettek a krokodilon. – Nem, Krokodil úr, nem húzzuk tovább. Csak tarts ki.” A krokodil felnézett, és meglátta a fa tetejét. És amikor lenézett, látta a földet és a rajta nevető majmokat.

'Le akarok menni! Hagyj most cserben!” „Csak akkor fogunk cserbenhagyni, ha megígéred, hogy nem eszel tőlünk több szívet.” „De szeretek majomszíveket enni!” „Rendben. Nincs mit. Csak lebegj itt azon a kötélen. Hetek, hónapok, nekünk mindegy.

– Nem, nem, várj egy percet, kérlek. Rendben, akkor megígérem, hogy soha többé nem eszem majomszívet.” „Le!” És a majmok hirtelen elengedték a kötelet. A krokodil egy puffanással a fenekére esett. Beleugrott a vízbe, és amilyen gyorsan csak tudott, az anyjához úszott. - Hol vannak a szívek? - kérdezte. „Anya, nem szeretem a majomszíveket. Csak csinálj egérfarkat vagy békacombot…”

Forrás: Lao Folktales (1995). Fordítás és szerkesztés Erik Kuijpers.