A világ legszebb szakmája
Nekem van a legjobb szakmám a világon. Szép puh… Tudod, ó olvasó, miért? Mert a Jövővel dolgozom. Ezért…
Múlt pénteken volt az utolsó tanítási nap a tegnap kitört vizsgacsata előtt, amely minden tantermet a félelem és az idegesség keserédes szagával tölt meg. Az utolsó tanítási nap, az utolsó óra 13 éves gyerekekkel, minden évben olyan nap, amely vegyes szomorúsággal és megkönnyebbüléssel tölt el. Szomorúság a kíméletlen olló miatt, amely a tanév során az osztállyal kialakult köteléket elvágta, az egy évvel korábban teljesen idegen gyerekek ma már oly ismerős arcától való búcsú miatt. A kötelék feloldódott. Megkönnyebbülés is, mert mindig van közöttük egy óra, ahol nem csak a varázslat hiányzik, hanem ahol számos miniterrorista hajt végre szabotázsakciókat. Vagy egy osztály, amely tele van a legjobb jófiúkkal (majomokkal, stréberekkel), olyan csendes osztályban, hogy hallom, ahogy a saját sejtjeim osztódnak, miközben tanítok.
1/1, az az osztály, ahol idén osztályfőnök voltam, ez utóbbi kategóriába került. Egy óra, ahol mindenki csak A-t kap a nyelvtanból, de amikor megkérdezed, hogy "mire gondolsz...." a semmibe bámulás az egyetlen válasz.
Önmagában nem olyan furcsa, hogy a gyerekek 1/1-ben semmit sem találnak, és semmiről nincs véleményük. Tizenhárom évesen nem láttak mást, mint a házat, ahol születtek, az apa autójának hátsó ülését és az iskolát, ahol szüleik biztatására a lehető legtöbb A-t begyűjtik. 1/1-ben vannak gyerekek, akik még soha nem ültek buszon és nem láttak koldust. Nincs véleményük semmiről, mert nem lehet véleményük semmiről, mert soha nem tapasztaltak semmit. Ők a „túlvédő nevelés” áldozatai. A gazdag thaiak leszármazottai. A probléma itt az, hogy ezek a gyerekek gyakran a parlamentbe kerülnek később.
Mennyire más az 1/3. Egy osztály arccal. Az órákon sok a beszéd, gesztikulálás, van, aki lesüti a szemét, ha felteszek egy hülye kérdést, szolidaritás van, az osztály egy élő szervezet, ami szétrobban, az órai megbeszéléseken (a lányok okosabbak, mint a fiúk... ellentmondásos kijelentések) mutatott, kezek a levegőben, diák feláll, csípőre tett kézzel, hogy erősítse érvelését, egy fiú a homlokára mutat egy lány felé, aki aztán eldobható mozdulatot tesz, él, ugrik, szikrázik… .. ez 1/3…
Egy másik osztály a "szegény" osztály, 1/6. Ezeknek a diákoknak a szülei a határon élnek thai társadalom. Sok gyerek nagynénjével vagy nagyszüleivel él, mert anya és apa bármilyen okból nem akar vagy nem tud gondoskodni a gyerekeiről. Ezek a tinik nem szeretnek jobban, mint iskolába járni, ahol elmerülnek a figyelem meleg fürdőjében.
Ezeknek a kincseknek az angolról általában nincs mit írni, de a tanulás öröme kifröccsen. Megint az a szolidaritás, az az érzés a diákok körében, hogy „1/6-osak vagyunk, és nem vagyunk hülyék, csak szegények vagyunk”.
Nem, az 1/1 nerdeinek még sokat kell tanulniuk. A tízes erdő ellenére…
1/6-án kelt búcsúlevél. Csak szárazon tartottam.
Szép történet Cor. Eszembe jutott egy történet, amit néhány évvel ezelőtt meséltem el az általad 1/6-os osztálynak nevezett osztályról. Találkoztam néhány thai tanárral egy bálban, ahol a diákok focimeccsét néztem. Néhány nappal később az ottani tanári kar kérésére elmeséltem egy történetet Európáról és különösen Hollandiáról. Nagyon jól el tudom képzelni azokat a nedves szemeket. Soha nem gyakoroltad gyönyörű szakmádat, de úgy gondolja, hogy itt sokkal nagyobb az elégedettség, mint a nyugati országokban.
@József,
Hát nem tudom, hogy itt nagyobb-e az elégedettség. Szerintem mindenben van elégedettség. Azt hiszem, amikor leülsz a holland tanárokkal, a legnagyobb frusztrációt az oktatási minisztérium okozza, és nem a diákok. Ezt biztosan tudom, és nincs ez másként Thaiföldön sem.
Annyit mondhatok, hogy amikor kilépek a tanári szobából és a thai oktatási rendszerre panaszkodva - amiben teljes mértékben részt veszek -, és bemegyek egy osztályba, azonnal elfelejtem az összes zaklatást. A végén minden csak arról szól elérni az 50 perc leckét, és hogy ezek a tanulók tanultak-e valamit ezalatt az idő alatt. Az egyetértési nyilatkozat másodlagos. Boldog…
Remek történet, Cor! Nagyon tanulságosnak tartanám, ha egy következő cikkben részletesebb magyarázatot adna az iskolarendszerről. Hogyan oszlanak meg ezek az osztályok? Mit jelent pontosan az 1/1-től 1/6-ig? Mi alapján történik ez a besorolás?
Barátnőm 14 éves lánya nagyon sok "nullát" kap mostanában. Az mit jelent? Csak nem elégtelen az iskolai teljesítménye, vagy rosszabb?
A barátnőm Pattayában él velem. A lánya sajnos még Chiang Raiban él. Szeretnénk, ha az új tanév kezdetén hozzánk jönne. De úgy tűnik, hogy az iskola megtilthatja a költözést, ha a tanulmányi teljesítmény nem megfelelő. Ez helyes? Van egy iskolának ekkora ereje? Az anyának nincs mondanivalója?
Röviden, nagyon hálás lennék, ha egy következő cikkben tudna és szeretne (és megengedi) kitérni a kérdéseimre. Előre is köszönöm. Üdvözlet,
Örömmel teszek eleget ennek a további cikkre vonatkozó kérésnek. Egy dolgot már elmondhatok; egy nulla nem sok, még Thaiföldön sem (?).
Nem, a nulla azt jelenti: nem sikerült a kérdéses tárgyban. A thaiföldi értékelési rendszer a következőképpen működik:
Nulla: nem sikerült. Tovább az adminisztrációhoz egy ismételt tesztre, majd a szülő dolga, hogy kikérje az illetékes thai osztályvezetőt, hogy adjon 1-est, mert
1 = sikeres, de nincs karrier az érintett témában.
A dicsőséges no-fail rendszernek köszönhetően a koldulás általában sikerül.
1.5. Sikerült a tanfolyamon, de sajnos ismét nincs karrier a kilátásban a megfelelő tanfolyamon.
2.0 Sikerült. Lásd fent
2.5 Sikerült, de mégis…
3.0 Sikerült. Közeledünk a
3.5 Most beszélünk
4.0 Elértük a csúcsot Ennél feljebb nem juthatsz. A tanuló 80 százalékos vagy magasabb pontszámmal rendelkezik
Cor, szép történet. Azonnal felismerem az általad leírt gyerekeket. Nagyon vegyes az ismeretségi körünk; elitista a rászoruló (szerintem szegény egy ilyen stigma). Feltűnő, hogy az első csoport ritkán vagy soha nem rendelkezik saját véleménysel, nem is beszélve arról. Valójában, ha kérdezünk valamit, gyakran anya vagy apa válaszol. Mennyire más a helyzet a második csoporttal, ahol szinte mindig kapsz reakciókat. Szerintem ők is sokkal szívesebben tanulnak, vagy legalábbis kíváncsibbak. Amikor fotóalbumainkkal az ölünkben mesélünk valamit azokról az országokról, amelyeket meglátogattunk, az utolsó csoport minden szavunkon csüng, és boldogan kérdezget, míg az első csoport hamar megunja.
Azt hiszem, az utóbbi csoportból sokan alulmaradnak a tanulóhajóval szemben. Képességeik ellenére a tanulmányok hamarosan félbeszakadnak, és munkára cserélik; valószínűleg azért, mert anya és apa is ezt tette, de leginkább muszájból. Néha a biztatásunk segít, de legtöbbször süket fülekre talál. Szerintem ezzel sok tudás elvész.
Szerintem is csodálatos a szakmád. Ha létezik reinkarnáció, akkor egy következő életemben tanító is leszek.
@Bachus,
Apa és anya válaszol a gyermekeiknek feltett kérdésre. Ettől megborzongok. Mi a fenét csinálsz szülőként?
Ami ezt a reinkarnációt illeti, remélem, hogy egy következő életünkben kezet fogunk a tanári társalgóban, mondván; – A kollégája vagyok, Cor Verhoef. mi a neved?? Bachus? Azt hiszem ismerlek valahonnan... ;-)
Bacchus fején találtad a szöget, tényleg nagyon intelligens a barátnőm, vagy én vagyok ilyen hülye, persze az is lehetséges, gyakran állj tele foggal a válaszára.
14 éves kora után sem volt lehetősége továbbtanulni, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem volt és nincs is rá pénz. Valóban sok tehetség veszett el, halál és halálos bűn.
Még rosszabb, hogy a nem tehetségeseknek megvan ez a lehetőségük, és később megkapják a szép munkákat az általunk ismert rendszer miatt.
Hát ha egy fillérért születtél.........
Hans, Főleg a kormányon belül, és ez itt komolyan nagy, előfordul, hogy a szép munkákat az uralkodó elit ivadékai között osztják szét. A tudás nem számít, de az anya vagy apa közszolgálati jogköre vagy a pénzük igen. A családomon belül jó néhány magas beosztású köztisztviselő van. Rendszeresen tapasztaltam, hogy az egyik unokatestvérnek szép állást szerveztek. Nemrég vásároltak egy másik munkát. Egy unokatestvérünket 400.000 XNUMX bahtért kinevezték jogásznak valamelyik kormányhivatalban (apa). A fiú műszaki végzettséggel rendelkezik, de ez jelen esetben nem számít. Az apja által kifizetett összeg miatt azonnal tiszteletnek örvend kollégái körében. Nem az a lényeg, hogy mit tudsz, hanem az, hogy ki vagy vagy.
Bacchus, valóban a helyes közmondás, először magam akartam használni.
Nem az a lényeg, hogy ki vagy, hanem az, hogy kit ismersz.
Természetesen azt is szem előtt kell tartanunk, hogy ugyanez volt vagy van 30 évvel ezelőtt Hollandiában.
Még a kormányban és az üzleti életben is munkahelyeket hoztak létre, hogy segítsék a közös rokonokat munkát találni. Az Old boys hálózati rendszer továbbra is kedved szerint működik. Nos, ahogy mondtam, ha egy dögre megy...
Az Old boys hálózat úgy működik Hollandiában, mint még soha. Érdemes elolvasni Jeroen Smit könyvét az ABN AMRO megszűnéséről. Hollandiában e tekintetben ismerjük a kesztyűket is. Mi a helyzet mindenféle szép munkával a civil szervezetnél fejlesztői munkán keresztül. Ezért soha nem fogok itt beszélni a családommal, mert akkor hollandként vaj van a fejemen.
Teljesen elismerem! Klassz szép történet!
Részt vettem egy hetes szökésben Dél-Thaiföldről; a 3 problémás legdélibb tartomány.
szerveztünk a Thai Orienttel, szállodákkal, mozikkal, busztársaságokkal, filmsztárokkal stb.
egy hét távol a támadásoktól és a stressztől.
így ez a muszlim gyerekek, árvák, az iszlám/buddhista erőszak miatt szülők nélküli csoport Yalából a BKK-ba repült, majd egy mozilátogatás és egy luxusszállodai szállás után a Chiang Mai-i járat.
a munkám a Chiang Mai Állatkert festőórája volt, ahol egy Panda medve született.
Megcsináltam a túrát a gyerekekkel és igen akkor jön a kérdés; mi volt a legkülönlegesebb amit ma láttál?
persze az apró Panda!
hát akkor csinálunk egy szép festményt otthonra...
ez megtörtént, és megindító élmény volt, nagy pandák szemek nélkül, kis pandák túl sok környezettel, pandák lábak és fülek nélkül.. mozgássérült pandák... egyszóval láthatod, mit csinálnak ezek a gyerekek.
és miért kerestek fel egy Farangot? a gyerekek már alig bíztak egy thaiban!
a búcsú tehát olyan volt, amit soha nem tapasztaltam a 3 napos munka és együttlét után.
a reptéren való búcsú elég érzelmes volt; 10/13 éves gyerekek szülő nélkül….
Ez arra késztetett, hogy új perspektívát adjak a muszlimokról, amit nagyon lefelé igazítottam/módosítottam, mióta láttam Theo van Gogh meggyilkolását a tévében Dzsibutiban…
így tanulsz minden nap…
Thaiföld mindig meglepetés, pozitív vagy negatív, akárcsak az életem Hollandiában, Olaszországban, Franciaországban, az USA-ban és most... Chiang Mai
Gyönyörű (és megindító) Guyidót olvasni. A gyerekekkel való munka gyakran katartikus. Bárcsak meg tudnánk akadályozni őket abban, hogy egy kicsit későbbi korukban utánozzák a felnőtteket 😉
igen Cor , de nem volt könnyű leereszkedni egy gyerekélményre .
Kellett egy kis megszokás, és a barátnőm sokat segített, hogy elsimítsa a kimondhatatlan űrt köztem és ezek az árvák között.
A jegyzőkönyv kedvéért ; 1996-ban amerikai volt feleségem pedofíliával vádolt meg, tehát bár ez nonszensz, súlyos terhet ró a gyerekekkel való kapcsolataidra.
ezért a fenntartásaim…
fantasztikus élmény lett számukra, /még mindig kapcsolatban/ és nekem is.
Az volt a szomorú, hogy azt a pénzt, amit azért gyűjtöttünk, hogy a gyerekeket szép kirándulásra adjuk a napközibe, 2 tanár vitte el, vettek édességet, és felrakták a gyerekeket a hazabuszra...szomorú a vége amúgy...
@Guyido,
Ez is olyan, mintha pedofilnek neveznék, mert szeret gyerekekkel vagy fiatalokkal dolgozni. Ez olyan, mint ha egy nőgyógyászt a köcsögökhöz ragadt perverznek neveznénk. Szeretnék még néhányat…
Egyszer volt egy blogom a Volkskrantblogon, ahol valaki nem kedvelt, mert rendszeresen felfedtem idegenkedésemet a holland zsigeri érzésektől, és ezért kényelmesen feltételezte, hogy pedofil vagyok, aki Thaiföldön talált rá édességboltjára. Ezt javasolta hozzászólásaiban.
Soha nem kommentáltam ezeknek a megjegyzéseknek a lényegét. csak egyszer írtam; "A kutatások kimutatták, hogy maguk a mancsos döngölők 70 százaléka látensen meleg"
Azután nem hallottam a férfiról.
Cor, az első dolog, amit a nővérem mondott, az a kurva, amikor azt mondtam, hogy ismét Thaiföldre megyek nyaralni.
Láttam a tévében és hallottam a menyemtől, azok a koszos öregek még az utcán is kéz a kézben járnak gyerekekkel, persze felemelt ujjal.
Ha még mindig megpróbálja elmagyarázni, hogy valószínűleg az a helyzet, hogy a hím elviszi a lányát vagy fiát az iskolába, vagy együtt mennek valahova, pislogni kezd.
Meg kell kapnia a családjától, ha ha, nagyon szomorú..
Cor: Ez egy gyönyörű történet, és mindenben érzem, hogy mennyire törődsz a gyerekek tanításával.
Néhai feleségem az egykor Huishoudschool-nak nevezett tanár volt, és sok történetet elmesélhetek arról, hogyan élte meg ezt pozitívan.
Ezt nagyon részletesen fogjuk megvitatni, mert neki is ez volt a legjobb szakma a világon.