Miért esznek az emberek naponta háromszor?
Egy bivalynak üzenetet kell eljuttatnia az emberekhez Phaya Taen esőistentől. De a bivaly kicsit feledékeny. Azt mondja az embereknek, hogy egyenek naponta háromszor, és elfelejti, hogy az üzenet háromnaponta egy étkezés volt. Eredmény: bivalyozni kell a rizsföldeken, hogy az embereknek legyen eleget enni.
Íme egy népmese, amelyet a Mahasarakham Egyetem nyugalmazott angol oktatója, Wajuppa Tossa (62) mesélt a közelmúltban a Könyvtári Egyesületek és Intézmények Nemzetközi Szövetségének 2013-as szatellittalálkozóján Bangkokban. Nem az északkeleti dialektusban, mint általában, hanem angolul és Isan zenéjével.
Wajuppa a regionális népmesék megőrzését tette élete küldetésévé. Akkor kezdte el ezt csinálni, amikor még tanított. Fordítói kurzusának záró feladataként a diákoknak saját falujukban kellett történeteket gyűjteniük és angolra lefordítaniuk. Ez mindkét irányban vágott: népmesegyűjteményt épített fel az ország minden részéről, az idősek nem érezték magukat kirekesztettnek, a diákok pedig sokat tanultak az idősektől.
A gyűjtemény immár több mint száz népmesét tartalmaz az ország minden tájáról hang- és képanyagban is, és sokat digitalizáltak is. Az angol óráin a diákok kutakodtak a történetekben, újraértelmezték és elmesélték az órán. Amikor mostanában Wajuppa elmondja nekik, a narrációt zene keretezi.
A folklór újjáélesztésének ötlete 1991-ben merült fel, amikor Wajuppa felfedezte, hogy sok óvodás korú gyerek nem beszéli az izáni dialektust. Emiatt nem tudtak jól kommunikálni a nagyszüleikkel.
„Amikor a fiatalabb generációk nem beszélik a saját dialektusukat, és nem hallják azokat a népmeséket, a helyi kultúra, hagyományok és életmódok elvesznek. Mert el vannak rejtve a sorok között. A gyerekek a folklór megismerése helyett Hamupipőkével és Hófehérkével szórakoztak. '
Wajuppa maga is fiatal korában sok történetet hallott szüleitől és nagyszüleitől. Abban az időben normális volt, hogy a gyerekek otthon iszan nyelvjárást beszéltek, az iskolában pedig thai nyelvet tanultak. De az elmúlt évtizedben az északkeleti dialektus eltűnt, mondja. A szülők úgy gondolják, hogy ez hátrányos helyzetbe hozza a gyerekeket. – Szerintük nem menő, ha gyermekeik dialektusban beszélnek nyilvánosan.
(Forrás: bangkoki levél, 17. szeptember 2013.)
Fotós honlap: Wajuppa Tossa a Nemzeti Gyermeknapon februárban.
Az a tény, hogy itt Thaiföldön, majd Isaanban eltűnnek a nyelvjárások, nagyon sajnálatos, de nem egyedülálló. Belgiumban is megpróbálják betiltani a nyelvjárást, ezért sok városban alakulnak csoportok a dialektus megőrzése érdekében, például „De Gentse Sosieteit” Más városokban nem tudom a csoportok nevét. Személy szerint ezt nem tartom indokoltnak, mert, mint mondtam, elszegényíti egy ország vagy régió kultúráját.