Thaiföld: "Tömegturizmus és csomagküldő menyasszonyok"
A Mellékjegyzetben – a másik k(r)antban pedig két Thaiföldről szóló cikket olvashatsz. Az első a thaiföldi tömegturizmusról szól, fülbemászó címmel: "Teljesen táplált szörny vagy végső paradicsom?" a második cikk pedig a hollandiai „postai rendeléses menyasszonyokról” szól. Szerintem elég régi téma, de jó.
Az, hogy Thaiföldet ellepték a turisták, nyilvánvaló a számokból: a 2008-as több mint kilencmillióról az idei becslések szerint harminchat millióra. Bár a thaiföldi pénztárgép emiatt elég sokat csörög, a nemzeti össztermék mintegy húsz százaléka a turizmusból származik, az ismert éremnek a cikk írója szerint van egy másik oldala is: túlzsúfolt strandok, környezetszennyezés. , természetkárosítás, bűnözés és a thai szigeti kultúra elszegényedése.
A cikkben mi mást is várna, a panaszkodó emigránsok elmondják a véleményüket. És kitaláltad: Thaiföld túl drága, a vízumszabályok pedig túl szigorúak. Egyesek számára ez ok arra, hogy a szomszédos országokba távozzanak. Burmának, Kambodzsának és Vietnamnak jó esélye van arra, hogy felvegyék Thaiföld zászlaját, Barry (66) ír emigráns szerint. A teljes cikket itt olvashatja el: dekantdrawing.nl/wereld/volgevreten-monster-of-ultiem-paradijs/
Csomagküldő menyasszonyok
– A körülöttem lévők figyelmeztető szavakat mondtak nekem. Így kezdődik az a cikk, amely ismét a kirakatba helyezi a jól ismert kliséket. Eef Peerdeman, az 52 éves Assendelfter mindig is vonzódtak az egzotikus nőkhöz, ezért feleségül vette a thai Atsada-t. Peerdeman már kilenc éve házas, de szerinte mindenekelőtt eseménydús házasságról van szó: „Kommunikációs problémák és (kulturális) különbségek okoznak veszekedéseket”.
Mindig kicsit cinikussá válok, amikor ilyen történeteket olvasok. Kérdezd meg holland párokat a házassági problémákról, és pontosan ugyanazt fogod hallani: meg nem értésről és kommunikációs problémákról. Ehhez nem kell egy egzotikus nőt feleségül venni, kedves Eef.
Bár az Oldalrajz másik oldalára is számítani lehetne (végül is büszkék rá), a feleséges Atsada nem beszél….
Szeretnéd elolvasni a teljes cikket? Itt megteheti: dekantdrawing.nl/samenleving/ik-koos-een-vrouw-uit-thailand/
A kitömött szörnyeteg… még a thaiföldi barátnőm is egyetért vele!
Teljesen jogos, hogy egy vegyes kapcsolatban nagyon gyorsan rá lehet dobni a kulturális különbségekre, mint kapcsolati problémák forrására. De valóban így van a holland párokkal is.
A vegyes kapcsolat legnagyobb hátránya, különösen, ha a párod Hollandiába utazott, és sok órányi távolságra lakik repülővel, az az érv, hogy az egész családját elhagyta érted, és mindent feladott. Nos, soha nem tud egyenlő érvet felhozni ez ellen az érv ellen a partnere szemében.
Ó, igen. Sok mindenről lemondott, de cserébe sokat is kapott.
Gondtalan egzisztencia, távol a végtelen hőségtől, fejlődési lehetőségek, állami nyugdíjfelhalmozás, nyugdíj, a világ legjobb egészségbiztosítása…. és így folytathatom tovább.
Ha a feleségem szívesebben lenne a családjával, egyszerűen azt mondom: Do ist das Bahnhof, liebchen.
Furcsa, hogy a feleségem soha nem használja ezt az érvet.
Soha nem panaszkodik amiatt, hogy távol van a családjától.
Angolból is jól megértjük magunkat, hollandul pedig egyre jobban megyünk.
Talán elárul valamit a kapcsolatodról, különösen, ha olyan gyorsan mondják, ott van a bahnhof.
Érdekelve, hogy mit jelent a Kantrajz levél, olvastam a következőket
Küldetés és jövőkép
Független, emancipatív multimédiás platform (heti + havi + weboldal), amely nagy becsben tartja az újságírás alapértékeit. Mélyreható háttércikkeket és véleményeket kínálunk, és elsősorban a holland társadalomra összpontosítunk, különös tekintettel az integráció, a kultúrák közötti, a szélsőségesség, az emberi jogok és a szabadság kérdéseire. Tesszük ezt progresszív-liberális életszemlélet alapján, egyenlő távolságtartással a társadalom minden csoportjához. Alapértékeink: szabad, bátor, befogadó.
Főleg a mélyreható háttércikk és vélemény keltette fel a figyelmemet, és azon tűnődtem, hogy Tieme Hermans újságíró honnan szerezte a Thaifölddel kapcsolatos bölcsességét. Különben tényleg újra kell csinálnia a házi feladatát!
félreértés és kommunikációs problémák. 1977 óta üzleti és 1994 óta sok magántapasztalat is van thai nyelven. Merem levonni azt a következtetést, hogy ha más a kulturális háttér, és a nyelvi finomságok is hiányoznak a nézeteltérések kibeszéléséhez, akkor sokkal nagyobb az esély a félreértésekre és ezáltal a szakításra, mint egy hozzávetőlegesen azonos környezetből származó NLe-nél.
Thai üzleti partnerem, egyetemi végzettségű, folyékonyan beszél angolul, eléggé megértette az efféle félreértéseket és emiatt szakadásokat a különböző hollandiai és környékbeli látogatások során.
A jó kommunikációhoz és kapcsolathoz a következő dolgok fontosak, a nagyon fontostól a kevésbé fontosig:
1 személyiség: empátia, jó halláskészség, megbocsátás stb.
2 foglalkozás, életkor és iskolai végzettség tekintetében megközelítőleg azonos háttérrel rendelkeznek
3 nyelv (jelnyelv is megengedett)
4 legkevésbé fontos: kulturális háttér
Ha 1, 2 és 3 helyes, a 4 nem számít. Ha az 1,2, 3 és 4 nem megfelelő, hibáztasd a XNUMX-et, ez a legegyszerűbb.
Az 1-es, 2-es és 3-as faktor szükséges a meglévő kulturális különbségek leküzdéséhez (gondolkodás és cselekvés sok területen, kezdve a pénzzel való bánásmódtól, a család fontosságától, a gyermeknevelésig, a tekintély elfogadásáig a szülőktől, főnököktől, politikusoktól, férfi és nő szerepe) olyan arányokat, amelyekkel boldog kapcsolatot építhet ki partnerével.
Miért kellene a multinacionális cégeknek valóban milliárdokat költenie a külföldről érkező menedzsereik kultúrákon átívelő képzésére (a bevetésük előtt), ha csak nagyobb empátiáról van szó? Ennyire hülyék ezek a cégek?
Igen, azok a cégek hülyék, Chris. Inkább másra költhetnék ezt a pénzt. Miért? Mert az általános kulturális kijelentések gyakran nem vonatkoznak egyedi helyzetekre. A multinacionális cégeknek meg kell tanítaniuk alkalmazottaiknak olyan általános emberi erényeket és tulajdonságokat, mint az empátia, a meghallgatás képessége, a türelem, az érdeklődés kimutatása, a nyelvtanulás stb. Ez vonatkozik egy kultúrán belül és a kultúrák között. Normálok: A kultúrán belüli egyéni különbségek nagyobbak, mint a kultúrák között. A jó személyes tulajdonságokkal rendelkező menedzser is jól jár egy másik kultúrában, még akkor is, ha keveset tud róla, és a rossz a saját kultúrájában is rosszul jár. Természetesen segít, ha tudsz valamit egy másik országról és népről, de ez nem szükséges és nem döntő.
Mielőtt három évig Tanzániában orvosként kezdtem dolgozni, az édesapa, aki kiswahilit tanított nekünk, azt mondta, felejtsük el mindazt, amit Afrikáról és az afrikaiakról tanultunk. Ez megakadályozná, hogy megtudjuk, mi is történik valójában – mondta. És igaza van.
Nem, Tino, ezek a cégek NEM hülyék. És természetesen megtanítják azokat a kifutó menedzsereket azokra a tulajdonságokra, amelyeket említett. És tudod miért? Mert ezek a tulajdonságok irrelevánsak vagy gyengén fejlettek abban az országban, ahol dolgozni fognak. És tudod, hogy hívják: kulturális különbségek.
Moderátor: Tino és Chris, kérlek, hagyd abba a csevegést. Vagy folytassa e-mailben.
Csak egy kiegészítés, Chris.
Amit írtam, az elsősorban az egyének közötti kapcsolatokról szól. Geert Hofstede, aki, mint tudod, alaposan tanulmányozta és leírta a kulturális dimenziókat és különbségeket, szintén azt mondja, hogy NE az egyénekre, hanem csak a nagy csoportokra vonatkoztasd ezeket a különbségeket. Abban tehát igazad van, hogy azok, akik például nagy csoportokkal foglalkoznak a vállalatoknál és iskolákban, nagy hasznot húznak a kulturális különbségek ismeretéből. De fenntartom, hogy a jó személyes tulajdonságok (hallgatás, tanulás, odafigyelés, nem túl gyors ítélkezés stb.) sokkal fontosabbak.
„A kutatás kimutatta, hogy még mindig jelentős különbségek vannak a holland és a kínai alkalmazottak között a kulturális értékeket illetően: hatalmi távolság, individualizmus és férfiasság. Ezek az eredmények megegyeznek Hofstede eredményeivel. Nagy különbség tapasztalható a bizonytalanság elkerülésében is, de az eredmény ellentétes a Hofstede-ével. Ráadásul a kínaiak és a hollandok is nagyon messzire tekintenek a jövőbe.”
https://thesis.eur.nl/pub/5993/Den%20Yeh.doc
és ha akarod, kereshetek más tanulmányokat is.
Kedves Tina!
A 2. pont megmosolyogtatott. Úgy tűnik, rossz helyen járok, rossz időben Jomtienen és Pattayán keresztül.
Hacsak a nagypapa nem viszi el az unokáját iskolába!
- Igazad van Louis. Talán a kor nem is olyan fontos. Nagypapák és unokák között kiváló kapcsolatok vannak, még akkor is, ha különböző kultúrákból származnak.
Kedves Harry, 2008 óta rengeteg személyes tapasztalatom van Thaiföldön házasság formájában. Természetesen kezdetben hiányoztak a nyelvi finomságok, ahogy te nevezed, de ez soha nem akadályozta meg a feleségemet és engem abban, hogy pontosan jelezzük, mi a baj, vagy mi tetszik. Mint minden interperszonális kapcsolatnál, a 3/4-et a megjelenés, a hozzáállás és a ki nem mondott dolgok cserélik ki.
Ha ezután tesz némi erőfeszítést annak érdekében, hogy elmerüljön a másik (az én esetemben egy Pol Pot-háború áldozata) kultúrájában, akkor valóban, nagyon határozottan eljut legalább olyan messzire, mint a holland hölgyekkel való korábbi kapcsolatom során. Vagy talán még jobb is, mert sokkal tisztábbak a kontrasztok.
Szóval abszolút nem látok nagyobb esélyt a szakításra vagy a félreértésekre, mint egy nyugati hölggyel. Valójában soha nem volt annyi problémám a jelenlegi feleségemmel, mint a korábbi partnerekkel Hollandiából, Angliából, Amerikából, Spanyolországból, Németországból és Kanadából.
Az ázsiaiakban éppen a konfliktuskerülés kezdeti igénye a közös, amely széles táptalajt biztosít a konfliktusok szétmasszírozására anélkül, hogy szakadásba torkollnának.
Teljesen nem értek egyet az érveléseddel!
Hollandiában a házasságok mintegy 40%-a válással végződik. Nem azt mondtam, hogy az „értetlenség és kommunikációs problémák” a kudarc 100%-os garanciája, hanem „sokkal nagyobb az esély a félreértésre és ezáltal a törésre, mint egy hozzávetőlegesen azonos környezetből származó NLe esetében”.
Még mindig emlékszem egy thaiföldi megjegyzésére, amikor a holland férje kiszállt az autóból, néhány kevésbé barátságos megjegyzés után.. "Nincs más választásom".
Emlékszel arra az előadóra? "1/3 elvált, 1/3 boldogan él, és 1/3-ának nincs bátorsága." Remélem mindannyiótoknak, hogy ebben a középső 1/3-ban vagytok.
Hány válás van hollandok és Hollandiában vagy Thaiföldön élő thaiföldiek között? Ha ERRE van válaszod, az enyémhez negatívan nyilatkozhatsz.
https://www.siam-legal.com/legal_services/thailand-divorce.php Válás – thaiföldi és külföldi
Thaiföld gyors kitettsége a világ számára a kereskedelem és a turizmus tekintetében számos házasságot eredményezett thai állampolgárok és külföldiek között. Sajnálatos módon a kultúrák és a nyelv közötti különbségek feszültséget okoztak egyes kapcsolatokban, és a thaiföldi válás ezekben az esetekben elkerülhetetlenné vált.
A thai válási arány akár 39%
https://www.bangkokpost.com/news/general/1376855/thai-divorce-rate-up-to-39-.
is: https://www.stickmanbangkok.com/weekly-column/2014/11/the-challenges-of-thai-foreign-relationships/
A legjobb tippem az, hogy az általam ismert thai női/külföldi férfi kapcsolatoknak valószínűleg csak körülbelül 20%-a igazán sikeres, ahol minden partner valóban boldog. Van néhány közös vonás:
Általában mások az elvárások. A holland férfi jó harmonikus házasságot, szerelmet, szexet akar. A pénz másodlagos. A thaiföldi feleségnek más céljai is vannak: 1 Anyagi támogatást nyújtani a családnak és a jövőt az előző házasságból származó gyermekek számára. 2 Egykori falusiak megdörzsölése egy szuper nagy házzal egy elszegényedett faluban. – Sikerült – mondja, úgy tűnik! Bár Piet biztosan nem a legszebb férfi, de van pénze! Két különböző világ! Összeütközésbe kerül? Az idő nagy részében! Néha jól mennek a dolgok. Például, ha Piet nem néz ki túl rosszul, és a sógorok el tudják tartani magukat egy kicsit......