Apropó rizs
A zöld rizsföldek extra dimenziót adnak a tájnak és mosolyt csalnak a turista arcára.
Kevesen veszik észre, hogy több mint százezer különféle rizsfajtát termesztenek világszerte. Gondoljon arra, hogy egy átlagos holland, amikor rizst vásárol, nem jut sokkal tovább, mint egy csomag száraz, forrásban lévő fehér rizs a bolti polcról. Ritkán találsz barna, vörös, fekete vagy akár lila rizst.
Rizstermelő országok
143 millió tonnás éves termelésével Kína a világ legnagyobb termelője, majd India következik 99 millió tonnával (1 tonna ezer kilogramm). A harmadik helyen Indonézia következik 37-tel, ami nagy különbség az elsőhöz és a másodikhoz képest. Thaiföld 21 millió tonnás éves termelésével a hatodik helyen áll a rizstermelő országok között, és el kell viselnie az olyan országokat, mint Banglades és Vietnam 34, illetve 27 millió tonnás éves termeléssel. Nem meglepő, hogy olyan országok, mint Kína és India, amelyek 1,3, illetve 1,2 milliárd lakossal rendelkeznek, jelentős rizstermelők.
Rizs export
Thaiföld a világ legnagyobb rizsexportőre volt több mint 30 éven át egészen tavalyig 6,9 millió tonnás exportvolumenével. 2012-ben azonban Thaiföldet India és Vietnam is megelőzte a rizsexport tekintetében. Mindkét ország 9,5, illetve 7,6 millió tonna rizst exportált.
Rizstermesztés
A legkedvezőbb körülmények között, ahol az éghajlat és a vízellátás is fontos szerepet játszik, évente legfeljebb háromszor lehet betakarítani. Általában az utolsó betakarításból származó rizsszemeket egy éjszakán át áztatják, hogy jobban csírázzanak, majd elvetik. Természetesen a telket előre fel kell szántani, meg kell dolgozni és el kell önteni. Sok helyen még látjuk az ekét húzó vízibivalyokat, de a nagyobb telkeken bizony feltűnt a traktor.
Körülbelül egy hónap múlva a rizsnövények körülbelül 20 centiméter magasra nőttek. A növényeket ezután óvatosan kézzel kihúzzák, és csomókba ültetik egy másik víz alatti parcellára. Ne becsülje alá ezt a munkát, mert napokig lehajolni úgy, hogy lábai a vízben vannak, és a nyakában égő napsütésben dolgozik, az biztosan nem biztos, hogy biztonságos. Utána a rizsnek be kell érnie, de ez sem történik meg automatikusan. Fenn kell tartani a vízszintet, el kell távolítani a rizsnövények közötti gyomokat, és karban kell tartani a telek körüli gátakat, hogy a víz ne tudjon elfolyni. Rendszeresen alkalmaznak peszticideket a gyomok irtására. Nem is olyan régen kacsát és halat használtak erre, és néha még ma is ezt látjuk.
Mire a rizst 3-4 hónap elteltével be lehet szedni, a megfelelő parcellákat hagyjuk kiszáradni, és a rizsszemek beérhetnek. Ezután kezdődhet a betakarítás.
Ezután egész családokat dobnak fel, hogy lekaszálják a rizsbokrot, gyakran sarlóval. A kisebb gazdálkodóknál az ősi szálka is bejön, hogy kiüti a szemeket a kalászból. Sok kéz érintett, mielőtt a rizs kilója a boltunk polcára kerül. És bár az ázsiai sokkal több tál rizst eszik, mint a nyugati, a rizstermelőnek nem marad tőkéje. Kemény munka egy csekély anyagi eredményért.
Rizstermesztés
Valóban az a helyzet, hogy a rizst évente háromszor lehet betakarítani a legkedvezőbb feltételek mellett. Itt az indonéziai tapasztalataimról beszélek.
Nem tudom, hol és lehet-e traktort használni. Számomra azonban valószínűtlennek tűnik, mivel a teraszos telkek olyan kicsik, és gyakran olyan meredekek a dombokhoz, hogy itt nem lehet traktort használni.
Ráadásul egy falunak általában nincs anyagi lehetősége traktor vásárlására.
Az egyetlen gépesítés, amelyről tudok, a rizs hántolását jelenti, hogy elválasszák a szemeket a kalászoktól. De itt is pénzügyekről van szó.
A termést a hámozóba kell szállítani, és ez pénzbe kerül. Ekkor a hámozás is kerül, majd a visszaszállítás is.
Az egyik lehetőség egy hámozógép vásárlása lenne szövetkezetként. Megbeszéltem ezt a lehetőséget egy jávai faluval. De ezt is lehetetlen elérni. A banki hitelek törlesztése túl magas és túl sokáig tart ahhoz, hogy jövedelmező legyen egy falu és az emberek számára.
Tehát a legtöbb rizstermelő a dolgok régi módjait részesíti előnyben. Ez régiónként változik. Egyes régiókban (és szigeteken) a nők még mindig tartályokba öntik a rizst. Máshol a rizsszárakat kötegekbe kötik össze, és egy kidolgozott lapra teszik a földre. Nem láttam sehol sehol, mivel tudomásom szerint Indonéziában még mindig kézzel vágják le a rizst a növényről. Ez a hittel függ össze, nem azért, hogy a növényt bántsuk a gyümölcs elvesztése miatt. A szüret után a rizsistennőt felajánlásokkal köszönik meg.
Nem tudom, hogy van ez Thaiföldön és a többi rizsexportáló országban.
Chiang Maiban nemrég meghívott egy gyártulajdonos, hogy nézzem meg a gyárát.
Érkezéskor észrevettem, hogy a terület rendkívül száraz, és semmi zöldet nem látni. Elmondta, hogy megvehette volna azt a földterületet, ahol felépítette volna a gyárát, mert a rizstermesztés után a föld semmit sem ér. A talaj teljesen kimerült, és mivel már nem tudta felszívni a vizet, egyetlen növény sem tudott növekedni.
Mivel Lanna-tai valójában rizstermesztési terület, nem értem, miért a
a talajt annyira kimerítheti a rizstermesztés.
Nem vagyok szakértő ezen a területen, de gyanítom, hogy van különbség a „száraz” (öntözés nélküli) és a „nedves” (öntözéssel) rizstermesztés között.
Ami az alacsony szintű országok rizsfogyasztását illeti, kevesen tudják, hogy Hollandiában és Belgiumban nagyon kevés Ázsiából származó rizst esznek.
Ha ezt egyáltalán eszik, az a thai Fragrancre rizsre és az indiai basmatira vonatkozik (az én személyes preferenciám).
Ezt a rizst Európába szállítják, és ott is meghámozzák.
Hollandiában és Belgiumban a legtöbb rizst spanyol, amerikai, olasz és surinamei rizs fogyasztják.
A spanyolt és az amerikait Parboiled változatban fogyasztják (= rágógumi rizs, és semmi íze van). A rizst itt „előfőzzük” (gőzzel kezelik gyorsjáratásban), ami természetesen azt is jelenti, hogy a rizs gyorsabban elkészül. Ami engem illet, csalódás.
Ami Spanyolországot illeti, itt van a klasszikus paella rizs is, amely teljesen eltér a többi rizsfajtától (a normál rizzsel készített paella sem működik). Ezenkívül a paellában tipikus spanyol sáfrányt használnak, és NEM a klasszikus sáfrányt, amelyet itt használunk a rizspuding készítéséhez. De ezt félretéve.
Olaszország különösen ismert a rizottó rizséről, természetesen rizottóhoz és desszert rizshez is.
Ami a normál gabonát illeti, Amerikából, Suriname-ból és Spanyolországból is eszünk hosszú szemű rizst.
De ezek ízükben gyengébbek, mint az Ázsiából származó illattípusok (lásd fent).
Általánosságban nyugodtan kijelenthetjük, hogy B-ben és NL-ben a rizst csak gyomortöltésként fogyasztják, nem igazán az íze miatt. Ezt fokozatosan bevezeti a globalizáció (remélem).
Ami a rizsfeldolgozás európai fejlődését illeti:
– A rizst tengerjáró hajók szállítják, és a különböző kikötőkön keresztül a rizsmalomba szállítják.
– A rizst nagy silókba rakják ki.
– A rizst átszitáljuk, a „szalma” szárát eltávolítjuk.
– Ezután a rizst megőrlik (ahogyan el tudod képzelni két őrlőkő között), és eltávolítják a rizshéjat (pellet a rizs körül). Az innen származó búzadara rizsdara és/vagy tapétaragasztó alapanyagaként kerül értékesítésre).
– A rizs színe szerint van válogatva (a hibás szemeket és az esetleges éjszakai árnyakat itt eltávolítjuk).
– A rizst átszitálják, hogy eltávolítsák a fél és 1/4 szemeket (a vásárló által fizetendő ártól függően értékesítik és/vagy keverik).
A minőségi különbségek tehát főként a következők:
– A rizs frakciótartalma
– A rizs színe
– A rizs aromája
Ami az úgynevezett fekete rizst illeti:
Ez egy teljesen más típusú fű (rizs = szintén fű), mint az általunk ismert fehér rizs.
Először a bennszülött indiánok használták az Egyesült Államokban, akik éhínség idején használták (mert nem ízletes). Tiszta formában nem fogyasztható.
Európában fehér rizzsel keverve dobták piacra, hogy szebb legyen.
A többi mítosz, amit körülötte mondanak, baromság (egészség, kalória stb.).
Ami a barna rizs mítoszát illeti:
Ügyeljen arra, hogy a rizst útközben, vagy az európai kikötőkben vagy a rizsmalmokban rovar- és rágcsálóirtó szerekkel kezelik.
A hámozott (polírozott) és a polírozatlan rizs közötti különbség az, hogy a hántolatlan rizs további tisztításon és extraháláson esik át az idegen szilárd anyagok eltávolítása érdekében.
nem eszem meg. Értékelje saját maga, miután elolvasta a fentieket.
Remélem, hogy hozzájárulhattam a rizsvilág tényeihez és mítoszaihoz.
És igen, még valami: többet lehet keresni a rizs vásárlásával és eladásával (kereskedelem), mint szeretettel feldolgozásával, csomagolásával és eladásával….
Szia József,
Igen, ha látod azt a természetet, az gyönyörű.
Meglátogattunk egy nagy darab rizsföldet is Indonéziában.
De istenem, micsoda borzalmas háttörés, mert nem tudom, meddig, mások is látják azt a rizsszemet egy zacskóban a boltban.
De az a kérdés, hogy miért szüntették meg a halakat és a kacsákat, az általuk használt és sokkal többe kerülő szemét helyett.
Azt hiszem, ez összefügg azzal, hogy ezek a peszticidek szigorúbbak a munkájuk során.
De ha látod ezeket a dimenziókat, melyiknek kell parancsolt hozzáállásban működnie.
A hátam olyan rugalmas, mint a vasbeton, úgyhogy sajnálom azokat az embereket.
És főleg ha mogyorót is kapnak érte.
már mondta korábban.
Egy személynek/családnak nagyon-nagyon nagylelkű adományt kell adnia erre.
LOUISE
A rizs elsősorban hazai jelentőségű Thaiföldön. Az ország és népe alapvető tápláléka. További bónusz a rizs exportja. A hazai felhasználáshoz szükségesnél több minőségi rizs termelése, versenyképes áron. Még jobb volt a világ első számú rizsexportjának lenni. Erre a pozícióra már korábban is nyomás nehezedett, majd az előző kormányok „túlzott önbizalma” miatt hirtelen elveszett. Úgy gondolták, hogy a piaci erők (ár) thai nemzeti szintű manipulálásával túlszárnyalhatják a világpiacot. Ez azonban nem volt versenytárs más országok, köztük Vietnam és India részéről, amelyek jobban "pozicionálták" magukat a világpiacon.
Belföldön a „rizs” még választási szempontból is nagy jelentőséggel bír. A Pheu Thai például szavazatainak oroszlánrészét a vidéki „rizses” területeken szerzi meg. Azon szavazók körében, akik közvetve vagy közvetlenül a rizshez kötődnek a megélhetésük/jövedelemük miatt. Nem meglepő, hogy a „rizsvásárlási programot” sokáig és kitartóan betartották.
A rizstermesztés a mezőgazdaság, és ebben a globalizálódó világban ez az elsődleges gazdasági ágazat egyre kevésbé fontos. Az elektronika (pl. merevlemezek számítógépekhez), az autóipar és a turizmus gazdaságilag ma már sokkal fontosabb Thaiföld számára, mint a rizs.
Ezek a makrogazdasági elmélkedések azonban nem használnak a thaiföldi rizstermelőnek. Kisebb területeken dolgozik a „motoros kultúrával”. A nagyobb táblákat vetésre vagy ültetésre készítik elő a traktorral. Ritkán látni bivalyokat a földeken. Ez a gyönyörű állat ma már jobban veszélyeztetett, mint a nyugatiak által dédelgetett elefánt. Ha a dolgok így folytatódnak, a fallang lesz az egyetlen megmaradt kwai :-). Egyre kevesebb nőt is látni sorban térdig a sárban. Az ültetési anyagot mechanikusan ültetik el, sőt egy gyökérgolyóval „kidobják” a traktorból. A betakarítást egyre gyakrabban speciálisan rizstermesztésre kifejlesztett hernyópályákon lévő cséplőgépekkel végzik. A modern gépekkel rendelkező vállalkozókat is egyre gyakrabban „alkalmazzák” óra- vagy napidíjjal. A specializáció folytatódik.
A thaiföldi rizstermelés alig történik hegyoldali teraszokon. Nagyrészt síkságokon és széles folyóvölgyekben fordul elő. Az ottani szántóföldek területe azonban viszonylag kicsi. A thai tulajdon és öröklési jog még a terület további „töredezettségét” is okozza. Ez a széttagoltság fékként hat a gépesítésre, és megakadályozza a „méretgazdaságossági megtakarítások” elérését. Ami egyértelműen sikeresebb a versengő országokban.
Egyre kevesebb rizsföldtulajdonos műveli meg saját maga a földjét. Feltehetően azért, mert a haszonkulcsok túl kicsik lettek, és túl nagyok a kockázatok. Ez még inkább igaz azokra a területekre, ahol nincs öntözés (időjárásfüggő művelés). Területük egészét vagy egy részét bérlőknek adják bérbe, hogy a kockázatok egy részét vagy egészét áthárítsák azokra a (általában szegényebb) emberekre.
Thaiföldön nagyon nagy probléma a rizsföldek szikesedése. A rizs nem tűri a sós talajt. A műtrágya hosszú távú használata szikesedéshez vezet. Minél olcsóbb a műtrágya, annál több sómaradvány marad a talajban. Évekbe telik, amíg „kipirul”, és a rizst nem lehet annyi ideig termeszteni. A jó műtrágya mellett feltétlenül szükséges a kiegészítő szerves trágyázás, hogy megakadályozzuk a "talaj pusztulását". Ezt a jó gyakorlatot azonban egyre kevésbé követik, részben a több munka és a drágább gyártási költségek miatt.
A különböző szempontokból (üzletvezetés, műtrágyázás, hazai és külföldi marketing, területrendezés stb.) jól összehangolt strukturális agrárpolitika Thaiföldön évtizedek óta rosszul működik. Ennek számos különböző oka van. Egy volt miniszterelnök elleni tárgyalás nem hoz semmi javulást és művészetet. 44 sem. Szégyen, de nincs mit tenni ellene…
Jól leírták, kivéve azt a jelentést, amely szerint a kwaai-k, azok a tipikus bivalyok, veszélyeztetett fajokká válnának.
Itt a régióban, Udon és Sakun között tartják és termesztik. A legtöbb családban legalább 4 van.
A kwaais-t kevesebbet használják, mint korábban, de még mindig élelmiszerként használják. Ezek is kereskednek, élénk ügy. Ma már egyre inkább egyfajta státuszszimbólumként tartják nyilván.
A thai jázmin rizst mindig a hollandiai Lidlben vettük.
Egy kilós kiszerelés és nem drága.