A Mia Noi jelenség Thaiföldön

Mia Noi (együttállás, második feleség, szerető) jelensége a thai társadalom minden szintjére kiterjedt. A társadalomban több feleséggel rendelkező fontos férfiak történetei megtalálhatók a különböző médiában.

Ez a jelenség azonban sok (jogos) kritikát váltott ki a nyugati világban. Ennek alapján Svasti Sobhon herceg 1913-ban memorandumot küldött a monogámia törvénybe iktatásáról, hogy megfeleljen a külföldről érkező kritikáknak. Bár VI. Rama más véleményen volt, új törvényt nem fogadtak el. Sőt, Rama VI főleg fiatal férfiakkal vette körül magát, és ez inkább királyi nyilatkozat volt!

Thaiföld 1932-ig nem változtatott a törvényein, és ennek következtében az egynél több feleség illegálissá vált. Formálisan ez „illegális”, a gyakorlatban azonban rakoncátlanabb. Ez azonban már nem csak a gazdagok vagy a felső osztály kiváltsága. Amíg a férfi gondoskodik a feleségéről (mia luang) és a gyerekekről, a lány beleegyezik, néha vonakodva. Jobb, mint egyedül maradni a gyerekekkel. Mia noi ezután gondoskodhat a férfiról. Ha azonban a mia noi több pénzt kap, mint ő, a tűz fel fog robbanni! A sok thai szappanoperában és a társadalomban azonban a dolgok nem olyan egyszerűek, mint az itt leírtak. Egy jól ismert kifejezés tehát: „Ezt általában „becsapódáskor” teszik, bár a thaiföldi szőlő általában jóval a sajtó előtt tud ezekről az ügyekről.

A múltban az egynél több feleség több okból is más volt. Ezt a történetet egy fiú mesélte el.

Fiatal koromban megismertem a kínai közösség gondolatait a több feleségről. Ez a kinyilatkoztatás nem egy férfitól származott, hanem kínai háziasszonyunktól.

Bangkokban éltem, és rájöttem, hogy a háziasszonyunk a gazdánk mia noi-ja, mert ő mondta el nekem. Abban az időben ő negyvenöt, a férje pedig ötven éves volt. 21 évig voltak együtt. Nem tűnt kalandnak a gazdánk részéről, az első felesége rovására.

Madame Chao nevetve elmesélte, hogy férjét, aki jó kínai fiú volt, a hagyomány arra kényszerítette, hogy egyetértsen szülei feleségválasztásával. Első feleségének apja és apja régi barátok voltak. Abban állapodtak meg, hogy ha az egyiknek fia, a másiknak lánya lesz, összeházasodnak azzal a céllal, hogy összevonják családjukat és tekintélyes üzleteiket.

Ilyen esetekben a fiatal férfiakkal és nőkkel nem egyeztetnek ebben az ügyben, és a konfuciánus etika nem ad jogot a gyerekeknek az elutasításra. A háziasszonyom humorosan mesélte el ezt a történetet.

„A férjem tehát 8 éves kora óta tudta, hogy feleségül veszi a gyöngykereskedő lányát, aki ugyanabban az utcában lakott. Apja gyémántkereskedő volt. Láthatjuk tehát, hogy mindkét családnak jól illett.” – De szerették egymást? megkérdeztem

A kínai társadalom más. Nem ez a legfontosabb dolog férj és feleség között. A férjem első kötelessége apja és anyja felé volt. Adtak neki élelmet és oktatást. Az ő kötelessége volt, hogy egyetértsen a család javát szolgáló kívánságaikkal.”

– De mi van a saját boldogságával?

„Miért ne lett volna boldog? Mindene megvolt, amire szüksége volt, és sokkal több, mint sok más embernek. Néha eltűnődöm azokon a kultúrákon, amelyek szerint a "romantikus" szerelem az egyetlen igazi boldogság. Ha a férjem nem kapott volna jó ételt és nem tanult volna, boldoggá tette volna a romantikus szerelem?

„A családomnak éppen annyi pénze volt, hogy felneveljen minket. Szabók voltunk. Sehol sem olyan gazdag vagy fontos, mint a férjem családja.

„Nyolc évre elküldtek a kínai iskolába, és nagy szerencsém volt, hogy ilyen sok volt az oktatás. Apám egészen felvilágosult volt. Úgy vélte, hogy a tanult lányok sokkal értékesebbek, mint a szép nők. De elégedett vagyok a helyzetemmel, mivel most olyan, mint a többi ember, akivel együtt élek.

Forrás: Pattaya Mail