Egy thai a német Wehrmachtban

Évek óta keresek egy könyvet, amely rávilágíthat Thaiföld második világháborús történetének egyik legérdekesebb lapjára. A borítón a német tisztjének fényképe Wehrmacht összetéveszthetetlen ázsiai arcvonásokkal. Ez a könyv Wicha Thitwat (1917-1977) thai származású emlékiratait tartalmazza, aki a konfliktus idején a német hadsereg soraiban szolgált. Wehrmacht szolgált.

1936-ban beiratkozott a bangkoki katonai akadémiára, majd két évvel később ezt a törekvő tisztet egy másik diáktársával Belgiumba küldték, hogy katonai kommunikációs rendszereket tanuljon a brüsszeli katonai iskolában. Az 1940. májusi német inváziótól meglepve nem tudott azonnal visszatérni Thaiföldre, és számomra nem teljesen világos okok miatt néhány hónappal később hirtelen megjelent egy német katonai iskolában. Ez önmagában nem volt olyan furcsa, mert már a 19 végétől^e században Chulalongkorn király kérésére a thaiföldi tisztjelölteket európai katonai iskolákba küldték továbbképzésre. Azt azonban nem tudni, hogy a vele Brüsszelbe küldött honfitársa is Németországba ment-e.

Mint említettük, Wicha Thitwat a berlini Katonai Akadémián kezdett tanulni, de kevesebb mint egy évvel később önként jelentkezett. funker vagy rádiós a 29^e Páncélgránátos hadosztály a németé Wehrmacht. Néhány hónappal bevonulása után áthelyezték a 3. osztályba^e Páncélgránátos hadosztály. Ez minden valószínűség szerint az akkori thai kormány – hallgatólagos – beleegyezésével történt, hiszen végül is nemcsak thai állampolgár volt, hanem thaiföldi tisztjelölt is, és mint olyan elszámoltatható…

1942 elején egy egységgé mutálódott, amely néven ismertté vált Keleti zászlóalj 43. Egy német parancsnokság alatt álló egység kizárólag ázsiaiakból alakult: legalább 300 japán volt ennek az egységnek a tagja. Logikus, mert Japán 1938 óta Németország szövetségese. A Felkelő Nap országából származó katonák többsége a háború kitörésekor különböző németországi katonai akadémiák hallgatója volt, és önként jelentkeztek be. A japánok nyomdokait követve több száz Mandzsúriából érkezett koreai és mongol is követte őket. Koreát 1909 óta Japán, 1931 óta Mandzsúria megszállta.

Ennek az amúgy is bizarr egységnek az egyik bizarr vonatkozása az volt, hogy a Keleti zászlóalj 43 több tucat kínai is szolgált. A kínai nacionalista hadsereg tisztjelöltjei voltak Kuomintang akiket a háború előtt Németországban képeztek ki. Köztük volt Csang Kaj-sek kínai államfő fia is. A Kuomintang 1936 óta harcolt a japánokkal, akik elfoglalták Kína nagy részét. Most vállvetve küzdöttek benne Keleti zászlóalj 43. Egy másik speciális kontingenst néhány indonéz alkotott, akik hazájuk japán megszállása és a holland gyarmati rezsim összeomlása után azt hitték, hogy megtehetik a maguk részét, ha alkalmi munkákat végeznek a megszálló érdekében. Valószínűleg a japánok közvetítésének köszönhető, hogy Sukarno követői német egyenruhába kerültek.

Az egység többi tagja a Vörös Hadsereg soraiban elfogott és hadifogolytáborokból toborzott ázsiaiak voltak. Bár ezeknek az egykori hadifoglyoknak a többsége később visszatért saját, etnikai összetételű keleti részéhez zászlóaljak végezne. Például voltak egységek a kirgizek, a kalmoek és az oszétok számára. Keleti zászlóalj 43 1943 közepétől bevetésre került a Vörös Hadsereg ellen és a német hadsereg hátában tevékenykedő partizánok elleni harcban. A könyv hiányában keveset tudok mondani Whoa Thitwat karrierjéről, de lehet, hogy tiszt lett, mert legalább az egyik fotón a vállát viseli.Führerbewerber', egy tisztjelölt. A háborút mindenesetre túlélte, és Thaiföldre való visszatérése után a thai hadsereg ezredese lett. Az XNUMX-as években Whicha Thitwat thaiföldi katonai attasé volt, akit egymást követően a dániai, norvégiai és izlandi thai nagykövetségekhez rendeltek ki.

Whoa Thitwat szerint több tucat thai szolgált a német hadseregben a második világháború alatt. Amíg a kezembe nem kerül a könyve, csak egy másikat sikerült megtalálnom, és az is „vegyes” eredetű volt. Lucien Kemarat édesanyja francia volt, apja thai származású Isaanból, aki valószínűleg egy közbenső állomáson érkezett az akkori Indokínába. la douce Franciaország eltévedt. Szinte közvetlenül azután, hogy Franciaország nagy részét elfoglalták, az akkor 18 éves Kemarat háborús önkéntesként megpróbált besorozni a Waffen SS-be. Pályázatát faji okokra hivatkozva elutasították, ezért 1941-ben részt vett a Volontaire Français légió (LVF), egy önkéntes légió, amelyet francia kollaboránsok hoztak létre, hogy együttműködjenek a Wehrmacht harcolni a keleti fronton. Az LVF berkeiben sokkal kevésbé szigorú feltételek voltak, és azonnal megengedték neki a feldgray felöltözik a címer. Eredetileg felderítőnek készült, végül ő lett az MG nehézgéppuska első tüzére

42. Kemarat 1943 elején megsebesült és szovjet hadifogságba esett, de sikerült megszöknie, és újra csatlakozott egységéhez. 1943 nyarán az LVF-et a 'Sturmbrigade Frankreich és beépült a Waffen SS-be, ahol ez az egység hírhedtté vált, mint a Waffen SS páncélgránátos-hadosztály „Charlemagneaki holland, norvég és dán SS-önkéntesekkel együtt 1945-ben az utolsó emberig meghalt. Birodalmi Kancellária megvédeni Berlinben.

Panzergránátos Kemarat, aki végül a Waffen SS-nél kötött ki, a 10-be került^e (páncélelhárító) százada a Gyalogezred 58. sz. A németeknek ágyútöltelékre volt szükségük, és az ázsiai vér láthatóan már nem akadályozta a Waffen SS-t. Túlélte a súlyos légvédelmi harcokat Ukrajnában, Pomerániában és az Oderán. Több száz túlélővel a 58. számú gyalogezred megpróbált Dániába szökni, de 2. május 1945-án ez az egység megadta magát a briteknek. Nem világos, hogy Lucien Kemarat fogságba esett-e, vagy civilben szökött meg. Az biztos, hogy a háború után visszatért Franciaországba. Régi bajtársam, a normann hadtörténész, Jean Mabire szerint legalább a 2000-es évek elejéig élt, és 1973-1974-ben közreműködött könyvének megírásában.La Division Charlemagne: les combats des SS français en Poméranie'....