Hallja a csengőt, és tudja, hol lóg a kereplő
Thaiföldön utazva kétségtelenül buddhista templomokat is meglátogat. A templom bejáratánál általában számos haranggal találkozhat, ahol hiányzik a kereplő. A harangok megkongathatók fapálcával, de gyakran két pontból vízszintesen felfüggesztett kerek fagerendával is. Kötéllel a gerenda mozgásba hozható és a külső óra elüthető. Buddhista templomokban és ritkán templomokban gyakorolt szokás.
Ahol Európában a harangok megszólaltak Isten igéjének terjesztésére, Kínában a templomi harangok évszázadokon át így emlékeztek a Buddhához vezető útra. A harang hangja behatolt a legtávolabbi pokolig, és megvilágosodást és megváltást hozott minden világra. A thaiföldi templomi harangok is megpróbálják megmutatni a helyes utat Buddhához.
Belgiumban és Hollandiában évek óta ápoljuk a harangjátékot, harangjátékot vagy harangjátékot, de el kell mondanunk, hogy a harangok és sípok bölcsője Kínában van. A Shang-dinasztia elejéről (Kr. e. 1530-1030) származó leletek, például egy nagy harang csappantyú nélkül és kisebb, laza kalapáccsal rendelkező harangok cáfolhatatlan bizonyítékok.
A hangszerek messze legnagyobb gyűjteményét, amely nem kevesebb, mint 65 harangban csúcsosodik ki, 1976-ban Közép-Kínában, Hubei tartományban találták meg Zeng Hou Yi (Zeng Yi márkija, ie 433 körül) sírjában.
Délkelet-Ázsia
Korszakunk elején a Kínából származó harangöntés Északkelet-Thaiföldre is átterjedt. A kereplő nélküli rituális harangok templomba valók, de egyben a fontos funkció, amit nem szabad elfelejteni: a gonosz szellemek elűzése.
A 11-bene században a harangok és harangok művészete átterjedt a Khmer Birodalomra is, amely akkoriban Kambodzsát, Laoszt, Vietnamot és a mai Thaiföld egy részét foglalta magában. Az ebből az időszakból származó gyönyörűen faragott harangok ma is tanúi az egykori impozáns Khmer Birodalomnak Ankor Watban.
Egy figyelemre méltó bronzszobrot találtak 1966-ban Thaiföld északkeleti részén, Ban Chiang környékén, Udon Thani tartományban. A számos kis harang korunk elejéről származik. Ezek a harangok általában elliptikus keresztmetszetűek, és ha egyáltalán díszítettek, egyszerű vonaldíszítéssel rendelkeznek. Minden valószínűség szerint úgynevezett sírtárgyakról van szó, világszerte szokás, hogy harangszóval kísérik az elhunytat a túlvilágra. Mert itt is jó távolságra kellett tartani a gonosz szellemeket. Ban Chiang régészeti lelőhelyét Steve Young amerikai geológus fedezte fel. A szintén talált nagy mennyiségű kerámiaedény és az azt követő vizsgálatok alapján kiderült, hogy a régészeti leletek a Kr.e. 200-tól Kr.e. 4420-ig terjednek.
Vallási szempontok
A harangoknak és harangoknak gyakran különleges erőket tulajdonítanak, és ez a jelenség ma is megfigyelhető. A nyugati ókorban a harangokat és a harangokat a görögök és a rómaiak a 12e században már varázsló feladat. Abban az időben a ló funkcióváltáson ment keresztül szekérről lovasra. A harangokat a lóhámhoz adták, nem dekorációként, hanem azért, hogy megvédjék a lovat a mennydörgéstől és a villámlástól. Ezt ma is láthatod, sőt juhoknál és teheneknél is. Az a szent gyanu, hogy sok tulajdonos teljesen figyelmen kívül hagyta a jelentést.
A ruházatra erősített harangokat a temetéseken használták és használják néha még mindig, hogy elűzzék a visszatérő gonosz szellemeket, amit még mindig használnak Thaiföldön. Ott azonban a buborékokat hangos csattanások váltották fel, de ugyanezzel a szándékkal. És mi a helyzet a szélcsengőkkel és a napellenzők alatti kis fémlemezekkel. A modern időkben az embernek eszébe juthat a dekoráció vagy a kellemes hangzás, de az igazi hátteret ott is a gonosz szellemek jelentették.
Ázsia és Európa közötti vallási különbségek a harangok és harangok használatában kisebbek, mint gondolnánk. A harangszentelés rituálé, amelyet a középkor óta alkalmaznak Európában. A gonosz szellemek kiűzésére irányuló ima után a harangokat szenteltvízzel lemossák, majd olajjal, végül tömjénnel megkenik. Sok mesélnivaló van az órákról és a harangokról, és talán hamarosan meg is fogjuk tenni.
Az órák az idő globális jelzései voltak a falusiak számára.
A nehéz harang, a Thoêm este 18.00 órától éjfélig szólt.
A világító óra, nyakkendő az éjszaka második felére jelentkezett.
Mindkettő megtalálható az időbélyegekben.
Ausztriában minden gazdálkodónak volt "saját" tehénharangja a teheneinek.
Érdekes. Remélem, további történeteket olvashatunk a „de Klok”-ról.
Milyen érdekes és tanulságos cikk, idős koromban még tanulok, köszönöm József