Mária naplója (5. rész)

Maria Berg (71) vágya teljesült: Thaiföldre költözött, és nem bánja meg. A korábbi naplók november 28-án, december 29-én, január 23-án és február 20-án jelentek meg. Ma az 5. rész.

Mariát felkérték, hogy tanítson kézműveset, de mikor lesz ez?

Az előjegyzés kézműves tárgyak oktatása csütörtökönként 15-16 óráig. Nekem tilos biciklivel jönni, nagyon meleg van ilyenkor, gondolják, és kocsival felvesznek. Az első csütörtökön, amikor 15:30 van, fel fogok hívni. Felhívom a nőt, aki a leckéket kérte tőlem. Elnézést, teljesen elfelejtettük, akkor jövő héten?

Ismét csütörtök van és... 16 órakor csörög a telefon, bocsi, az egyik gyerek leesett a hintáról, be kellett mennünk a kórházba. Akkor jövő héten találkozunk? Minden csütörtökön más történettel, most 6 héttel tovább vagyunk. Ó, még mindig be akarnak menni az iskolába, mondják, de az a kérdés, hogy mikor lesz. A kérdés az, hogy akarom-e még.

Négy ember, aki beszél angolul egy nap alatt

Egész nap nincs nap, délután 15-kor úgy döntök, hogy elmegyek vásárolni, először kifizetem a villanyszámlát a 00-Elevenben. Mondanak valamit, amit nem értek, és hirtelen ott áll mellettem egy hölgy, aki elmagyarázza nekem angolul, hogy mi a szándék.

Tovább a szupermarket felé hirtelen elkezd esni az eső, alig látok valamit, és el vagyok ázva. Közvetlenül a szupermarket előtt eláll az eső, és már nem esett. Tényleg nem úgy nézek ki, mint egy vízbe fulladt macska, meglepetésemre senki sem néz rám. A biciklim elején nagy kosár van, könnyen elférnek benne az élelmiszerek.

Amikor pár percet vezetek, páran beállnak mellém. Angolul megkérdezi, hogy Amerikából származom-e. Megállunk az út szélén, bemutatkoznak és elmondják, hogy 30 éve élnek Amerikában. Nemrég költöztek ebbe a faluba, és soha nem láttak itt külföldit.

Elmagyarázom, honnan jöttem, és valójában tudják, hogy Európában van. Megáll mellettünk egy autó, kiugrik egy fiatal nő, aki angolul is megkérdezi, van-e valami bajom. Kiderült, hogy a menyem barátja. Jó, hogy valaki ennyire aggódik értem, és hogy mind a négy ember egy nap alatt beszél angolul.

Születésnapi látogatáson Surinban

A menyem egy Surin melletti faluból származik, ahol 26 család él cölöpökön álló faházakban. Bár a születésnapokkal nem sokat foglalkoznak, a menyem nagymamája születésnapjára jövünk.

Sok nő foglalkozik a legszebb selyemkendők szövésével, amelyeket szoknyaként (sarongként) is visel a város összes nője. Amit nem hordanak magukon, azt eladják.

Este kint eszünk. Mögöttünk a tehenek pihenik a napi élelemkeresést. A távolban mindenféle béka és tücsök hallatszik, és hébe-hóba egy kutya ugat. 20:00-kor minden lámpa kialszik, mindenki lefekvés ideje. Visszautazunk Surinba, ott van egy szállodai szobánk; Idős koromban kicsit intenzív a szőnyegen alvás.

Nem válsz el

A nagymama egy Surin melletti faluban lakik, nagypapa pedig évek óta itt lakik a fiammal és a menyemmel a faluban. A nagymama és a nagypapa szerint nem válsz el, de mivel folyton veszekedtek, így megoldódott.

A nagymama és a nagypapa meglátogatták unokájukat, és újra összevesztek. Nagyapa úgy döntött, hogy visszamegy a Surin melletti faluba. Vettek egy nagy zsebkendőt, mindent beleraktak, csomóba kötötték és nagypapa ment tovább. Igen, nem autóval, nem, nagypapa sétált.

A fiam este hazajött a munkából és megkérdezte: hol van a nagypapa? Miután meghallotta az egész történetet, elment a kocsiba, hogy megkeresse nagypapát. És bizony, egy idő után nagypapa az autópályán sétált hazafelé. A fiam lassan ellovagolt mellette, és megkérdezte, nem lenne-e bölcsebb együtt enni valamit, mielőtt folytatná. Nagyapát ez érdekelte. Evés után, némileg megnyugodva, visszament a fiam házába. Ettől kezdve külön élnek.

Szerencsés, a házi kutya; Berta, a külső kutya és Kwibus, a kölyökkutya

Az unokáim a házi kutyát Luckynak és a kinti kutyát viccből Bertának hívták, mert fehér, barnás-piros foltokkal, mint sok vörös-fehér tehén Hollandiában. A házam előtti gyepen van egy kőasztal, körülötte néhány pad, ahol hirtelen hat kiskutya, egyik még aranyosabb, mint a másik, büszke anyával, Bertával a kinti kutyával.

A szomszédok már vettek egyet, örültem, igen, de nem, aztán visszakerült a többi közé. Egy hét után már három kiskutyát is elvittek az emberek. A másik háromnak tetszik a kertem, és a banánfák árnyékában hevernek. Nem kergetnek el tőlem. Meglepetésemre Lucky, a házikutya úgy gondolja, hogy minden rendben van.

Ismét két kiskutyát vittek el, és Moe-nak már csak 1 gyermeke van. Hím, teljesen fehér, barna fülekkel. Minden reggel fél hétkor hangos nyüszítés és kaparászás hallatszik az ajtómon. Ez enni akar. Amikor felhívom Kwibust, rohan. Szerencsére a házi kutya szereti, sokat játszik.

Egyáltalán nem terveztem több állatot, de most van három kutyám. Kiteszek egy táblát a kertbe, hogy: tele vagyunk, két oldalra van írva, az egyik oldalon mindennek és mindenkinek, aki arra jár, a másik oldalon pedig magamnak. Talán segít.